adozona.hu
AVI 2004.7.88
AVI 2004.7.88
A bíróság adóperben más jogágak anyagi jogi szabályait a közigazgatási jogviszonyra vonatkozó szabályok hiányában, másodlagosan és mögöttesen veheti figyelembe (Pp. 270. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1999. május 10. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1999. március 9. napján kelt határozatát, amelyben az 1997. évre felperesnél lefolytatott vizsgálat több megállapítása adójogi következményeit levonva társasági adónemben, általános forgalmi adónemben és személyi jövedelemadó adónemben összesen terhére 964 eFt, javára 337 eFt adókülönbözetet állapított meg, amelyből 681 eFt volt adóhiány. A felperest ennek következtében 655 eFt adókülönbözet, 170 eFt adóbí...
AVI 2004.7.88 A bíróság adóperben más jogágak anyagi jogi szabályait a közigazgatási jogviszonyra vonatkozó szabályok hiányában, másodlagosan és mögöttesen veheti figyelembe (Pp. 270. §)
Az alperes az 1999. május 10. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1999. március 9. napján kelt határozatát, amelyben az 1997. évre felperesnél lefolytatott vizsgálat több megállapítása adójogi következményeit levonva társasági adónemben, általános forgalmi adónemben és személyi jövedelemadó adónemben összesen terhére 964 eFt, javára 337 eFt adókülönbözetet állapított meg, amelyből 681 eFt volt adóhiány. A felperest ennek következtében 655 eFt adókülönbözet, 170 eFt adóbírság, 346 eFt késedelmi pótlék, 50 eFt mulasztási bírság megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy 28 eFt adókülönbözet beszámítását nem kérheti. A határozat indokolásának 9. pontja szerint a felperes és a kereskedelmi tevékenységre nem jogosult, k.-i székhelyű B. R. Közvetlen Kereskedelmi Képviselet (továbbiakban: Képviselet) közötti keretszerződés alapján a felperes a boszniai végcéllal megrendelt általa vámkezeltetett, a megrendelő által Boszniába kiszállítatott árukat is K.-án adta át; az ellenértéket a Képviselet készpénzben vagy banki átutalással egyenlítette ki, ezért a Képviselet, mint megrendelő és a felperes között belföldi termékértékesítések történtek. A felperes a termékértékesítésekkel kapcsolatban kiállított hét számlában - azokat exportértékesítésnek tekintve - az általános forgalmi adót nem tüntette fel, nem fizette be, így az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdése, 28. § (1) és (2) bekezdése szerinti általános forgalmi adóval kapcsolatos kötelezettségét elmulasztotta.A felperes keresetét, amelyben a 9. pontbeli megállapítások adójogi következménye tekintetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság elutasította. A külföldiek kereskedelmi képviseleteiről valamint információs és szerviz irodáiról szóló 3/1989. (II. 26.) KeM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a, 7. §-a, 13. § (5) bekezdése, az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 1. §-a 11. § (1) bekezdése, 3. § a) pontja alapján a bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az általános forgalmi adó kötelezettséget eredményező belföldi termékértékesítések történtek. A felperes a termékértékesítésekkel kapcsolatban kiállított hét számlában - azokat exportértékesítésnek tekintve - az általános forgalmi adót nem tüntette fel, nem fizette be, így az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdése, 28. § (1) és (2) bekezdése szerinti általános forgalmi adóval kapcsolatos kötelezettségét elmulasztotta.
A felperes keresetét, amelyben a 9. pontbeli megállapítások adójogi következménye tekintetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság elutasította. A külföldiek kereskedelmi képviseleteiről valamint információs és szerviz irodáiról szóló 3/1989. (II. 26.) KeM rendelet (R.) 1. §-a, 7. §-a, 13. § (5) bekezdése, az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 1. §-a 11. § (1) bekezdése, 3. § a) pontja alapján a bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az általános forgalmi adó kötelezettséget eredményező belföldi termékértékesítések nem a felperes és az USA, vagy a Képviselet, hanem a felperes és az R. szerint kereskedelmi tevékenység folytatására nem jogosult Képviselet között voltak. A vámkezeltetés lebonyolítása a felperes szerződésben vállalt mellékkötelezettsége volt, ez azonban a főkötelezettséget képező belföldi termékértékesítést nem változtatta termékexporttá, mivel az áru nem termékértékesítés közvetlen következményeként hagyta el belföldet, hanem a vételárat teljesítő képviselet tulajdonosi rendelkezésének eredményeként. Utalt arra, hogy a képviselet státusa tekintetében a vizsgálatkor hatályba még nem lépett 1997. évi CXXXII. törvény nem alkalmazható. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek a Magyar Köztársaság területén történő tevékenységéről szóló Megállapodás valamint az annak mellékletét képező Végrehajtási Megállapodások megerősítésére és kihirdetéséről szóló 1997. június 20. napján kihirdetett 1997. évi XLIX. törvény a Képviseletre nem alkalmazható, mert nem rendelkezik Egyesült Államokbeli jogalanyisággal. Mindezekre tekintettel a keresettel támadott határozati rendelkezés jogszerűségét megállapította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti ítélet hozatalát indítványozta. Annak megállapítását kérte, hogy a felperes és a devizakülföldinek minősülő harmadik személy között megkötött szállítási keretszerződés, alperesi közigazgatási határozattal érintett teljesítései külföldi termékértékesítési szerződésnek minősülnek. Álláspontja szerint a Külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény 5. § (1) és (2) bekezdése, a törvény végrehajtásáról szóló 7/1974. (X. 17.) KKm rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja helyes értelmezése szerint a külföldi által létesített olyan kereskedelmi képviseletet, amely nem jogi személy, külföldinek kell tekinteni. A devizakülföldi szervezet által devizabelföldivel megkötött termékértékesítési szerződés külkereskedelmi szerződés. A keretszerződés tartalma szerint a Képviselet külkereskedelmi bizományosként járt el. