adozona.hu
AVI 2004.7.85
AVI 2004.7.85
Az adóhatóság az adóalap megállapítása érdekében becslést alkalmazhat, amennyiben a nyilvántartások nem tükrözik a valóságos gazdasági folyamatokat [1990. évi XCI. tv. 60. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2000. február 15. napján kelt határozatával - megváltoztatva elsőfokú hatósága 1999. október 20. napján kelt határozatát - a felperest társasági adónemben 1994. évre 4063 eFt adóhiánynak minősülő adókülönbözet, általános forgalmi adónemben 1994. december hónapra 1259 eFt adókülönbözet után 1257 eFt adóhiány, valamint 2660 eFt adóbírság és 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére, továbbá számviteli helyesbítések végzésére kötelezte. Az alperes a rendelkezésére álló adatokból bizonyl...
AVI 2004.7.85 Az adóhatóság az adóalap megállapítása érdekében becslést alkalmazhat, amennyiben a nyilvántartások nem tükrözik a valóságos gazdasági folyamatokat [1990. évi XCI. tv. 60. § (3) bek.]
Az alperes 2000. február 15. napján kelt határozatával - megváltoztatva elsőfokú hatósága 1999. október 20. napján kelt határozatát - a felperest társasági adónemben 1994. évre 4063 eFt adóhiánynak minősülő adókülönbözet, általános forgalmi adónemben 1994. december hónapra 1259 eFt adókülönbözet után 1257 eFt adóhiány, valamint 2660 eFt adóbírság és 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére, továbbá számviteli helyesbítések végzésére kötelezte. Az alperes a rendelkezésére álló adatokból bizonylat nélküli értékesítésre következtetett, ezért az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 60. § (3) bekezdés b) pontja szerinti feltételek fennállását megállapította. Az Art. 60. § (1), (2) és (5) bekezdései alapján az adóalapot a társasági adónemben, valamint az általános forgalmi adónemben becsléssel - a feletetett takarmány mennyiségére alapozva, szakértő bevonásával - állapította meg.A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint a becslés alkalmazásának feltételei nem álltak fenn; a becslés alapjául szolgáló szakértői vélemény kiindulópontja és végkövetkeztetése téves volt. Az elsőfokú bíróság 2000. november 9. napján kelt 14. számú jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. A perben kirendelt szakértő véleménye alapján arra a következtetésre jutott, hogy a becslés alkalmazásának nem volt helye.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Art. 60. § (3) bekezdés b) pontjába ütközik. A felperes könyvei és nyilvántartásai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, mert a termelési és értékesítési adatait szakmai és számviteli szempontból megalapozó nyilvántartásai hiányosak. Az adóalap valószínűsítése az Art. 60. § (5) és az 51. § (7) bekezdése alapján szakértő bevonásával jogszerűen történt.
A felperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az Art. 60. § (1) bekezdése szerint a becslés a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsítő bizonyítási módszer. A becslés esetén a (2) bekezdés alapján az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Becslés a (3) bekezdés b) pontja szerint akkor alkalmazható, ha az adó alapja nem állapítható meg. A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az (5) bekezdés szerint az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. Az Art. 51. § (7) bekezdése kimondja, hogy az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresete alapján a jogvita két kérdésében kellett állást foglalnia. Elsőként abban, hogy az alperes helyesen következtetett-e az Art. 60. § (3) bekezdésbe b) pontja szerinti feltételek fennállására. Ennek helyessége esetén másodikként, arról kellett állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapított adóalap valószínűsített összege helytálló-e?
Az elsőfokú bíróság az Art. 60. § (3) bekezdése b) pontjában foglalt feltételek hiányára a perben feltárt adatok alapján okszerűtlenül következtetett. A közigazgatási eljárásban keletkezett iratok - közöttük a szakértői vélemény, valamint a perben kirendelt szakértő szakvéleménye egyaránt tartalmazza, hogy a felperes a szakmailag és számvitel szerint megkívánt nyilvántartásokat nem vezette. A perszakértő véleménye 21. oldalán részletezi, hogy a felperes nem készített éves haltermelési, tótrágyázási, takarmány-felhasználási tervet, nem vezetett kihelyezési kimutatást, lehalászási összesítőt, elhullási naplót, készletváltozási jelentést, halszámadást, telelőkönyvet. Nem naplózta az eseményeket, nincs próbahalászati napló és értékelés, nincs napi takarmányozási terv. Az értékesítéskor készített mázsálási füzet alapján végez számlázást. Az elsőfokú bíróság ítélete az Art. 60. § (3) bekezdése b) pontja tekintetében tényállást nem állapított meg. A Legfelsőbb Bíróság e körben a tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a rendelkezésre álló nyilvántartások nem tükrözik a felperesi halgazdaságban végbement valóságos folyamatokat, ezért ezek az adatok a tényleges adóalap összegének megállapításához és felperes által megjelölt adóalap helyességének ellenőrzéséhez elégtelenek voltak. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy az alperes az adóalap megállapításánál jogszerűen alkalmazta a becslést.
Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja miatt nem vizsgálta az adóalap összegszerűségének helyességét. E körben az ítélet tényállást és abból levont jogi következtetést nem tartalmaz. A határozat ilyen szempontú felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban nem pótolhatja, mert az az elsőfokú bíróság hatáskörének elvonását eredményezné. A Legfelsőbb bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.153/2001.)