adozona.hu
AVI 2004.6.68
AVI 2004.6.68
Bérelt járművek esetén a vámhatóság jogosult megkövetelni a jármű visszavitelét, amint a bérlő elhagyta azt az országot, amelybe az ideiglenes bevitel történt (1995. évi C. tv. 73., 78. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kérelmére 1999. május 27-én a B.-i Vámhivatal mint elsőfokú vámhatóság ideiglenes behozatalban vámkezelt 1 db Renault Megane típusú személygépkocsit, 1999. május 28-ai visszaviteli határidő mellett. A határozatban vámteher megállapításra is sor került, valamint kiállították és a felperes számára kiadták a gépjármű útlevelet is.
Az ideiglenes behozatalról szóló határozat jogerőre emelkedett.
A gépjárművet 1999 augusztusában Budapesten ellopták, mely tényt a felperes a rendőrségen ...
AVI 2004.6.68 Bérelt járművek esetén a vámhatóság jogosult megkövetelni a jármű visszavitelét, amint a bérlő elhagyta azt az országot, amelybe az ideiglenes bevitel történt (1995. évi C. tv. 73., 78. §)
A felperes kérelmére 1999. május 27-én a B.-i Vámhivatal mint elsőfokú vámhatóság ideiglenes behozatalban vámkezelt 1 db Renault Megane típusú személygépkocsit, 1999. május 28-ai visszaviteli határidő mellett. A határozatban vámteher megállapításra is sor került, valamint kiállították és a felperes számára kiadták a gépjármű útlevelet is.Az ideiglenes behozatalról szóló határozat jogerőre emelkedett.
A gépjárművet 1999 augusztusában Budapesten ellopták, mely tényt a felperes a rendőrségen és a vámhatóságnál bejelentette.
Az elsőfokú vámhatóság 2000. március 27-én kelt határozatával elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt felperes terhére 1 701 500 Ft vámfizetési kötelezettséget állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú vámhatóság, 2000. június 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes előadta, hogy 1998 nyara óta a H. Kft. ügyvezetője, amely egy német részvénytársaság leányvállalata. Az anyavállalat biztosított számára gépkocsit a Hertz autókölcsönzőtől. A perbeli személygépkocsi is a kölcsönző tulajdona. Rendszeresen közlekedett a kölcsönzött gépkocsikkal minden formaság nélkül a határon keresztül. Az adott időpontban az eljáró határőr, pénzügyőr utasítására állíttatott ki gépjármű útlevelet a gépkocsira. A pénzügyőr ugyanis úgy tájékoztatta, hogy ellenkező esetben nem lépheti át az országhatárt. Az 1 napos elszámolási határidő feltehetően azért került megjelölésre, mivel bejelentette, hogy másnap az országot el kívánja hagyni. Ezt követően is rendszeresen közlekedett az országhatáron keresztül úgy, hogy a gépjármű útlevelet nem kérték el tőle. 1999 augusztusában viszont a gépkocsit Budapesten ellopták. A lopás tényét mind a rendőrségen, mind a B.-i Vámhivatalnál bejelentette. Így ennek következtében az elszámolási kötelezettségét már nem tudta teljesíteni.
A felperes jogi álláspontja az volt, hogy a gépjármű útlevél kiállítása jogszerűtlen és felesleges volt.
Bemutatási kötelezettsége nem volt, így ennek elmulasztása sem lehetett jogszerűtlen. A gépjármű útlevél érvényességi ideje a főszabály szerint a 10/1996-os Kormányrendelet alapján a kiváltás évének vége, jelen esetben 1999. december 31. volt, az elszámolási kötelezettségének ezen időpontig viszont azért nem tudott eleget tenni, mert a gépkocsit korábban ellopták.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ismertette a perben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, így a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról kiadott többször módosított 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § (1) bekezdés, 77</a>. § (1) bekezdés, 77. § (1) bekezdés i) pontját, valamint a Vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 131. § (3) bekezdését és a Vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól kiadott 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 38/C. § (1) bekezdését, továbbá a magántulajdonú közúti járművek ideiglenes behozataláról szóló New Yorkban 1954. június 4-én kelt Vámegyezmény kihirdetéséről szóló 12/1984. (II. 14.) Mt. rendelet 12. cikk 1) pontját, valamint a Vhr.-t módosító 89/2000. (VI. 20.) Korm. rendelet 183. § (1) bekezdés alapján módosított új 132. §-át.
E jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság megállapította, miszerint kétségtelen tény; a gépjármű útlevél érvényessége a naptári év december 31. napjáig tart, ez azonban nem jelenti azt hogy az ideiglenes behozatal időtartamának kötelezően ezen időpontban kell végződnie. Az ideiglenes behozatal időtartamának minimuma a jogszabályban megállapításra nem került, ezért az egy napos visszavitel időtartam megállapítása önmagában nem tekinthető jogszabálysértőnek.
Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal el kell számolni, perbeli esetben ez nem vitásan nem történt meg. Az elszámolási kötelezettség teljesítésének igazolására nem elegendő az, hogy a felperes a gépjárművel a behozatalt követően is több alkalommal járt külföldön. A felperesnek a kiléptetést a gépjármű útlevél záradékolásával kellett volna igazoltatnia. Ennek következtében nem volt jogszabálysértő az alperes határozata, amely az elszámolási kötelezettség nem teljesítése miatt vámteher kiszabásáról rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes álláspontja az volt, hogy 1999. május 28-a volt a visszaviteli határidő. Az alperes sem vitatta, hogy ezen időpontban a gépkocsi külföldre történő visszaszállítása megtörtént. Az újabb Magyarországra történő beutazáskor, újabb gépjármű útlevél kiállítása nem történt.
Hivatkozott a felperes ismételten a PM rendeletre is, amely szerint a gépjármű útlevél alapján az ideiglenes behozatalban vámkezelt járművel a tárgyév december 31-ig kell elszámolni. Ez az elszámolás megtörténhet a külföldre kiszállítás igazolásával is.
Az alperes elismerte, hogy ez a kiléptetés megtörtént, a későbbi ki- és beléptetések viszont alakiság nélkül történtek. A felperes arra is hivatkozott, hogy amennyiben ezt az álláspontot a bíróság nem fogadná el, úgy a vámteher törlésére kérné, a Vhr. 227. § (3) bekezdés i) pontja és a Vtv. 153. § (1) bekezdése alapján, mivel az el nem számolt árut, a visszaviteli határidő lejárta előtt külföldre visszaszállították, - melyet az alperes sem vitatott - ezért a kiszabott vámterhet bírság megfizetése mellett törölni kell.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdés alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértés esetén kérhető.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felperes a gépkocsival 1999. május 28-án az országból kilépett, ezzel a gépjármű útlevél érvénytelenné vált a kiléptetés igazoltan megtörtént. Az elszámolási kötelezettség határideje pedig a tárgyév december 31-e volt, így a Vhr. 131. § (3) bekezdése szerinti jóváírás feltétele fennállott.
A felperes ezen álláspontja téves, az alperes határozata nem jogszabálysértő.
A felperes által vámkezelni kért gépkocsi ideiglenes behozatalban történő vámkezeléséről szóló határozat jogerőre emelkedett. Eszerint az elszámolási kötelezettség határideje 1999. május 29-e volt. A felperes ezt a kötelezettségét nem teljesítette, ezért a fizetési kötelezettsége fennállott. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes arra hivatkozott, miszerint az elszámolási határidő napján a gépjárművel külföldre távozott, nem minősülhet az elszámolási kötelezettség teljesítésének. Az ideiglenesen behozott vámárukkal a Vtv. 78. § (2) bekezdése alapján a 73. § (3)-(4) bekezdése szerint kell elszámolni. A Vtv. 73. § (3) bekezdés alapján elszámolás alatt - a 90. § (6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a vámáru külföldre történő kiszállításának vámhatóság általi igazolását kell érteni. A felperes nem igazolta a külföldre történő kiszállítást. Ezért a vámhatóság a Vtv. 73. § (4) bekezdése alapján helyesen intézkedett a vámteher kiszabásáról, illetőleg beszedéséről.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítéletben foglalt jogi állásponttal, a felperes által is hivatkozott nemzetközi egyezmény szabályait alkalmazó 12/1984. (II. 14.) Mt. rendelet 12. cikk 1) pontja szerint az ideiglenes behozatalban kezelt járműveket az iratok érvényességi idején belül ugyanolyan állapotban kell visszavinni. Bérelt járművek esetén a szerződő államok vámhatóságainak joguk van megkövetelni a jármű visszavitelét, amint a bérlő elhagyta az országot, amelybe az ideiglenes bevitel történt.
A 2) pont alapján a visszavitelről a kiléptetési záradék szolgál bizonyítékul, amelyet annak az országnak a vámhatóságai csatolnak megfelelően az ideiglenes behozatali iratokhoz, amelyben a jármű ideiglenes bevitele történt.
E rendelkezés alapján is helytálló volt a vámhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság álláspontja. A felperes a külföldre szállítást a vámhatósági kiléptetési záradékkal nem igazolta, ebből következik hogy az elszámolási kötelezettségét nem teljesítette, jogszerű volt a vámteher megfizetésére való kötelezése.
Ugyanez okból nem volt teljesíthető a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott vámteher törlésére vonatkozó kérelme sem. A Vhr. 227. § (3) bekezdés i) pontja alapján ugyanis csak abban az esetben lehet a vámterhet törölni - az egyéb feltételek fennállta mellett - amennyiben a gépkocsit a visszaviteli határidő lejárta előtt igazoltan külföldre szállították.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vámteher törlésére vonatkozó kérelem sem a közigazgatási eljárásban sem a keresetben nem került előterjesztésre. Erről először a felperes a felülvizsgálati kérelmében tett említést. Ugyancsak megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes a kereseti kérelmének indokait csak a határozat kézhezvételét követő 30 nap elteltével késedelmesen terjesztette elő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem állapította meg, azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2001.)