adozona.hu
AVI 2004.7.86
AVI 2004.7.86
A számviteli törvényben írt valódiság elve megkívánja a számvitelben kimutatott közvetlen összefüggést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. január 11-én úgynevezett "kondicionális"-nak nevezett szerződést kötött a P. M. Kft.-vel.
E szerint marketing támogatásként szórólap hozzájárulást, üzletnyitási támogatást, illetve a P. M. Kft. és partnerei újság kiadását és terjesztését finanszírozta.
A felperes 1998-ban összesen 1 335 000 Ft-ot fizetett ki a P. M. Kft.-nek.
Az adóhatóság a felperes ezen eljárását jogszabálysértőnek minősítette, és 1999. október 11-én kelt határozatával a felperes 1998. évi társasági adó...
AVI 2004.7.86 A számviteli törvényben írt valódiság elve megkívánja a számvitelben kimutatott közvetlen összefüggést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között [1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek.].
A felperes 1998. január 11-én úgynevezett "kondicionális"-nak nevezett szerződést kötött a P. M. Kft.-vel.E szerint marketing támogatásként szórólap hozzájárulást, üzletnyitási támogatást, illetve a P. M. Kft. és partnerei újság kiadását és terjesztését finanszírozta.
A felperes 1998-ban összesen 1 335 000 Ft-ot fizetett ki a P. M. Kft.-nek.
Az adóhatóság a felperes ezen eljárását jogszabálysértőnek minősítette, és 1999. október 11-én kelt határozatával a felperes 1998. évi társasági adó alapját 1 335 000 Ft-al megnövelte. Ennek következtében rendelkezett az adókülönbözet bírság és késedelmi pótlék megfizetési kötelezettségről.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2000. február 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül kérte. Álláspontja az volt, hogy az általa megkötött szerződés célja a termékeinek jobb megismerése volt, azaz reklám tevékenység. A gazdasági reklám tevékenység többféle is lehet, ismeretes az úgynevezett közvetett módja is.
Ellentétben az alperesi állásponttal, az ellenszolgáltatást igazoló okirat a számla volt, amely bekerült a nyilvántartásába.
A per folyamán a felperes további eljárásjogi és anyagi jogi kifogásokat terjesztett elő.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, az újólag előterjesztett felperesi kifogások vonatkozásában pedig érdemi vizsgálat nélküli elutasítást kért.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes, illetve egyes gyártók termékeit a P. M. Kft. a szórólapokon az újságban az egyes üzletek megnyitásakor nem a gyártók neve alatt, hanem mint a saját maga által forgalmazott termékeket reklámozta. A társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Ta. tv.) 8. § (1) bekezdés n) pontja szerint a visszafizetési kötelezettség nélkül átadott pénzösszeg támogatásnak minősül. Ennek megfelelően az ellenszolgáltatással nyújtott összegeknek ténylegesnek és közvetlennek kell lenni. Az adóalap csökkentését nem alapozhatja meg az a tény, hogy a gazdasági előny többszörös áttételen keresztül realizálódik.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek fűződött nem számszerűsíthető piaci érdeke a termékei megjelenítéséhez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általa átadott pénzeszközök konkrét és egyenértékű ellenszolgáltatásnak minősülnének. Helyesnek találta az elsőfokú bíróság az alperes hivatkozását, hogy a P. M. tevékenysége nem jelenti a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (Sztv.) 15. § (3) bekezdésének megfelelően a reklámtevékenységet a számlán feltüntetett boltnyitási támogatással szembeni ellenszolgáltatást.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. sz. állásfoglalása alapján alaptalannak találta a felperes utóbb megjelölt eljárásjogi kifogásait is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Beadványában kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy a jogszabályban nincs tilalom a többszörös áttételen keresztüli érdekmegjelenítéssel kapcsolatos adóalap csökkentésre.
A vásárlók az egyes termékeket veszik meg, és nem a gyártók nevének van ilyen szempontból jelentősége. A P. M. Kft. a különböző kiadványaiban a termékek reklámozását végezte el. Ismételten megjegyezte a felperes, hogy a könyvelésében nem találhatók az ellenszolgáltatásról kiállított számlák.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes boltnyitási támogatás címén 1998. évben összesen 1 335 000 Ft-ot fizetett a P. M. Kft.-nek.
Perben eldöntendő kérdés az volt, hogy ezen összeg minősíthető-e ellenszolgáltatásért nyújtott reklámköltségnek marketing jellegű kiadásnak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatóság és az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ezen összeg minősítésére vonatkozóan. A Ta. tv. 8. § (1) bekezdés n) pontja értelmében az adózás előtti eredményt növeli a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás.
Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében, hogy ez a jogszabályi fogalmazás azt jelenti, hogy adózás előtti eredmény megnövelésére akkor kerülhet sor, ha pénzeszköz átadás ellenszolgáltatás nélkül történik.
A P. M. Kft. nyilatkozata szerint a "boltnyitási támogatás" fogalom alatt az újonnan nyíló boltok reklám költségeit új térségek szórólapokkal, újságokkal való terítését, nyitási ceremóniával kapcsolatos reklámtárgyak költségeit, termékbemutatók és termékkóstolók címén bonyolított rendezvények költségeit értették.
Az adóhatóság helytállóan hivatkozott arra, hogy e konkrét felsorolt események elsődlegesen az áruházat megnyitó P. M. Kft. reklámozását segítették elő, és csak igen áttételesen egy-egy esetben lehetett a felperesi érdekek érvényesítését megállapítani.
A helyesen felhívott Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve megkívánja a számvitelben kimutatott közvetlen összefüggést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között. Önmagában a támogatás nyújtásáról kiállított pénzügyi bizonylat nem tekinthető a ténylegesen igazolt, úgynevezett gazdasági reklám megvalósulásának bizonyítékául. Az adóhatóság nem vitatta, hogy a felperes ezt az összeget kifizette, ezért természetesen a kiállított számla a pénzkifizetést igazolja. Az eldöntendő kérdés nem az volt, hogy a pénz kifizetés megtörtént-e és annak pénztári bizonylata a könyvelésben rendelkezésre állt-e, hanem annak eldöntése volt, hogy ez a kifizetett pénzösszeg miként minősül.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a jogi állásponttal, hogy ez a kifizetett összeg visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, amely az adózás előtti eredményt növeli.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárásjogi jogszabálysértések vonatkozásában osztja az elsőfokú ítéleti megállapításokat. Megjegyzi továbbá, hogy a felperes által hivatkozott jogszabálysértések az ügy érdemi eldöntésére kihatással nem voltak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.179/2001.)