adozona.hu
AVI 2004.8.93
AVI 2004.8.93
A teljesítést megelőzően ellenértékben beszámítható fizetésről csak akkor van szó, ha a pénzösszeg tényleges megfizetése megtörtént (1992. évi LXXIV. tv. 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság vizsgálatot folytatott a felperesi társaság 1998. IV. negyedévi általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes a Laki telek 206. hrsz.-ú telephelyén lévő régi tehenészeti telep egyik épületének átalakítását tervezte hűtőtároló és manipuláló épületté. A tervezet költségvetési beruházás összegéből 8 128 000 vissza nem térítendő támogatást kapott a felperes a Megyei FVM Hivataltól.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes az...
AVI 2004.8.93 A teljesítést megelőzően ellenértékben beszámítható fizetésről csak akkor van szó, ha a pénzösszeg tényleges megfizetése megtörtént (1992. évi LXXIV. tv. 17. §)
Az adóhatóság vizsgálatot folytatott a felperesi társaság 1998. IV. negyedévi általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatban.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes a Laki telek 206. hrsz.-ú telephelyén lévő régi tehenészeti telep egyik épületének átalakítását tervezte hűtőtároló és manipuláló épületté. A tervezet költségvetési beruházás összegéből 8 128 000 vissza nem térítendő támogatást kapott a felperes a Megyei FVM Hivataltól.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes az átalakítással a H. Kft.-t bízta meg, aki alvállalkozóként H. Mihály egyéni vállalkozóval kötött szerződést. A felperesi társaság beltagja H. Mihályné, kültagja H. Mihály.
A szerződés értéke 20 322 000 Ft és 5 080 500 Ft általános forgalmi adó volt. A felperes a H. Kft.-vel átalánydíjas szerződést kötött, melyben megállapították pénzügyi szakaszonként az egyes teljesítéseket és annak ellenértékét. A vizsgált 1998. november és december hónapokban 2 számla kiállítása történt meg 4 969 859 Ft és 7 562 500 Ft értékben; melyeknek általános forgalmi adóját igényelte vissza a felperes. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a két részszámlában feltüntetett 12 532 359 Ft értékű munkát a kivitelező nem végezte el. Az adóhatóság az elvégzett munka értékének megállapítására szakértői véleményt szerzett be. Eszerint a végzett szolgáltatás valós értéke 2 698 730 Ft plusz 674 683 Ft általános forgalmi adó volt.
A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 832 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet és 600 000 Ft bírságot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott bírságot felemelte 916 000 Ft-ra.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a Ptk. 1999-es módosítása lehetővé tette az átalánydíjas szerződés kötését, ezért lehetőség volt arra is, hogy a vállalkozói díj illetve annak egy részének kifizetése esetlegesen megelőzze az annak megfelelő mértékű teljesítést. Hivatkozott a felperes a H. Kft.-nél és az egyéni vállalkozónál tartott célellenőrzésre is, amely szerint az általános forgalmi adót bevallották 1998. IV. negyedévében.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja valamint a Ptk. 391. § (1) bekezdése 200. § (1) bekezdése, továbbá az Áfa. tv. 17. § (1) és (2) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a mindennapi életben a vállalkozói munkánál kialakult az előleg fizetés rendszere, amelyet részben a vállalkozó anyagi eszközeinek korlátozottsága, részben pedig a biztonságának a követelménye teszi szükségessé. Ezt a gyakorlatot az Áfa. tv. is elismeri a 17. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint. Tehát nem vitatott, hogy a szolgáltatást megelőzően történő kifizetés az ellenértékbe beszámítható pénzösszegnek minősül. Függetlenül attól, hogy a szerződés nem nevesítette a kifizetési jogcímet előlegként, az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdésében foglaltak megvalósulásával a számla ellenértékének kifizetésével a felperes adólevonási joga megnyílt. Ezért téves volt az az alperesi álláspont, amely ezzel ellentétesen jogsértőnek minősítette a felperes adólevonási jog gyakorlását.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes 1998. október 28-án vállalkozási szerződést kötött a H. Kft.-vel az l.-i hűtőtároló felújítási munkálatainak elvégzésére. A szerződésben a felek a vállalkozói díjra vonatkozóan átalánydíjas szerződést kötöttek, amely során rögzítették az egyes elvégzendő munkálatok szakaszolását és az annak megfelelő vállalkozói díj kifizetését. A 15) pont határozta meg azt, hogy a kivitelező részére a pénzügyi teljesítés leigazolt számla alapján történik. A vizsgált időszakban kibocsátott két darab számla a szerződésben megállapított időpont szerint történt. Az első 4 969 859 Ft-ról szóló számlában az elvégzett munkánként: földmunkák, betonpadló burkolatjavítás, acélváz készítése megnevezést tüntettek fel, a második 7 562 500 Ft-ról szóló részszámlában a szolgáltatás megnevezése GEOTERM hűtőtároló felújítása volt. Az adóhatóság e számlákban foglalt megnevezés alapján szakértővel folytatott vizsgálatot és a szakértő a véleményét a felperes által rendelkezésre bocsátott építési napló, helyszíni bejárás, valamint a felperes nyilatkozatára alapítva adta meg, és így állapította meg azt, hogy a kibocsátott részszámlákban feltüntetett értékű munkálatok elvégzése nem történt meg. Ennek alapján jutott az adóhatóság arra a következtetésre, hogy az adóbevalláshoz benyújtott két darab számla nem minősíthető hiteles bizonylatnak, ezért a felszámított általános forgalmi adó levonási joga a felperest nem illette meg.
