AVI 2004.8.95

Nincs lehetőség az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ha az alapul szolgáló számla a könyvelésben nem szerepel (1990. évi XCI. tv. 33. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság 1991-1993 és 1994 I. negyedévére vonatkozóan vizsgálatot tartott a felperesnél. Az adóhatóság módosított határozatával a felperest összesen 1 039 000 Ft adókülönbözet, 519 000 Ft bírság, 220 000 Ft késedelmi pótlék, és 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes módosított keresetében az adóhatósági határozatokat két pont vonatkozásában kérte felülvizsgálni. 1. A felperes elmaradt településen végzett tevékenység után társasági adókedvezményt vett igénybe.
A...

AVI 2004.8.95 Nincs lehetőség az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ha az alapul szolgáló számla a könyvelésben nem szerepel (1990. évi XCI. tv. 33. §)
Az adóhatóság 1991-1993 és 1994 I. negyedévére vonatkozóan vizsgálatot tartott a felperesnél. Az adóhatóság módosított határozatával a felperest összesen 1 039 000 Ft adókülönbözet, 519 000 Ft bírság, 220 000 Ft késedelmi pótlék, és 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes módosított keresetében az adóhatósági határozatokat két pont vonatkozásában kérte felülvizsgálni. 1. A felperes elmaradt településen végzett tevékenység után társasági adókedvezményt vett igénybe.
A felperes előadása szerint Sz. községben nagykereskedelmi raktárai üzemeltetett, emellett voltak telephelyei több községben is. A felperes 1992. évre a Sz. községben végzett tevékenységéből 12 966 802 Ft árbevételt jelölt meg, amely innen származott. Később akként módosította nyilatkozatát, hogy 12 906 940 Ft-ot kért elfogadni Sz. községből származó árbevételként. Előadta, hogy a cég székhelye 1992. és 1993-ban Sz. községben volt, és a munkák döntő többségét ebben a községben végezték. Gy.-a fióktelepük volt, és 1994-ben került ide a székhelyük. A felperes az adóigazgatási eljárás során a felhívás ellenére nem csatolt olyan nyilvántartást, amelyből megállapítható lenne, hogy milyen arányban származott bevételük a kedvezményre jogosító településről. Majd utóbb felhívásra 39 partnercéget nevezett meg a cím és értékösszeg megjelölése nélkül. Az adóhatóság a megjelölt cégeket megkereste számlamásolatok küldése érdekében, majd ezen adatok alapján megállapította, hogy 1992-ben az árbevétel 0,0084%-a 1993-ból 0029%-a származott Sz. községből. Ennek következtében 1992-ben és 1993-ban jogosulatlan kedvezmény igénybevételt állapított meg.
2. A felperes ingatlant bérelt az A. Kft.-től.
A felperes 1992. január 3-án megállapodás alapján bizományba átvett árukészletet értékelésre az A. Kft.-től.
Az A. Kft. 1992. december 30-án állította ki a 98/1992. számú számlát, elvégzett elszámolás alapján. Ennek
ellenértékét korábban az év során banki átutalással és készpénzzel részletekben fizették ki. Banki átutalással 2 288 860 Ft, készpénz teljesítéssel pedig 210 582 Ft törlesztése történt meg.
A felperes keresetében előadta, hogy a kft.-vel kötött megállapodásuk szerint bérleti díjat nem kellett fizetniük.
A felperes azt elismerte, hogy ezt a számlát nem könyvelték le. Önmagában azonban ez nem tette lehetővé a valóságosan megtörtént gazdasági esemény figyelmen kívül hagyását.
A felperes sérelmezte azt is, hogy az alperes nem vizsgálta mindkét adónemben 1992-93-ban jelentős túlfizetésük volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az 1. ponttal kapcsolatosan a jogerős ítélet megállapította, hogy az Sz. község után járó adókedvezmény vonatkozásában a vállalkozási nyereségadóról szóló többször módosított 1988. évi IX. törvény 15. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a 9-es számú melléklet 7/B. pontja alkalmazandó.
A bejelentés alapján a felperes Sz. községben nagykereskedelmi raktárat üzemeltetett, de emellett Gy.-n, J.-ben, és S.-en is voltak telephelyei. Így a felperes kötelezettsége volt, hogy az egyébként is előírt könyvekkel, nyilvántartásokkal, bizonylatokkal igazolja az adókedvezmény igénybevételére való jogosultságát. A felperes felhívás ellenére nem nyújtott be olyan nyilvántartást, bizonylatot, melyből megállapítható lett volna az adókedvezményre való jogosultsága, és annak mértéke. Az adóhatóság felhívására a felperes a 39 partnercéget nevezte meg, cím és értékösszeg nélkül. Az adóhatóság e cégeket írásban kereste meg és adatszolgáltatás formájában kérték a számlák másolati példányait. A megküldött számlamásolatok alapján állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes 1992-93-as árbevételének mely részét képezte az Sz. községből származó árbevétel. Ezek alapján állapította meg, hogy a felperes 1992-ben 358 000, 1993-ban 146 000 Ft adókedvezményt vett igénybe jogosulatlanul.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A naplófőkönyvbe a felperes nem jelölte meg hogy melyik könyvelt árbevétel köthető Sz. községben végzett gazdasági tevékenységhez. Ez okból a bíróság nem fogadta el ítélkezése alapjául az általa tanúként meghallgatott felperes főkönyvelőjének vallomását.