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a belföldi termékértékesítés bizonyítékának minősítette a képviselet telephelyén történő áruátadást, illetve a képviselet megrendelésein ezt alátámasztó FOB paritás kikötését. A paritás kizárólag nemzetközi adásvételi illetve termékértékesítési ügyletnél alkalmazzák, annak belföldi alkalmazása fogalmilag kizárt. A Képviselet által kikötött FOB (Free on Board) felelősségi klauzula esetén a fuvarozás költségeit és veszélyeit nem az eladó viseli, az eladó kötelessége, hogy saját veszélyére és költségére a kiviteli engedélyeket és formaságokat elintézze. Az áru kiszolgáltatási kötelezettségét akkor teljesíti, amikor az árut a fuvarozónak átadja. Ez az átadás nem jelenti az áru tulajdonjogának megszerzését csupán az áruátadást. Az áru kiléptetésével kapcsolatos kötelezettség ezért nem mellékkötelezettség, hanem a külkereskedelmi ügylet szerves része. A vámokmányok azt igazolják, hogy a felperes mint eladó által értékesített áru új eladó megjelölése nélkül a belföldet minden esetben a képviselet által szervezett spedícióban elhagyta. Ez pedig megfelel az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése szerinti termékexportnak. Téves a képviselet által bonyolított kifizetés jogi minősítése, mert a képviselet saját pénzeszközzel nem rendelkezik, 0 a jegyzett tőkéje. A felperes részére dollárban történt átutalás igazolja, hogy az USA részére történt a teljesítés.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást követően helytállóan állapította meg a főkötelezettség tekintetében, hogy az belföldi jogalanyok között jött létre. Az ügyletek az Áfa. tv. 1. §, 2. § és 3. § alapján a törvény területi, személyi és tárgyi hatálya alá tartoznak. A felperes szerződéses partnere az USA-ban nem jogalany, a képviselet engedélyezett tevékenységi körét túllépve belföldiként tevékenykedett, ezért az Áfa. tv. szerinti általános forgalmi adó kötelezettség fennállt.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán elsőként azt emeli ki, hogy a Pp. XX. fejezete szerinti eljárásban a bíróságnak az a feladata, hogy a felek közötti közigazgatási jogviszonyban született közigazgatási határozat jogszerűségét vizsgálja. A vizsgálat tárgya, a közigazgatási határozat, amely a közigazgatási jogviszony alanyai: az ügyfél és a közigazgatási hatóság közötti közigazgatási jogviszonyból eredő jogokról és kötelezettségekről rendelkezik, amelyeket - önálló, a közigazgatási jogágba tartozó - ezen belül is az adott jogviszony tekintetében - speciális adójogi anyagi és eljárási szabályok határoznak meg. Az adójogi jogszabályok a törvény hatálya alá tartozó adóalanyok magatartására vonatkozóan tartalmaznak olyan törvényi tényállásokat, amelyek más jogágak így pl. a polgári jog, gazdasági jog stb. szabályozási rendszerében is megjelennek. A bíróságnak a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben az adott közigazgatási jogviszonyra vonatkozó anyagi és eljárási szabályok érvényesülését, alkalmazásuk helyességét kell elbírálni és nem a polgári jog vagy más jogágba tartozó jogszabályok érvényesülését. A bíróság más jogágak anyagi jogi szabályait ezért a közigazgatási jogviszonyra vonatkozó szabályok hiányában, másodlagosan és mögöttesen veheti figyelembe. A jelen perben a bíróságnak tehát nem az volt a feladata, hogy a jogvitát a Polgári Törvénykönyv, a devizajogszabályok, a külkereskedelemre valamint a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok szerint bírálja el, minősítve azok szerint a szerződő feleket és a szerződéseket, hanem annak vizsgálata, hogy a felperes és a Képviselet maga tartása teljesíti-e az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében megfogalmazott adójogi tényállást. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve helyesen foglalt állást, amikor az alperesi megállapítással egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a számlákban foglalt értékesítés a felperes és a Képviselet között, belföldön történt, mert a felperesi hivatkozással ellentétben kétséget kizáróan az volt megállapítható, hogy a megrendelő nem az USA, nem a Képviselet anyacége, hanem a belföldi székhelyű képviselet volt, aki a teljesítést minden esetben a székhelyére rendelte és kapta. Ő és nem más volt az, aki az ellenérték kifizetéséről, illetve az áruról a felperes vámeljárási közreműködését igénybe véve rendelkezett. Ezzel teljesültek az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdésében szabályozott termékértékesítésre vonatkozó tényállási elemek. A termékértékesítéseket ennek következtében általános forgalmi adó terheli, amely kötelezettséggel kapcsolatos mulasztás jogkövetkezményeit megállapító alperesi határozat jogszerűségéről az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.119/2001.)