adozona.hu
AVI 2004.8.96
AVI 2004.8.96
Adóhiány megállapítása nélkül bírság és pótlék megállapítására nem kerülhet sor (1990. évi XCI. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2000. július 21. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel a felperest az 1998. III-IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adónemben 487 000 forint adóhiánynak
minősülő adókülönbözet, 243 000 forint adóbírság és 186 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A kötelezés alapjául az a megállapítás szolgált, amely szerint a III. negyedévi bevallás és a nyilvántartás között az értékesítést terhelő általános forgalmi adóra nézve 9...
AVI 2004.8.96 Adóhiány megállapítása nélkül bírság és pótlék megállapítására nem kerülhet sor (1990. évi XCI. tv. 73. §)
Az alperes 2000. július 21. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel a felperest az 1998. III-IV. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adónemben 487 000 forint adóhiánynakminősülő adókülönbözet, 243 000 forint adóbírság és 186 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A kötelezés alapjául az a megállapítás szolgált, amely szerint a III. negyedévi bevallás és a nyilvántartás között az értékesítést terhelő általános forgalmi adóra nézve 90 000 forint, a beszerzést terhelő levonható általános forgalmi adó tekintetében 1000 forint különbözet volt. A IV. negyedévre vonatkozóan a felperes a rovarirtás címén kibocsátott számlákat analitikájában nem szerepeltette, azután az általános forgalmi adót nem fizette meg, amely 396 000 forint adókülönbözetet eredményezett. Az alperes a döntését az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 20. § (4) bekezdésére 47. § (1), (3) bekezdésére valamint a 48. § (1) bekezdésére, a szankciók tekintetében az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdésére és a 73. § (1) bekezdésére alapította. E körben azzal indokolt, hogy a szankció mellőzését az a körülmény nem teszi lehetővé, hogy a követelés összegét a felperes nem kapta meg, különös méltánylást érdemlő körülményt a vizsgálat nem tárt fel, a felperes pedig nem jelölt meg.
A felperes keresetlevelében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy szolgáltatási tevékenysége és az ellenérték megfizetése folyamatos volt; részkifizetések alapján fizette az általános forgalmi adót. Hivatkozott az Áfa. tv. 16. § (6) bekezdésére, a 20. § (2) bekezdésére valamint arra, hogy az ellenértéket megfizetésére nem kerül sor a megrendelő időközi felszámolása folytán. A tárgyaláson tett nyilatkozatában arra is hivatkozott, hogy az alperes rosszhiszeműen alkalmazott bírságot; a felperes magatartása - figyelemmel arra, hogy a követelése nem fog teljesülni - nem volt rosszhiszemű.
Az elsőfokú bíróság 2000. november 8. napján kelt 9. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint a felperes keresete csak az alperes által alkalmazott szankciók tekintetében volt alapos. Az 1998. III. negyedév tekintetében megállapította, hogy a felperes nyilvántartása szerint az értékesítést terhelő általános forgalmi adó tekintetében 90 000 forint, a beszerezést terhelő levonható általános forgalmi adó vonatkozásában 1000 forint eltérés volt, amelyre nézve a felperes érdemi magyarázatot nem adott. Az Áfa. tv. 47. § (3) bekezdése és 48. § (1) bekezdése alapján a felperesnek az adó megállapítási időszakban keletkezett adófizetési és elszámolási kötelezettségét szerepeltetnie kellett volna, amelynek nem tett eleget. A IV. negyedév tekintetében idézve az Áfa. tv. 20. §-ának rendelkezéseit a (4) bekezdésben foglaltak alapján kimondta, hogy a halasztás határideje a vizsgált adóévben 60 nap volt, amelyet követően a felperesnek ellenérték hiányában is az általános forgalmi adót be kellett volna vallania. Mindezekre figyelemmel az alperesi határozatnak az adóhiányra vonatkozó rendelkezései jogszerűségét megállapította.
