adozona.hu
AVI 2004.7.87
AVI 2004.7.87
A selejtezés csak szabályosan kiállított, a törvényben meghatározott adattartalmú bizonylat alapján történhet (1991. évi XVIII. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2000. március 13. napján kelt határozatával kijavítva 2000. február 28. napján kelt határozatát, amellyel megváltoztatta elsőfokú hatósága határozatát - több megállapítás adójogi következményét 1994., 1995. és 1996. évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemekben - a felperest 5 047 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 2 053 000 forint adóbírság és 1 990 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére valamint könyvviteli helyesbí...
AVI 2004.7.87 A selejtezés csak szabályosan kiállított, a törvényben meghatározott adattartalmú bizonylat alapján történhet (1991. évi XVIII. tv. 15. §)
Az alperes a 2000. március 13. napján kelt határozatával kijavítva 2000. február 28. napján kelt határozatát, amellyel megváltoztatta elsőfokú hatósága határozatát - több megállapítás adójogi következményét 1994., 1995. és 1996. évekre vonatkozóan társasági adó, általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemekben - a felperest 5 047 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 2 053 000 forint adóbírság és 1 990 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére valamint könyvviteli helyesbítésekre kötelezte. A kötelezés alapjául az a megállapítás is szolgált, amely szerint a felperes 1993-1994-es években a selejtezési jegyzőkönyvvel, az áruk mozgatása, áthelyezés közbeni sérülés miatt szükségessé vált megsemmisítés indokával; majd az 1995-1996 években összesített árulistával, hasznosítási eljárás nélkül selejtezett. A selejtezést az alperes a Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 15. § (3) bekezdésébe ütközőnek minősítette, amellyel összefüggésben a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 4. § (3) bekezdése e) pontjára hivatkozva az adózás előtti eredményt növelte, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján általános forgalmi adó különbözetet állapított meg.A felperesnek a selejtezéssel kapcsolatos adóhiányra és vonzataira vonatkozó határozati rendelkezések hatályon kívül helyezése iránti keresetét az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Indokolásában az Szt. 15. § (3) bekezdése, a 84. § (1) bekezdése, a 85. § (1) bekezdése valamint a 83. § (2) bekezdése alapján kifejtette, hogy e számviteli előírások a selejtezés tekintetében is irányadók. A selejtezésnek is szabályszerűen bizonylatoltnak kell lennie. A könyvviteli nyilvántartás csak szabályszerűen bizonylatolt selejtezésre vonatkozóan tartalmazhat bejegyzést. Megállapította, hogy a felperes okiratai ennek nem feleltek meg, a kiállított bizonylatokon nem szerepel a gazdasági műveletet elrendelő személy megjelölése, az utalványozó, a rendelkezés végrehajtását igazoló személy megnevezése, illetve nem igazolt a selejtezések tényleges megtörténte, hiányoznak a selejtezési jegyzőkönyvek, nem állapítható meg a selejtezés indoka, nincs adat az újrahasznosításra, illetve a megsemmisítés tényére, módjára és időpontjára. Utalt arra is, hogy a bizonylatok tanúvallomással nem pótolhatók. Mindezek alapján az alperesi határozat keresettel támadott része jogszerűségét megállapította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti ítélet hozatalát, illetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel és helytelen jogi következtetésre jutott. Arra hivatkozott, hogy a felperes az Szt. 39. § (2) bekezdése szerint járt el a selejtezéskor és a 42. § alapján leltárral támasztotta alá a mérlegforduló napján meglévő eszközeit, forrásait mennyiségben és értékben. Hivatkozott arra, hogy a bizonylatai megfeleltek az Szt. 83. § (1) bekezdésben és a 84. § (2) bekezdésben foglaltaknak. A selejtezés gépi bizonylatolását a felperes a számviteli politikában rögzítette, amelyet az alperes és a bíróság is figyelmen kívül hagyott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A perben irányadó és a felperes által megjelölt jogszabályok a következőkről rendelkeznek. Az Szt. 15. § (3) bekezdése kimondja, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelniük az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve). Az Szt. 39. § (2) bekezdése alapján a vásárolt készlet beszerzési árát, illetve a saját termelésű készlet előállítási költségét - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.) illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A készletek értékének csökkentését ez esetben addig a mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyagáron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.
A 42. § (1) bekezdése alapján a könyvek év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza - a (3) bekezdés figyelembevételével - a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A (2) bekezdés alapján a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél egyeztetéssel minden évben a leltár összeállítását megelőzően köteles elvégezni. A (3) bekezdés szerint az árukészleteit csak értékben nyilvántartó vállalkozó - a (2) bekezdéstől eltérően - a mérleg fordulónapját megelőzően a IV. negyedévben vagy azt követően az I. negyedévben tételes leltározással is ellenőrizheti értékbeni nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó (értékbeni) adatai helyességét. A leltározással megállapított érték és a könyv szerinti érték különbözetével a mérleggel lezárt év eredményét kell módosítani. Az Szt. 83. § (1) bekezdése előírja, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A (2) bekezdés szerint a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni: 84. § (1) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek. A (2) bekezdés szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük. A (3) bekezdés szerint a számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani.
A 85. § (1) A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:
a) a bizonylat megnevezése és sorszáma;
b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;
c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;
d) a bizonylat kiállításának időpontja, illetve kivételesen - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően - annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell;
e) a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és - a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően - értékbeni adatai;
f) bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság ítéletében a fenti rendelkezések kapcsán kifejtett érveket. A selejtezésre, mint minden gazdasági eseményre is vonatkozik az a számviteli előírás, amely szerint a selejtezés is csak szabályosan kiállított, a törvényben meghatározott adattartalmú bizonylat alapján történhet. A felperes által felhívott 39. § (2) bekezdésben valamint a 42. §-ban szabályozott könyvvezetési előírások végrehajtására is csak a valóságnak megfelelő tartalommal kiállított bizonylatok alapján kerülhet sor. Az egyes években a selejtezés kapcsán rendelkezésre álló iratok a fentiekben meghatározott bizonylati ismérvekkel nem rendelkeztek, amelynél fogva a selejtezés szabályosságát megfelelően nem igazolták.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a keresettel támadott részében az alperesi határozat jogszerűségére. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.199/2001.)