adozona.hu
AVI 2004.6.66
AVI 2004.6.66
Az elévülési időn belüli joggyakorlás csak a rendelkezésben meghatározott feltétel esetén lehet jogszerű (1992. évi LXXIV. tv. 48. § (3) bek. a) pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a havi adóbevallásra kötelezett felperes az F. T. Rt. 1 958 619 forint + kerekítve 487 000 forint általános forgalmi adó tartalmú, 1999. január 14-i teljesítésű, 1999. február 24-i fizetési határidejű számla általános forgalmi adó tartalmát 1999. március havi bevallásában szerepeltette.
Az 1999. március hónapra általános forgalmi adó adónemben lefolytatott vizsgálat e megállapítása jogkövetkezményeként az alperes 2000. március 29. napján ke...
AVI 2004.6.66 Az elévülési időn belüli joggyakorlás csak a rendelkezésben meghatározott feltétel esetén lehet jogszerű (1992. évi LXXIV. tv. 48. § (3) bek. a) pont)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a havi adóbevallásra kötelezett felperes az F. T. Rt. 1 958 619 forint + kerekítve 487 000 forint általános forgalmi adó tartalmú, 1999. január 14-i teljesítésű, 1999. február 24-i fizetési határidejű számla általános forgalmi adó tartalmát 1999. március havi bevallásában szerepeltette.Az 1999. március hónapra általános forgalmi adó adónemben lefolytatott vizsgálat e megállapítása jogkövetkezményeként az alperes 2000. március 29. napján kelt határozatával helybenhagyva elsőfokú hatósága 1999. szeptember 27. napján kelt 4303327602 számú határozatát, a felperes terhére 487 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. A felperest 470 000 Ft adóhiány valamint 195 000 forint adóbírság, 23 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte és elutasította 17 000 Ft jogosulatlan visszaigénylés kiutalását.
Indokolása szerint a felperesnek az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 36. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 47. § (3) bekezdése alapján az 1999. január havi bevallásában kellett volna érvényesíteni. Az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdésében foglalt feltételek január hónapban nem teljesültek ezért az adótartalom a 48. § (3) bekezdés a) pontja szerint volt érvényesíthető, amelyet a felperes elmulasztott.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Indokolásában felidézve az Áfa. tv. VIII. fejezetének az általános forgalmi adó levonásáról szóló rendelkezéseit, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontját, a 47. § (3) bekezdését, a 48. § (3) bekezdése a) és b) pontjait valamint (4) bekezdését kimondta, hogy a felperes csak ezen előírásoknak megfelelően gyakorolhatta volna jogszerűen az adólevonási jogát. Az Áfa. tv. 42. §-a alapján alkalmazandó az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 18. §-a valamint 78. § (1) és (2) bekezdése felidézése után arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az elévülési időn belül az adóbevallását önellenőrzéssel és csak vizsgálatot megelőzően helyesbíthette volna.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja szerint az elévülési időn belül jogosult volt a számla általános forgalmi adó tartalmának 1999. márciusi érvényesítésére figyelemmel arra is, hogy a számlát 1999. február 15. napján vette kézhez, az abban foglalt fizetési határidő az Art. 1. sz. melléklete I/4/a. pontjában foglalt 20-ai bevallási határnapig a fizetési határidő nem járt le, az ellenőrzésre álló öt nap nem volt elegendő. Álláspontja szerint a jogszabály kifejezett jogvesztésről és nem elévülési időn belüli érvényesítés lehetőségét szabályozná, amennyiben nem kívánná biztosítani a teljesítési határidőhöz nem kötődő levonási joggyakorlási időpontot. Utalt az alperes iránymutatásaira, amelyben kimondta, hogy az adóhatóság nem fűzhet jogkövetkezményt ahhoz, ha az adóalany önhibáján kívül nem tud élni a törvény szerinti időpontban a levonási jogával; az elkésett számlával kapcsolatban önellenőrzés nem kényszeríthető ki, annak elmulasztásához jogkövetkezmény nem fűzhető.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A perbeli jogvita elbírálására vonatkozó hatályos rendelkezések a következőket tartalmazzák:
Az Áfa. tv. 36. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az adólevonási jog keletkezésének időpontja a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap. A 47. § (3) bekezdése szerint az adót a havi adóbevallásra kötelezett adóalany a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra állapítja meg (adó-megállapítási időszak). A 48. § (1) bekezdése kimondja, hogy a fizetendő adó az adó-megállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A (3) bekezdés a) pontja értelmében ha az elszámolandó adó előjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként negatív, az elszámolandó adót az adóalany az elévülési időn belül göngyölítetten a soron következő adó-megállapítási időszakban beszámíthatja.
A fentiekben idézett és perben irányadó jogszabályokat az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte és alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben kifejtetteket teljes egészében osztja, azokat nem ismétli. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt felperesi érvekkel szemben a Legfelsőbb Bíróság arra mutat rá, hogy az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására vonatkozó az adóalanyokat bevallási kötelezettség teljesítésének időpontja szerint is megkülönböztető törvényi előírások az azokban foglalt eltérésektől eltekintve eltérést nem tesznek lehetővé, azok az adóalanyokra kötelező és nem megengedő szabályok. Az adólevonási jog gyakorlása, tehát a törvénynek megfelelő magatartás esetén jogszerű. Az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a) pontjában megfogalmazott elévülési időn belüli joggyakorlás csak a rendelkezésben meghatározott feltétel megléte esetén lehet jogszerű. A felperes értelmezésével ellentétben e szakasz nem ad általános felhatalmazást arra, hogy az adóalany a törvényben kötelezően meghatározott érvényesítési rendtől eltérően az elévülési időn bármikor élhessen adólevonási joga gyakorlásával. Az Áfa. tv. 48. § (3) bekezdés a) pontja-beli feltétel fennállására, továbbá a számla kései benyújtására a felperes nem hivatkozott. Erre 1999. februári bevallás esetén hivatkozhatott volna, amelyet elmulasztott. Ennek következtében az 1999. márciusi bevallásban történő érvényesítés a fentiekben megjelölt jogszabályokba ütközött, amelynek az alperesi határozatban megállapított jogkövetkezményeit a jogerős ítélet helytállóan állapította meg.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és 65.</a> § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.101/2001.)