adozona.hu
AVI 2004.6.70
AVI 2004.6.70
Utólagos ellenőrzéskor azt is kell vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e vagy sem az alapvámkezeléskor (1995. évi C. tv. 161. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vámhivatal a felperes kérelmére 1996. március 12-én 30 143 DM értékben vámmentesen vámkezelt 13 db trapézprofilt és ablakkeretet. A vámhivatal utólagos ellenőrzést végzett, amelynek során megállapították, hogy a vámokmány 22-es rovatában szereplő 30 142,6 DM-el ellentétben a mellékletet képező számlán 39 142,6 DM szerepelt mint ár. E megállapítás alapján 1999. október 28án kelt határozattal a vámhatóság a korábbi határozatot módosította, és a felperest pótbefizetésre kötelezte.
A fellebbe...
AVI 2004.6.70 Utólagos ellenőrzéskor azt is kell vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e vagy sem az alapvámkezeléskor (1995. évi C. tv. 161. §)
A Vámhivatal a felperes kérelmére 1996. március 12-én 30 143 DM értékben vámmentesen vámkezelt 13 db trapézprofilt és ablakkeretet. A vámhivatal utólagos ellenőrzést végzett, amelynek során megállapították, hogy a vámokmány 22-es rovatában szereplő 30 142,6 DM-el ellentétben a mellékletet képező számlán 39 142,6 DM szerepelt mint ár. E megállapítás alapján 1999. október 28án kelt határozattal a vámhatóság a korábbi határozatot módosította, és a felperest pótbefizetésre kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával módosított indokolással az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes sem vitatta, hogy az alkalmazandó jogszabály a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) volt. Ugyanakkor hiányolta, hogy az alperes az utólagos ellenőrzés során nem vette figyelembe az 1996. évi 2. számú tvr. (a továbbiakban: tvr.) szabályait. Az utólagos vizsgálatkor ugyanis ugyanazokat az okmányokat vizsgálta a vámhatóság, ami alapján az alapeljárásban a vámértéket kellett meghatározni. A határozatok meghozatalakor tehát az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai az irányadóak, így az egy éven túli határozat módosítás, visszavonás tilalma és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének elve.
Adott esetben az azonos tényállásból levont új vámjogi következtetések az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti.
A felperes hivatkozott az 1995-96-ban és 1998-ban a Bírósági Határozatokban közzétett Legfelsőbb Bírósági jogesetekre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Álláspontja szerint az utólagos ellenőrzés során (1999. január 29. a kezdő időpont) az akkor hatályos 1995. évi C. törvény (Vtv.) törvényi rendelkezések alapján kellett a vizsgálatot lefolytatni, és a felperes által hivatkozott elvek már csak másodlagosan érvényesülhettek.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az alaphatározat meghozatalára 1996. március 12-én került sor. Így a már helyesen hivatkozott anyagi jogszabályon R-en túl figyelemmel kellett lenni a vámjog szabályozásról szóló 1966. évi 2. számú tvr. 13. §-ára is. A vámhatóságnak a határozatok módosítására vonatkozó eljárása során tehát az Áe. 61. §-át kellett alkalmazni. A Vtv. 1996. április 1-jén lépett hatályba, ezt követően a törvény 145. § (1) bekezdése szerint az Áe.</a> rendelkezéseit a törvényben foglalt eltérésekkel kellett alkalmazni. Az átmeneti záró rendelkezéseket tartalmazó 209. § és az előző rendelkezések összevetésével a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a vámhivatalnak az Áe. 61. §-át alkalmaznia kellett volna, az utóellenőrzés szabályait pedig csak az 1996. április 1-je után hozott határozatok esetében. Ugyanarra az időszakra az akkor hatályos anyagi és eljárás jogi szabályok vehetők figyelembe. Az ügyazonosság esetén egyazon ügyben történő újabb intézkedést a bírói gyakorlat is kizárta. Ezért a megyei bíróság a keresettel támadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és új eljárásban előírta az ezen elveknek megfelelő ítélet meghozatalát.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes ismét kifejtette a határozatában elfoglalt jogi álláspontot.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény "a (3) bekezdés a 210. § és a 211. § (1) bekezdés kivételével - a kihirdetést követő negyedik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatályba lépést követően végzett vámkezeléseknél, és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni."
A Vtv. 1. §-ának (9) pontja értelmében vámigazgatási eljárás a vámhatóság által a vám és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége. A Vtv. VIII. Fejezetében szabályozott utólagos ellenőrzés lefolytatására a felperes által sem vitatottan a Vtv. hatályba lépését követően került sor. Ezért visszaható hatályú jogalkalmazás nem történt. A Vtv. 161. §-a értelmében az utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Utólagos ellenőrzés kiterjed "különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények, vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e." A Vtv. 171. §-a pedig felhatalmazza a vámhatóságot arra, hogy az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítsa. A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit a vámtörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentességet, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egy ízben a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetőleg vonható vissza. A Vtv. 147. §-ának (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő.
E törvényi rendelkezésekre figyelemmel az alperes jogosult volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására, és a vámkezeléskor hozott alaphatározatok módosítására az elévülési határidőn belül. Az utólagos ellenőrzésre és az ennek eredményeként hozott határozatokra nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak. Nem helytálló a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy törvényi felhatalmazás nélkül hozta meg az alperes a határozatait.
Törvényi felhatalmazást ugyanis az Áe.</a> szabályaitól eltérő speciális előzőekben ismertetett rendelkezések tartalmaznak.
A Vtv. 161. §-a szerinti törvényi meghatározásból következik, hogy az utólagos ellenőrzéskor az előző törvényi rendelkezésekből következően többek között azt kellett vizsgálni, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e vagy sem az alapvámkezeléskor. Ez pedig csak az alapvámkezeléskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján dönthető el. Azt a felperes maga sem vitatta, hogy a vámáruk vámértéke az alapvámkezeléskor nem jogszabályszerűen került megállapításra. A vámhatóság a határozatok módosításával csak azt a vámteher különbözetet írta elő fizetési kötelezettségként, amit a felperesnek a helyes vételár feltüntetése mellett a vámkezelés időpontjában hatályos anyagi jogszabályok szerint fizetnie kellett volna.
A felperes által hivatkozott korábbi években hozott Legfelsőbb Bírósági döntések a perbeli jogvita szempontjából már nem relevánsak, mivel azon döntéseket a Legfelsőbb Bíróság még nem a vámtörvény alapján hozta. A Vtv. hatályba lépése óta hozott Legfelsőbb Bírósági határozatok a jelen perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedtek (pl. Kfv. V. 28.300/99/5., Kf. IV. 35.487/99/5., Kfv. IV. 35.104/2001/6., Kfv. I. 35.767/2000/4.).
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35. 047/2001.)