adozona.hu
AVI 2004.8.95
AVI 2004.8.95
Nincs lehetőség az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ha az alapul szolgáló számla a könyvelésben nem szerepel (1990. évi XCI. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1991-1993 és 1994 I. negyedévére vonatkozóan vizsgálatot tartott a felperesnél. Az adóhatóság módosított határozatával a felperest összesen 1 039 000 Ft adókülönbözet, 519 000 Ft bírság, 220 000 Ft késedelmi pótlék, és 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes módosított keresetében az adóhatósági határozatokat két pont vonatkozásában kérte felülvizsgálni. 1. A felperes elmaradt településen végzett tevékenység után társasági adókedvezményt vett igénybe.
A...
AVI 2004.8.95 Nincs lehetőség az általános forgalmi adó visszaigénylésére, ha az alapul szolgáló számla a könyvelésben nem szerepel (1990. évi XCI. tv. 33. §)
Az adóhatóság 1991-1993 és 1994 I. negyedévére vonatkozóan vizsgálatot tartott a felperesnél. Az adóhatóság módosított határozatával a felperest összesen 1 039 000 Ft adókülönbözet, 519 000 Ft bírság, 220 000 Ft késedelmi pótlék, és 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.A felperes módosított keresetében az adóhatósági határozatokat két pont vonatkozásában kérte felülvizsgálni. 1. A felperes elmaradt településen végzett tevékenység után társasági adókedvezményt vett igénybe.
A felperes előadása szerint Sz. községben nagykereskedelmi raktárai üzemeltetett, emellett voltak telephelyei több községben is. A felperes 1992. évre a Sz. községben végzett tevékenységéből 12 966 802 Ft árbevételt jelölt meg, amely innen származott. Később akként módosította nyilatkozatát, hogy 12 906 940 Ft-ot kért elfogadni Sz. községből származó árbevételként. Előadta, hogy a cég székhelye 1992. és 1993-ban Sz. községben volt, és a munkák döntő többségét ebben a községben végezték. Gy.-a fióktelepük volt, és 1994-ben került ide a székhelyük. A felperes az adóigazgatási eljárás során a felhívás ellenére nem csatolt olyan nyilvántartást, amelyből megállapítható lenne, hogy milyen arányban származott bevételük a kedvezményre jogosító településről. Majd utóbb felhívásra 39 partnercéget nevezett meg a cím és értékösszeg megjelölése nélkül. Az adóhatóság a megjelölt cégeket megkereste számlamásolatok küldése érdekében, majd ezen adatok alapján megállapította, hogy 1992-ben az árbevétel 0,0084%-a 1993-ból 0029%-a származott Sz. községből. Ennek következtében 1992-ben és 1993-ban jogosulatlan kedvezmény igénybevételt állapított meg.
2. A felperes ingatlant bérelt az A. Kft.-től.
A felperes 1992. január 3-án megállapodás alapján bizományba átvett árukészletet értékelésre az A. Kft.-től.
Az A. Kft. 1992. december 30-án állította ki a 98/1992. számú számlát, elvégzett elszámolás alapján. Ennek
ellenértékét korábban az év során banki átutalással és készpénzzel részletekben fizették ki. Banki átutalással 2 288 860 Ft, készpénz teljesítéssel pedig 210 582 Ft törlesztése történt meg.
A felperes keresetében előadta, hogy a kft.-vel kötött megállapodásuk szerint bérleti díjat nem kellett fizetniük.
A felperes azt elismerte, hogy ezt a számlát nem könyvelték le. Önmagában azonban ez nem tette lehetővé a valóságosan megtörtént gazdasági esemény figyelmen kívül hagyását.
A felperes sérelmezte azt is, hogy az alperes nem vizsgálta mindkét adónemben 1992-93-ban jelentős túlfizetésük volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az 1. ponttal kapcsolatosan a jogerős ítélet megállapította, hogy az Sz. község után járó adókedvezmény vonatkozásában a vállalkozási nyereségadóról szóló többször módosított 1988. évi IX. törvény 15. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a 9-es számú melléklet 7/B. pontja alkalmazandó.
A bejelentés alapján a felperes Sz. községben nagykereskedelmi raktárat üzemeltetett, de emellett Gy.-n, J.-ben, és S.-en is voltak telephelyei. Így a felperes kötelezettsége volt, hogy az egyébként is előírt könyvekkel, nyilvántartásokkal, bizonylatokkal igazolja az adókedvezmény igénybevételére való jogosultságát. A felperes felhívás ellenére nem nyújtott be olyan nyilvántartást, bizonylatot, melyből megállapítható lett volna az adókedvezményre való jogosultsága, és annak mértéke. Az adóhatóság felhívására a felperes a 39 partnercéget nevezte meg, cím és értékösszeg nélkül. Az adóhatóság e cégeket írásban kereste meg és adatszolgáltatás formájában kérték a számlák másolati példányait. A megküldött számlamásolatok alapján állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes 1992-93-as árbevételének mely részét képezte az Sz. községből származó árbevétel. Ezek alapján állapította meg, hogy a felperes 1992-ben 358 000, 1993-ban 146 000 Ft adókedvezményt vett igénybe jogosulatlanul.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A naplófőkönyvbe a felperes nem jelölte meg hogy melyik könyvelt árbevétel köthető Sz. községben végzett gazdasági tevékenységhez. Ez okból a bíróság nem fogadta el ítélkezése alapjául az általa tanúként meghallgatott felperes főkönyvelőjének vallomását.