Megalapozatlannak ítélte a szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket. Az adóhiány keletkezése körében a felperes eljárását az alperesétől eltérően értékelte. Álláspontja szerint a felperes tévesen értelmezte az Áfa. tv. 20. §-ának rendelkezéseit, keresetlevelében is tévesen hivatkozott a 20. § (2) bekezdésére, amelyből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jogi tévedésben volt és döntően ez okozta az adóhiányt. A bíróság kivételesen méltánylandó körülménynek jelölte azt a tényt, hogy a felperes a számlák ellenértékéhez feltehetően nem jut, bár a szolgáltatást elvégezte, amelyre nézve költségei és közterhei merültek fel. Nem találta méltányolhatónak a III. negyedévre vonatkozó felperesi eljárást. A két időszakra figyelembe vehető és együttesen értékelendő magatartásokra figyelemmel kimondta, hogy legfeljebb - az ellenérték elmaradása miatt - 20%-os adóbírság és ehhez kapcsolódó kezdő időpontú és összegű pótlék megállapításának van helye.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §-ába valamint 215. §-ába, az Art. 72. § (1) bekezdésébe, 73. § (1) bekezdésébe ütközött. Arra hivatkozott, hogy a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mert keresetlevelében a felperes kizárólag a megállapítás jogalapját vitatta. A bírság tekintetében arra, hogy határozatában tett megállapítások alapján mérlegelt és döntésének indokát adta. A felperes beadványaiból kitűnően a rendelkezéseket ismerte, ezért esetében jogi tévedés nem állapítható meg. A bírság mérséklésére nem ad lehetőséget az a körülmény, hogy a felperes a számlák ellenértékéhez nem jutott hozzá, mert teljesítés hiányában is terheli adófizetési kötelezettség. A felperes nem csak az általános forgalmi adó bevallását, hanem a számlák nyilvántartásában történő szerepeltetését is elmulasztotta; részletfizetést vagy halasztást pedig nem kért. A késedelmi pótlék tekintetében az Art. 67. § (1) bekezdése szerint kell eljárni, mert nincs jogszabályi alapja annak, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülményeket a bírság és a pótlék tekintetében is azonos súllyal kellene értékelni. A pótlék előírásának a jogosulatlan pénzhasználat az alapja. A pótlékmérséklés az adóhatóság vezetőjének hatáskörébe tartozó kivételes lehetőség. Eljárásjogi szempontból kifogásolta, hogy a bíróság miután minden kérdésben döntött, az alperesi határozat megváltoztatása helyett az Art. 86. § (2) bekezdése szerint jogsértően rendelkezett a hatályon kívül helyezésről.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a kereseti kérelme szerint az adóhiány és vonzatai tekintetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. A bírság tekintetében arra hivatkozott, hogy vállalkozását 1981 óta folytatja. Bevallásában a teljesített és kifizetett összegeket szerepeltette, a ki nem fizetett részeket pedig nem. Az időközi jogszabályváltozással nem volt tisztában. A bevétel kiesése, mint méltánylást érdemlő körülmény a bírság és a pótlék tekintetében is azonos súllyal eredményezik a szankciók elengedését, illetve mérséklését. Hivatkozott arra, hogy nyugdíjas, vállalkozásból eredő bevétele 1998 előtt és után jóval az alperes által perelt összeg alatt maradt. Házastársa köztisztviselő. A határozatbeli összeg, bevételei elmaradása megélhetését súlyosan veszélyezteti, gazdálkodási tevékenységét ellehetetleníti.
Az adóhiány körében arra hivatkozott, hogy általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége akkor terhelné, ha az adót áthárítani nem tudná, ezzel szemben a számlabefogadó az áthárított adót érvényesítette. Az alperes a felszámolási eljárásban igényét a visszatérített adó tekintetében érvényesítheti a felperes követelését megelőzően. Azzal, hogy az alperes a felperessel szemben érvényesíti a hiányzó általános forgalmi adót, a méltányos eljárás elvét sérti.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kapcsán kifejtette, hogy annak előterjesztésének a Pp. 274. § (3) bekezdése szerint nem volt helye. Érdemben fenntartotta a határozatban és a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a jogalap tekintetében nem volt helye; a pénzbírság és a pótlék tekintetében pedig alaptalan.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság azokat a jogszabálysértéseket vizsgálja a felülvizsgálati eljárásban, melyeket a törvényes határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában a jogalap tekintetében az alperesi határozat jogszerűségét megállapította.
