adozona.hu
AVI 2004.6.73
AVI 2004.6.73
Az ugyanazon külkereskedelmi szerződés keretében megvalósuló ügyletek eltérő jogi minősítésére pusztán eljárásjogi határidő túllépése miatt nem kerülhet sor (Áe. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. március 10-én 3 db alumínium eltolható oldalfalú vasúti teherkocsi megnevezésű vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. A vámhivatal elrendelte a vámérték vizsgálatát és kérte az iratok becsatolását 30 napon belül. A felhívásra becsatolták a külkereskedelmi szerződés, valamint a vételár kiegyenlítését igazoló bankszámla kivonat eredeti példányát. 1999. április 23-án ismételt 8 napos hiánypótlási felhívás történt a felperes részére, amely a külkereskedelmi ...
AVI 2004.6.73 Az ugyanazon külkereskedelmi szerződés keretében megvalósuló ügyletek eltérő jogi minősítésére pusztán eljárásjogi határidő túllépése miatt nem kerülhet sor (Áe. 26. §)
A felperes 1999. március 10-én 3 db alumínium eltolható oldalfalú vasúti teherkocsi megnevezésű vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. A vámhivatal elrendelte a vámérték vizsgálatát és kérte az iratok becsatolását 30 napon belül. A felhívásra becsatolták a külkereskedelmi szerződés, valamint a vételár kiegyenlítését igazoló bankszámla kivonat eredeti példányát. 1999. április 23-án ismételt 8 napos hiánypótlási felhívás történt a felperes részére, amely a külkereskedelmi szerződés alapján a kiviteli vámokmányok és mellékleteinek becsatolására vonatkozott, majd 1999. május 6-án meghallgatták K. József ügyvezető igazgatót a vasúti kocsikkal kapcsolatos költségekre vonatkozóan. Tisztázásra került, hogy a felperes a D. W. AG-vel kötött külkereskedelmi szerződés alapján a szerkezetkész kocsiszekrényeket térítésmentesen bocsátotta a külföldi fél rendelkezésére. Ezek az áruk 1999. január illetve február hónapban az R. Vámhivatalnál igazoltan kiszállított, a kiviteli okmányokon a nyersépítmények értékeként 50 000 DM került feltüntetésre. Az ügyvezető meghallgatásakor tisztázódott az is, hogy végleges rendeltetéssel kérték a nyers felépítmények kiviteli ellenőrzését, holott egyértelmű volt, hogy passzív bérmunka konstrukcióról volt szó. Bejelentette a felperes ügyvezetője, hogy ezért módosítási kérelmet kívánnak előterjeszteni.A vámérték vizsgálatot a vámhatóság lezárta, 1999. május 10-én határozatával a vámértéket felemelte és a felperest 4 842 000 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte.
Külön határozatban a felperest 2 421 000 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A határozatok indokolása szerint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 21. § (1) bekezdése, valamint 28. § (1) bekezdés b) pontja szerint a kész vasúti kocsik importja esetén a vámértéket a kiszállított áru értékének hozzáadásával kellett volna kimunkálni, kiigazítani, ezért az 50 000 DM érték alapulvételével 1 624 000 Ft, a 3 db vasúti kocsi esetében összesen 4 842 000 általános forgalmi adó megfizetési kötelezettség került megállapításra. A Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja, valamint (2) bekezdése alapján történt a vámigazgatási bírság megállapítása. A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. október 4-én kelt 6493/1999. számú határozatával az elsőfokú határozatokat lényegében helybenhagyta; csupán összegszerű módosítást alkalmazott, így a fizetendő általános forgalmi adót 4 842 000 Ft helyett 4 872 000 Ft-ban, a kiszabott
2 421 000 Ft vámigazgatási bírság helyett pedig 2 436 000 Ft vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatában megállapította, hogy a kész vasúti kocsik importja esetén a vámértéket a kiszállított áru értékének hozzáadásával kellett volna kimunkálni, kiigazítani, a vámhivatal a tényállás tisztázása érdekében felszólításokat küldött a felperesnek az okiratok becsatolására. A becsatolt okmányok és a meghallgatási jegyzőkönyv alapján döntési helyzetben volt, ezért a vámérték vizsgálatot 1999. május 10-én kelt határozatával lezárta. A vámhatóság nem vehette figyelembe a felperes bejelentését a módosítás iránti kérelemre vonatkozóan, ugyanis nem ez volt a vizsgálat tárgya.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes hangsúlyozta, hogy adminisztrációs hiba, téves adatszolgáltatás történt, ebből következően valójában nem áll fenn vámhiány. A tévedését korrigálta, a jegyzőkönyvi meghallgatást követően beadta a M. Vámhivatalhoz módosítási kérelmét a kiviteli vámkezeléshez. A felperes bejelentette, hogy a peres ügyhöz hasonlóan több közigazgatási határozat is született, ahol a vámhatóság elfogadta a módosítási kérelmüket. Egy külkereskedelmi szerződés alapján történt valamennyi kivitel illetőleg behozatal, ezért ezeket egységesen kell elbírálni. A felperes becsatolta az egyéb közigazgatási ügyekben hozott határozatokat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és arra az álláspontra helyezkedett, hogy az általa megadott határidőn belül a felperes a módosítás iránti kérelmét nem terjesztette elő, ezért a hatóság jogszerűen zárta le a vámérték vizsgálatot. Ennek alapján a vámérték meghatározás és a vámhiány megállapítása jogszerű volt. Az egyéb ügyekben hozott határozatokra az alperes úgy nyilatkozott, hogy azok eljárási okok miatt kerültek hatályon kívül helyezésre.