A felperes részben sérelmezte a szakértő kirendelését és nem értett egyet a szakértői megállapításokkal sem. Sérelmezte bizonyos munkálatok értékének figyelmen kívül hagyását. Ugyanakkor a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírói eljárásban nem kérte új szakértői vélemény beszerzését.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes jogosult volt úgynevezett átalánydíjas szerződés kötésére. Amennyiben azonban az így megkötött szerződésben az átalánydíjon belül a felek a kifizetést szakaszonként állapítják meg, úgy az ezen szakaszokra meghatározott teljesítéseket is meg kell állapítani.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a határidő előtti fizetés és az előlegfizetés nem azonos fogalmak. A perbeli esetben a felperes által kötött szerződés, előleg fizetéséről nem rendelkezik. E megállapodás hiányában a számlának a végső fizetési határidő lejárta előtti határidő kiegyenlítése ezért nem tekinthető előlegfizetésnek.
Az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a részszámlában megállapított követelés részteljesítését is vizsgálta, tekintettel arra hogy a részteljesítés időpontjában válik esedékessé a meghatározott vállalkozói díjkövetelés és ehhez az időponthoz kötődik az adólevonási jog is. A perbeli időben hatályos Áfa. tv. 32. § a) pontja szerint ugyanis az adólevonási jog akkor illeti meg az adóalanyt, amikor a részére teljesített termékértékesítési szolgáltatásnyújtás során a másik adóalany reá adóösszeget áthárított. Az adólevonás jog keletkezése tehát a teljesítési időponthoz kötődik.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (Sztv. ) 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Helyesen állapította meg az adóhatóság határozatában, hogy az adólevonási jog gyakorlására benyújtott két darab perbeli részszámla ilyen hiteles dokumentumnak nem tekinthető. A számlában megállapított teljesítési összeg ugyanis nem volt valós, ezért a számla hitelessége megdőlt. A felperes az adóhatósági határozat megállapításával ellentétben nem bizonyította a per során sem, hogy a számlában foglalt teljesítés a valóságban annak megfelelő mértékben megtörtént volna.
A felperes saját előadása szerint is, - egyezően az írásban becsatolt szerződéssel - átalánydíjas szerződést kötőn, amelynek pénzügyi szakaszolásában megegyeztek. A felperes még a keresetében sem hivatkozott arra, hogy az előzetesen kifizetett pénzügyi teljesítést előlegnek kell tekinteni. A felperes erre csupán a 2000. október 26-ai tárgyaláson tett utalást. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért az elsőfokú bíróság a felek erre vonatkozó szerződési kikötése, valamint a számlában való feltüntetés hiányában nem minősíthette a részpénzügyi teljesítést előlegfizetésnek. Az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdése valóban rendelkezik a teljesítést megelőzően ellenértékben beszámítható pénzösszeg fizetéséről. A perbeli esetben azonban nem arról volt szó, hogy a teljesítést megelőzően fizettek pénzösszeget, hanem a teljesítésről kiállított számlában olyan összeget tüntettek fel, amely mögött nem volt ugyanolyan értékű teljesítés. Az adóhatóság által kirendelt szakértő a felperes által becsatolt építési napló adatalt figyelembe vette, a felperes úgy nyilatkozott, hogy valamennyi tényleges munkavégzési nap a tényleges teljesítésnek megfelelően került sor a napló vezetésére. Az egyes teljesítésekhez a felek részbeni átadás-átvételi eljárást nem folytattak. Az építési naplóban a felperes által jelzett többletmunka elszámolási igényt a vállalkozó nem kezdeményezett. A szakértő figyelembe vette, hogy a kibocsátott két részszámla több mint 50%-át jelenti a teljes vállalkozói díj értékének. A helyszíni bejáráson tett felperesi nyilatkozatra is tekintettel került sor annak megállapítására, hogy a beruházás engedélyköteles alapterületet növelő és funkciót megváltoztató munkálatok nem készültek el, holott a vállalkozói díj mintegy 50%-a kifizetésre került. Ez a szakértői vélemény összhangban volt a Magyar Államkincstár Pályázatos Támogatások Főosztályának a támogatási szerződés szerinti hűtőház helyszíni ellenőrzéséről készült 1999. október 21-ei tájékoztatásáról. Ennek során megállapították, hogy milyen munkálatok elvégzése történt meg és hogy a további alapterület növekedésével funkcióváltással járó átalakításokat azért nem végezték el az épületben, mivel a hűtőtároló kialakítására nem volt építési engedély.
Mindezen adatokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes által a peres eljárás során felajánlott tanúk vallomása nem volt alkalmas annak igazolására, hogy a szakértő által megállapított értékű teljesítéseken túl milyen értékű, és milyen időpontban történő teljesítések valósultak meg. Így újabb bizonyítás lefolytatásától további eredmény nem lett volna várható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszabályt nem sértett. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.421/2001.)