adozona.hu
AVI 2004.7.81
AVI 2004.7.81
Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában írt tárgyi eszköz beszerzés fogalma szűkebb, mint az Szt. 35. § (1) és (7) bekezdésben foglalt beszerzés fogalma (1992. évi LXXIV. tv. 48. §, 1991. évi XVIII. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2000. július 6. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 2000. április 27. napján kelt határozatát, amelyben 1999. november hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben visszaigényelhető adóként 195 000 forintot, jogosulatlan visszaigénylés címén a felperes terhére 2 875 000 forint adóhiányt állapított meg, és őt 285 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte. Indokai szerint a felperes a H., A. a 7. szám alatti K. panzión végzett átalakítás, bővítés tekintet...
AVI 2004.7.81 Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában írt tárgyi eszköz beszerzés fogalma szűkebb, mint az Szt. 35. § (1) és (7) bekezdésben foglalt beszerzés fogalma [1992. évi LXXIV. tv. 48. §, 1991. évi XVIII. tv. 35. §]
Az alperes 2000. július 6. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 2000. április 27. napján kelt határozatát, amelyben 1999. november hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben visszaigényelhető adóként 195 000 forintot, jogosulatlan visszaigénylés címén a felperes terhére 2 875 000 forint adóhiányt állapított meg, és őt 285 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte. Indokai szerint a felperes a H., A. a 7. szám alatti K. panzión végzett átalakítás, bővítés tekintetében nem minősül az általános forgalmi adó alanyának, ezért őt az általános forgalmi adó levonási jog az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján nem illeti meg. Adóalanyisága esetén az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja szerint azért nem jogosult a visszaigénylésre, mert az épület bővítése, átalakítása és felújítása nem minősül az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 4) pontja szerinti saját vállalkozásban megvalósított beruházásnak.A felperes keresetét, amelyben az alperesi határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését a jogosulatlan visszaigénylés és vonzatai tekintetében kérte, az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy K. Ferenc egyéni vállalkozó vállalkozása részére a H., A. u. 7/b. szám alatti ingatlan tulajdonjogát megszerezte. A vállalkozó 1996. december 16-i hatállyal egyéni céggé, majd utóbb a K. Kft.-vé (továbbiakban: Kft.) alakult át.
Az átalakulás során az ingatlan, mint a vagyonmérlegben és a tárgyi eszköznyilvántartásban szereplő tétel a Kft. tulajdonába került. A tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásba 2000. június 26-án bejegyezték be. 1995-ben az egyéni vállalkozó megbízta az ingatlan felújításával, átalakításával és bővítésével saját költségére a K. D. Kft.-t, aki saját nevében kérte és kapta az építési engedélyt, majd a használatbavételi engedélyt. A megállapodás szerint a K. D. Kft az ingatlant panzióként hasznosíthatta a beruházás nettó értékének évenkénti másfélmillió forinttal számított 0 forintra csökkenéséig, majd ezt követően meghatározandó bérleti díj ellenében. A K. D. Kft. 1999. november 30. napján kelt számlában 11 500 000 forint + 2 875 000 forint általános forgalmi adó tartalmú készpénzfizetési számlát bocsátott ki az egyéni cég részére a H., A. út 7. szám alatti panzión végzett beruházás kapcsán. Az egyéni cég 1999. november havi általános forgalmi adó bevallásában tárgyi eszköz beszerzésének címén 3 070 000 forint általános forgalmi adó kiutalását kérte az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság e tények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perben érintett ingatlan a vállalkozó tulajdonából előbb az egyéni cég tulajdonába, majd K. Kft. tulajdonába került, amelynek következtében az Áfa. tv. szerinti adóalannyá vált. Az alperesi határozat jogszerűségét ettől függetlenül az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján megállapította. A törvényben foglaltakat idézve kimondta, hogy az adó visszaigénylési kérelem akkor teljesíthető, ha a tárgyi eszköz beszerzésére - ide értve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó, levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább a 100 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetett adó göngyölített összegét, feltéve, ha az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszközadóval növelt beszerzési árát megfizette. