adozona.hu
AVI 2004.7.90
AVI 2004.7.90
A vámjóváírás elvégzéséhez meghatározott okmányokat kell benyújtani (1995. évi C. tv. 127., 131. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmének megfelelően a H. Vámhivatal 1999. április 24-én ideiglenes behozatalban vámkezelt egy db Ford Sierra típusú személygépkocsit. A visszaviteli határidőt 1999. október 14-ében jelölte meg.
A visszaviteli határidő leteltét követően a felperest a vámhivatal felhívta az elszámolási kötelezettség teljesítésére. A felperes a felhívására megküldte a gépkocsi gépjármű útlevelét, valamint a német nyelvű okiratokat, amelyek szerint a felperes a gépkocsi rendszámát Németországban le...
AVI 2004.7.90 A vámjóváírás elvégzéséhez meghatározott okmányokat kell benyújtani (1995. évi C. tv. 127., 131. §)
A felperes kérelmének megfelelően a H. Vámhivatal 1999. április 24-én ideiglenes behozatalban vámkezelt egy db Ford Sierra típusú személygépkocsit. A visszaviteli határidőt 1999. október 14-ében jelölte meg.A visszaviteli határidő leteltét követően a felperest a vámhivatal felhívta az elszámolási kötelezettség teljesítésére. A felperes a felhívására megküldte a gépkocsi gépjármű útlevelét, valamint a német nyelvű okiratokat, amelyek szerint a felperes a gépkocsi rendszámát Németországban leadta, majd a kocsit egy autóbontó cég részére értékesítette.
A H. elsőfokú Vámhivatal 2000. január 27-én kelt határozatával a felperest összesen 565 000 Ft vámteher megfizetésére kötelezte az elszámolási kötelezettség nem teljesítése miatt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes előadta, hogy a személygépkocsit németországi munkavégzése során vásárolta, volt olyan eset hogy okmány nélkül utazott Magyarországra, illetőleg vissza. Április végén, amikor Magyarországról Németországba utazott, nem pecsételtette le a gépjármű útlevelét. Németországban szerzett tudomást arról, hogy továbbiakban nem kap vízumot, ezért a személygépkocsit 1999. május 15-én egy bontó cégnek eladta, és a rendszámot a németországi nyilvántartásból kijelentette. Ennek alapján tehát a vámáru külföldre szállítása megtörtént, azt a visszaviteli határidőn belül értékesítette, a gépjármű útlevelet pedig a magyar hatóságoknak megküldte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat, vagyis azt, hogy az ideiglenes behozatallal történő vámkezelés részét képezi a vámáru elszámolása, a perbeli esetben ez utóbbi elmaradt.
Az elszámolás ugyanis csak a Vtv. 73. § (3) bekezdése, illetőleg a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 38/A. illetőleg 38/B. § (2) bekezdése alapján történhetett volna meg.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes a vámhatóság felhívására a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 38/B. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elszámolásnak eleget tett. A vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 73. § (3) bekezdésében írt külföldre történő kiszállítást a becsatolt okmányokkal igazolta.
A bíróság szerint a vámhatóság téves jogszabály értelmezése abból adódik, hogy a kiléptetés tényét, és annak a gépjármű útlevélben történő meglétét is megkövetelte a külföldre történő kiszállítás igazolásán túl.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes megismételte a per során kifejtett jogi álláspontját.
A felperes észrevételében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes ideiglenes behozatalban kérte vámkezelni az általa behozott gépjárművet. Az ideiglenes behozatal a Vtv. 76. § (1) bekezdése alapján megtörtént, megállapításra került a visszaviteli határidő. A határozat jogerőre emelkedett.
A Vámtörvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 131. § (3) bekezdése tartalmazza, hogy a jóváírás feltétele az elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy az ideiglenes behozatali eljárásban vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül kiléptették.
A Vhr. 131. § (4) bekezdése tartalmazza annak felsorolását, hogy milyen okmányokat kell benyújtani a jóváírás elvégzéséhez:
a) a vámkezelésről szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfélpéldányt;
b) az áru azonosságát és kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt;
c) a (3) bekezdésben meghatározott egyéb elszámolási jogcímek okmányszerű igazolását.
E rendelkezésekből megállapítható tehát, hogy a felperes elszámolási kötelezettségét azzal nem teljesíti, hogy a gépjárművet külföldre szállítja, és az ottani rendszámot kijelenti, illetőleg adásvételi szerződést köt. A felperes a gépjármű kiléptetését a jogszabályban előírt módon nem igazolta.
Az ideiglenes behozatalban a vámáruk elszámolásával összefüggően egységes és kialakult bírói gyakorlat számos esetben rámutatott arra, hogy a perek tárgya, annak vizsgálata a felperes határidőben eleget tett-e a jogszabály által előírt formában az elszámolási kötelezettségnek. Amennyiben ugyanis ezt nem teljesíti, az elszámolásra akkor sem kerülhet sor, ha azt egyéb módon bizonyítani tudná, hogy a gépkocsi külföldre szállítása megtörtént. A Vámtörvény részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 38/B. § (2) bekezdése szerint a gépjármű útlevél alapján ideiglenes behozatalban vámkezelt gépjárművel a tárgyév december 31. napjáig a vámkezelést kérőnek el kell számolnia. Az elszámolás történhet
a) a gépjármű útlevél szerint beléptetett, de még ki nem léptetett gépjármű esetében a Vtv. 73. § (3) bekezdésében meghatározott elszámolási jogcímek igazolásával,
b) a gépjármű útlevél szerint kiléptetett és külföldön tartózkodó gépjármű esetében a gépjármű útlevél visszaadásával.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes ezen rendelkezés alapján sem teljesítette az elszámolási kötelezettségét. A Vtv. 73. § (3) bekezdésében írt vámáru külföldre történő visszaszállításának igazolását ugyanis nem lehet oly módon értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság ítéletében megfogalmazta. A Vtv. 73. § (3) bekezdésében írt elszámolás vámáru külföldre történő visszaszállításának igazolása alatt ugyanis ugyancsak a korábban idézett Vhr. 127. § (2) bekezdés, illetőleg (3) bekezdése, valamint a 131. § (4) bekezdése szerint kell eljárni. Ezen előírásokban tehát nem szerepel a jóváírás azon módja, melyet a felperes kívánt elfogadtatni, azaz Vhr. 131. § (4) bekezdése szerint a jóváírást a vámkezelést végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez meghatározott okmányokat kell benyújtani. Ebből következik, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletében azt állapította meg, hogy a külföldre kiszállítás igazolásán túl nincs jogszabályi alapja a kiléptetés igazolásának.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.233/2001.)