A 2. szám alatt megjelölt ügylettel kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy a számla számítástechnikai berendezések, eszközök, irodabútorok ellenértékeként, valamint szakkönyvek ellenértékeként összesen 2 079 918 Ftot tartalmaz, plusz 25%-os áfát, amely együttesen 2 597 204 Ft-ot tett ki.
Az 1992. január 3-ai megállapodás az Sz. út 2. szám alatti ingatlan hasznosításáról rendelkezik, míg a fenti 2 079 918 Ft értékű áru átadásáról, értékesítéséről nem szólt. Ezzel kapcsolatos megállapodást a felperes a vizsgálat során nem tudott bizonyítani. Az adóhatóság elfogadta a felperes által kötőit 1992. január 3-ai megállapodásban foglaltakat. A bíróság döntése szeríni az adóhatóság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által kifizetett hitel törlesztő részlet a megállapodásban szereplő ingatlanrész hasznosításának az ellenértéke. Az ezzel kapcsolatos elszámolást az adóhatóság elfogadta a felperes javára. A számítástechnikai eszközök bizományi értékesítéséről készült számla viszont a felperes könyvelésében nem szerepelt, annak pénzügyi teljesítése sem készpénzzel, sem banki átutalással nem történt meg. Így nem volt ellenőrizhető, hogy a számla a tényleges gazdasági esemény megtörténtekor került-e kiállításra. Ebből következik, hogy e számla pénzügyi kiegyenlítése sem költségként, sem visszaigényelhető általános forgalmi adóként való elszámolására nem kerülhetett sor. Ez a számla egyébként sem hiteles, adó visszaigénylésre nem alkalmas.
A bíróság döntése szerint alaptalan volt a kereset a késedelmi pótlék tekintetében is. A módosító alperesi határozat mellékletét képező pótlékszámítás szerint a felperes túlfizetései mindaddig beszámításra kerültek amíg azok fennálltak, a pótlékalap levezetésből ez megállapítható volt.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és mindkét kereseti kérelmében foglaltaknak való helytadást.
A fellebbezés szerint az Sz. községben adókedvezménnyel kapcsolatos ellenőrzés során az adóhatóságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes Sz. községben semmilyen tevékenységet nem végzett. Ezért tőlük kimutatást nem kért. A közigazgatási per megindulása után, amikor már nem vitatta, hogy Sz. községben is ténylegesen tevékenységet végeztek, ekkor kért az alperes az Art. 33. § (1) bekezdésére hivatkozással külön kimutatást.
Az A. Kft. számlájával kapcsolatban a felperes arra hivatkozott, hogy a per során is tisztázást nyert, mely szerint 2 079 918 Ft-ot pénzügyileg kifizettek az A. Kft.-nek hitel átvállalásával és kifizetéssel, valamint készpénzzel. Ezt a tényt az alperes sem vitatta, sőt ennek az összegnek költségként való elszámolását figyelembe vette, mégpedig ingatlanhasználat bérlet címén számla nélkül az 1992. január 3-án kelt megállapodás pontatlan megfogalmazása miatt. A felperes arra hivatkozott, hogy az eljárás során mindvégig hangsúlyozták ingatlanhasználat, bérlet címén nem fizettek semmit az A. Kft.-nek, hanem kifizették a számla áfa nélküli nettó összegével azonos 2 079 918 Ft-ot. A fennmaradó az áfa összegével azonos 517 286 Ft-ot az A. Bt. és az A. Kft. adófolyószámlái közötti átvezetéssel próbálták kifizetni, de erre nem került sor, az átvezetési kérelmet nem adták be. Így a számla 2 597 204 Ft-os bruttó összegéből csak 2 079 918 Ft került kifizetésre, ezért csak ezen csökkentett összeg általános forgalmi adó tartalmának adókülönbözetnek a javukra történő előírását kérhetik.
A felperes fellebbezésében sérelmezte az elsőfokú ítéletben megállapított fizetendő kereseti illeték mértékét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A felperes a vállalkozási nyereségadóról szóló többször módosított 1988. évi IX. törvény 15. § (1) bekezdés f) pontja, és a 9-es számú melléklet 7/b. pontjára figyelemmel kívánt adókedvezményt igénybe venni.
Az elsőfokú bíróság és az adóhatóság helytállóan állapította meg azt, hogy az adókedvezmény igénybevételéhez a felperesnek kell igazolnia az adókedvezmény törvényi feltételeinek fennálltát. A felperes ezt a kötelezettségét az adóigazgatási eljárásban és a per során sem teljesítette. Az adóhatóság ezzel kapcsolatban eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének és a rendelkezésére álló adatokat figyelembe véve állapította meg az igénybe vehető kedvezmény mértékét. A felperes alaptalanul hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az adóhatóság csak a per megindítása után hívta fel a külön nyilvántartás csatolására. A felperesnek ugyanis az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 33. § (1) bekezdése alapján olyan nyilvántartást kellett volna vezetnie, amelynek alapján a kedvezmény igénybevétele megállapítható lehetett volna, illetőleg azt ellenőrizni lehetett volna.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság ítéletének megállapítása a számlával kapcsolatosan is.
A Legfelsőbb Bíróság számos ítéletében rámutatott arra, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján lehetséges. A felperes maga sem vitatta, hogy ez a számla a könyvelésében nem szerepelt, így annak ellenőrzését, hogy a számla pénzügyi teljesítése mikor, hogyan és milyen címmel történt meg, nem lehetett ellenőrizni. Ebből következik, hogy azt sem lehetett megállapítani, hogy a számla a tényleges gazdasági esemény megtörténtekor került-e kiállításra.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében azt is, hogy a késedelmi pótlék tekintetében az alperes módosító határozat mellékletét képező pótlékszámítás helytálló volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.195/2001.)