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerint saját vállalkozásban megvalósított beruházásnak a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szt.) értelmében a tárgyi eszköz létesítését saját előállítás útján kell érteni, s nem értendő idő a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munkák, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló felújítási munkák. E szempontból úgy értékelte, hogy a K. D. Kft. által végzett munkák nem tekinthetők saját vállalkozásban megvalósított beruházásnak. Utalt arra is, hogy a felperesi állítással ellentétben nem beruházás adásvételéről volt szó, hanem a vállalkozási szerződésből eredő elszámolási jogviszony létrejöttéről.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság beruházás fogalmát tévesen értelmezte. Az Szt. 35. §-a szerint a tárgyi eszköz fogalomkörébe tartozik a beruházás, amely a kivitelező személyétől függően lehet vagy saját vállalkozásban végzett beruházás vagy a nem saját kivitelezésben végzett beruházás. A beruházás az Szt. 35. § (1) bekezdése szerint új tárgyi eszköz létesítését, illetve az Szt. 35. § (7) bekezdése szerint a meglevő eszköz felújítását, bővítését, átalakítását jelenti. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja a beruházás mindkét esetét felöleli. A felperes esetében az idegen kivitelezés keretében megvalósított beruházás történt. Ebből következően a felperesre áthárított általános forgalmi adó, a felperes szempontjából tárgyi eszköz beszerzés általános forgalmi adójának minősül, amelynek következtében a felperest az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint illette meg a levonási jog.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A perbeli jogvita elbírálására vonatkozó hatályos rendelkezések a következőket tartalmazzák: Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 4) pontja szerint saját vállalkozásban megvalósított beruházás: a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) értelmében tárgyi eszköz létesítése saját előállítás útján, ide nem értve a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával élettartamának növelésével összefüggő munkát, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló felújítási munkát. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése] levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Aft. 34. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jogot kizárólag az adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 100 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt beszerzési árát megfizette.
A felperes által felhívott számviteli törvénybeli rendelkezések közül az Szt. 35. § (1) bekezdése beszerzési költséget határozza meg, amely szerint az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat) foglalja magában. A (7) bekezdés kimondja, hogy a tárgyi eszköznél értéket növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét is, kivéve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka, továbbá az erdőnevelési, az erdőfenntartási, az erdőfelújítási munka költségeit.
A fentiekben idézett és perben irányadó áfa. tv.-ben foglalt rendelkezéseket az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben kifejtetteket azzal egészíti ki, hogy az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott tárgyi eszköz beszerzés fogalma - a jogalkotó által alkalmazott jogalkotási technikából következően - szűkebb, mint az Szt. 35. § (1) és (7) bekezdésében foglalt beszerzés fogalma. A jogalkotó az idézett szakaszon belül kiemelte a tárgyi eszköz beszerzése köréből általában a beruházást, amelyek közül csak a saját vállalkozásban megvalósított beruházás tekintetében - további feltételek teljesülése esetén - biztosított általános forgalmi adó visszaigénylési lehetőséget. A saját vállalkozásban megvalósított beruházás fogalmával kapcsolatban a jogalkotó nem utalt az Szt. rendelkezéseire vagy fogalmi körére, hanem azt az Áfa. tv.-ben határozta meg. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdés b) pontja alkalmazási körében a tárgyi eszköz beszerzés fogalma ezért nem azonos az Szt. 35. § (1) és (7) bekezdéseiben meghatározottakkal. A számlában foglalt gazdasági esemény a felperes jogelőde tekintetében nem minősül a korábban meg nem levő eszköz, azaz tárgyi eszköz ellenérték fejében történt beszerzésének, mert az ingatlant már megszerezték. Saját vállalkozásban beruházás nem valósult meg, mert azt a K. D. Kft. valósította meg a saját eszközeiből. Mindebből következik, hogy az Áfa. tv. 46. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek nem teljesültek, ezért a számla alapján általános forgalmi adó levonásának nem volt helye.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és 65.§ (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.241/2001.)