A 2. szám alatt megjelölt ügylettel kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy a számla számítástechnikai berendezések, eszközök, irodabútorok ellenértékeként, valamint szakkönyvek ellenértékeként összesen 2 079 918 Ft­ot tartalmaz, plusz 25%-os áfát, amely együttesen 2 597 204 Ft-ot tett ki.
Az 1992. január 3-ai megállapodás az Sz. út 2. szám alatti ingatlan hasznosításáról rendelkezik, míg a fenti 2 079 918 Ft értékű áru átadásáról, értékesítéséről nem szólt. Ezzel kapcsolatos megállapodást a felperes a vizsgálat során nem tudott bizonyítani. Az adóhatóság elfogadta a felperes által kötőit 1992. január 3-ai megállapodásban foglaltakat. A bíróság döntése szeríni az adóhatóság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által kifizetett hitel törlesztő részlet a megállapodásban szereplő ingatlanrész hasznosításának az ellenértéke. Az ezzel kapcsolatos elszámolást az adóhatóság elfogadta a felperes javára. A számítástechnikai eszközök bizományi értékesítéséről készült számla viszont a felperes könyvelésében nem szerepelt, annak pénzügyi teljesítése sem készpénzzel, sem banki átutalással nem történt meg. Így nem volt ellenőrizhető, hogy a számla a tényleges gazdasági esemény megtörténtekor került-e kiállításra. Ebből következik, hogy e számla pénzügyi kiegyenlítése sem költségként, sem visszaigényelhető általános forgalmi adóként való elszámolására nem kerülhetett sor. Ez a számla egyébként sem hiteles, adó visszaigénylésre nem alkalmas.
A bíróság döntése szerint alaptalan volt a kereset a késedelmi pótlék tekintetében is. A módosító alperesi határozat mellékletét képező pótlékszámítás szerint a felperes túlfizetései mindaddig beszámításra kerültek amíg azok fennálltak, a pótlékalap levezetésből ez megállapítható volt.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és mindkét kereseti kérelmében foglaltaknak való helytadást.
A fellebbezés szerint az Sz. községben adókedvezménnyel kapcsolatos ellenőrzés során az adóhatóságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes Sz. községben semmilyen tevékenységet nem végzett. Ezért tőlük kimutatást nem kért. A közigazgatási per megindulása után, amikor már nem vitatta, hogy Sz. községben is ténylegesen tevékenységet végeztek, ekkor kért az alperes az Art. 33. § (1) bekezdésére hivatkozással külön kimutatást.
Az A. Kft. számlájával kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy a per során is tisztázást nyert, mely szerint 2 079 918 Ft-ot pénzügyileg kifizettek az A. Kft.-nek hitel átvállalásával és kifizetéssel, valamint készpénzzel. Ezt a tényt az alperes sem vitatta, sőt ennek az összegnek költségként való elszámolását figyelembe vette, mégpedig ingatlanhasználat bérlet címén számla nélkül az 1992. január 3-án kelt megállapodás pontatlan megfogalmazása miatt. A felperes arra hivatkozott, hogy az eljárás során mindvégig hangsúlyozták ingatlanhasználat, bérlet címén nem fizettek semmit az A. Kft.-nek, hanem kifizették a számla áfa nélküli nettó összegével azonos 2 079 918 Ft-ot. A fennmaradó az áfa összegével azonos 517 286 Ft-ot az A. Bt. és az A. Kft. adófolyószámlái közötti átvezetéssel próbálták kifizetni, de erre nem került sor, az átvezetési kérelmet nem adták be. Így a számla 2 597 204 Ft-os bruttó összegéből csak 2 079 918 Ft került kifizetésre, ezért csak ezen csökkentett összeg általános forgalmi adó tartalmának adókülönbözetnek a javukra történő előírását kérhetik.
A felperes fellebbezésében sérelmezte az elsőfokú ítéletben megállapított fizetendő kereseti illeték mértékét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A felperes a vállalkozási nyereségadóról szóló többször módosított 1988. évi IX. törvény 15. § (1) bekezdés f) pontja, és a 9-es számú melléklet 7/b. pontjára figyelemmel kívánt adókedvezményt igénybe venni.
Az elsőfokú bíróság és az adóhatóság helytállóan állapította meg azt, hogy az adókedvezmény igénybevételéhez a felperesnek kell igazolnia az adókedvezmény törvényi feltételeinek fennálltát. A felperes ezt a kötelezettségét az adóigazgatási eljárásban és a per során sem teljesítette. Az adóhatóság ezzel kapcsolatban eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének és a rendelkezésére álló adatokat figyelembe véve állapította meg az igénybe vehető kedvezmény mértékét. A felperes alaptalanul hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az adóhatóság csak a per megindítása után hívta fel a külön nyilvántartás csatolására. A felperesnek ugyanis az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 33. § (1) bekezdése alapján olyan nyilvántartást kellett volna vezetnie, amelynek alapján a kedvezmény igénybevétele megállapítható lehetett volna, illetőleg azt ellenőrizni lehetett volna.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság ítéletének megállapítása a számlával kapcsolatosan is.
A Legfelsőbb Bíróság számos ítéletében rámutatott arra, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján lehetséges. A felperes maga sem vitatta, hogy ez a számla a könyvelésében nem szerepelt, így annak ellenőrzését, hogy a számla pénzügyi teljesítése mikor, hogyan és milyen címmel történt meg, nem lehetett ellenőrizni. Ebből következik, hogy azt sem lehetett megállapítani, hogy a számla a tényleges gazdasági esemény megtörténtekor került-e kiállításra.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében azt is, hogy a késedelmi pótlék tekintetében az alperes módosító határozat mellékletét képező pótlékszámítás helytálló volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.195/2001.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.