Ezt a megállapítást a felülvizsgálati kérelem nem érintette; a felperes e vonatkozásban önálló felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. A Pp. 270. § (3) bekezdése alapján figyelemmel a Pp. 244. §-ának rendelkezéseire csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztési joga a felperesnek csak a jogerős ítéletnek a bírságra és a pótlékra vonatkozó megállapításaival kapcsolatos része ellen nyílt meg. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelem hiányában, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kizártsága okán, ezért a jogalap tekintetében a jogerős ítéletet nem vizsgálta felül.
A bírságra és a pótlékra vonatkozó ítéleti rendelkezések körében elsőként abban kellett állást foglalni, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett-e a kereseti kérelmen azzal, hogy az alperes határozatának hatályon kívüli helyezése iránti kereseti kérelemre, amelyben az adóhiány megállapítására vonatkozó rendelkezések jogszabályba ütközését állították, a bíróság a szankciók: a bírság és a pótlék tekintetében is vizsgálódott.
Az Art. 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. A (2) bekezdés szerint a késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. A (3) bekezdés alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén az adóhiányt megállapító határozatban - hivatalból vagy kérelemre - az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Az Art. 72. § (1) kimondja, hogy adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. A 73. § (1) szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát. A (3) bekezdés szerint az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget. Az Art. 86. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A fenti szabályokból kitűnik, hogy a feltárt adóhiány törvényben kötelezően előírt szankciója az adóbírság és a pótlék. Adóhiány megállapítása nélkül bírság és pótlék megállapítására nem kerülhet sor. Az ezekre vonatkozó rendelkezések ezért az adóhiány megállapítását sérelmező és az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelemre akkor is vizsgálhatók, ha ezekre nézve külön jogszabálysértést nem állítanak. Az elsőfokú bíróság ennek következtében a kereseti kérelemhez kötöttségnek a Pp. 215. §-ában rögzített elvét nem sértette meg.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a szankciókra vonatkozó első bírói megállapításokkal nem ért egyet. A fentiekben idézett jogszabályok szerint az adóhiány esetében alkalmazandó jogkövetkezményeket az Art. külön-külön szabályozza. A bírság mérséklésére, valamint a törvénytől eltérő időponttal alkalmazható pótlékra tartalmában, valamint az azt alkalmazó hatóság tekintetében egymástól független, eltérő rendelkezések vonatkoznak. A bírság mérséklésére alapot szolgáltató körülmények nem alapozzák meg a pótlék körében alkalmazható kedvezményt, mert ez utóbbi a jogosulatlan pénzhasználathoz, mint objektív tényhez kapcsolódik és nincs közvetlen összefüggésben az adózó jó vagy rosszhiszemű magatartásával. Erről egyértelműen rendelkezik az Art. 73. § (3) bekezdése, amikor kimondja, hogy az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget. A pótlékra vonatkozó rendelkezések világosan kimondják, hogy arról az adóhatóság vezetője dönthet kifejezett kérelemre vagy hivatalból. A felperes a közigazgatási eljárás során ilyen kérelemmel az adóhatóság vezetőjéhez nem fordult, ezért az, hogy arról hivatalból döntés nem született az Art. rendelkezését nem sérti. E körben a felperesnek az adólevonás kapcsán tanúsított magatartása a bíróság által nem értékelhető.
Az alperes az eljárása során a bírság mérséklését indokoló kivételesen méltányolandó körülményt nem talált. Az elsőfokú bírósági vélekedéssel szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes "jogi tévedése" - mivel azt nem az alperes magatartása indikálta nem ilyen körülmény. A felperesnek mint vállalkozónak tudnia kellett, hogy a számlakövetelése esetleges végrehajthatatlansága az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség valamint a nyilvántartás törvényi kötelezettsége alól nem mentesíti. A felülvizsgálati kérelemben előadott különös méltánylást érdemlő körülmények figyelembe nem vehetők. Az előzőekben említettek pedig a bírság mérséklését indokolttá nem tették, ezért a Legfelsőbb Bíróság a határozat jogszerűségét e körben is megállapította.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.175/2001.)