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy nem volt vitás, a felperes a megadott határidőig jelen ügyben az EV okmány rovataira vonatkozó módosítási kérelmet nem terjesztett elő, ugyanakkor a csatolt külkereskedelmi szerződés bankigazolás és ügyvezető igazgató nyilatkozatára figyelemmel a vámérték megállapítása tényállás tisztázását követően történt. A megyei bíróság a vámérték vizsgálatára vonatkozóan és ezzel összefüggésben a vámhiányra és vámigazgatási bírságra nézve mindenben osztotta az alperes álláspontját és megállapította, hogy mind a vámhiány, mind a vámigazgatási bírság összegszerűsége is helytállóan került megállapításra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes szerint a tényállás megállapítása előtt a vámhatóság tudomást szerzett arról, hogy a felperes tévesen töltötte ki a kiviteli egységes vámáru nyilatkozatokat, a külkereskedelmi szerződés alapján passzív feldolgozás történt. Azt is tudta az 1999. május 7-ei jegyzőkönyv alapján, hogy módosítási kérelmet terjeszt elő. Ezáltal tudnia kellett azt, hogy a felperes által szolgáltatott téves adatszolgáltatás vámhiányt nem okozott, ezért a vámigazgatási bírság kiszabásának a Vtv. 141. § (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése alapján lehet helye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét, valamint az alperes 1999. október 4-én kelt határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
A vámhatóság a perbeli esetben a felperes által kért vámkezelési eljárás lefolytatásakor vámérték vizsgálatot rendelt el. Ennek során a felperest több ízben hívta fel hiánypótlásra, okmányok csatolására, illetőleg meghallgatta a felperesi cég ügyvezető igazgatóját.
A felperes által csatolt külkereskedelmi szerződésből megállapítható volt, hogy valójában a felperes a német külföldi partnerével kötött megállapodás alapján tipikus passzív feldolgozásra kötött megállapodást. Ennek során a kivitelre került félkész termékeket feldolgozták és kész állapotban az országba visszahozták. A felperes az ügylet valóságos jellege helyett rossz kódszám kitöltésével végleges kiviteli illetőleg behozatali forgalom számára történő vámkezelés, vámeljárás lefolytatását kérte.
Kétségtelen, hogy jelen eljárás a felperes által kezdeményezett módon folytatott vámeljárás volt, ennek során a megfelelő vámérték meghatározása érdekében került sor a tényállás tisztázásra. Ennek során váltak ismertté az előzőekben megjelölt tényálláselemek. A felperes ügyvezető igazgatója az 1999. május 6-ai meghallgatáson jelezte, hogy beadja az egységes vámáru-nyilatkozat okmányok módosítására irányuló indítványát. 1999. május 7-én ezt a felperes meg is tette, és kérte a kiviteli EV nyilatkozat módosítását a M. Vámhivataltól, a vámhivatal 1999. május 18-án a kijavított vámáru-nyilatkozatokat kiadta. Eszerint a vasúti teherkocsik nyers felépítményét passzív feldolgozás keretében szállították ki az országból.
Kétségtelen, hogy a perbeli behozatali vámáru-nyilatkozatok módosítását a felperes csak ezt követően, május 19-én kelt kérelmében indítványozta, mely kérelmet az alperes 1999. május 21-én vette kézhez. A jelen eljárásban hozott másodfokú közigazgatási határozat meghozatalakor 1999. október 4-én azonban már ismert volt, hogy a M. Vámhivatal elfogadta a módosítási kérelmet.
Ugyanezen ügylettel kapcsolatban az egyéb közigazgatási eljárások során kétségtelen tény, hogy az alperes eljárásjogi okból semmisítette meg az elsőfokú határozatokat - még nem telt le ugyanis a hiánypótlási felhívásra adott határidő, amikor a felperes kérelmét elutasították -, a megsemmisítést követően azonban új eljárást is elrendeltek. Az új eljárás során viszont a vámhatóság - ismerve a M. Vámhatóság kiviteli ellenőrzés passzív feldolgozásra módosító határozatát, elfogadta, hogy a szállítmány a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során is passzív feldolgozásból visszahozott áru, ezért vámmentes vámkezelésre történő módosítását elvégezte.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy ugyanazon külkereskedelmi szerződés keretében megvalósuló ügyletek eltérő jogi minősítésére pusztán eljárásjogi (hiánypótlásra adott határidő) túllépése miatt nem kerülhet sor akkor, amikor ez az eljárásjogi határidő nem jogszabályban meghatározott és nem jogvesztő határidő. Ezért alapos volt a felperes hivatkozása arra, hogy a tényállás teljes feltárásának hiánya a perbeli esetben jogszabálysértő határozat, illetőleg jogszabálysértő ítélet hozatalát eredményezte az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság jogerős ítéletét, valamint az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a vámhatóság az előzőekben írt tényállási elemek figyelembevételével köteles eljárni. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.867/2000.)