adozona.hu
AVI 2004.6.65
AVI 2004.6.65
Az áfa levonási jog gyakorlása szempontjából az adózó jóhiszeműségének, illetve annak, hogy kellő gondossággal járt-e el, nincs jelentősége (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalany az adólevonási jogát a reá áthárított általános forgalmi adó tekintetében a 35. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, számla birtokában gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság két...
AVI 2004.6.65 Az áfa levonási jog gyakorlása szempontjából az adózó jóhiszeműségének, illetve annak, hogy kellő gondossággal járt-e el, nincs jelentősége (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalany az adólevonási jogát a reá áthárított általános forgalmi adó tekintetében a 35. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum, számla birtokában gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság két döntésére hivatkozva kifejtette, hogy a forgalmi adó visszaigénylését az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum alapozza meg, amely igazolja a végbement gazdasági eseményt, az ellenérték megfizetését valamint azt, hogy a számlában foglalt általános forgalmi adót a kiállító áthárította, azaz annak forgalmi adó tartalmát befizette. A Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 86. § (1), (2)> és (3) bekezdését, valamint a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdését is felhívta, amely szerint kötelező a szigorú számadású nyomtatványokat nyilvántartani, a beszerzésükről szóló számlát megőrizni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a számlában feltüntetett általános forgalmi adó tartalmat a számlakiállító nem fizette meg és nem rendelkezik az adott számlák beszerzését igazoló, a R. által megkívánt okiratokkal. Ezek az okok önmagukban és együttesen is kizárták az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását. Emiatt a továbbiakban szükségtelenné vált a számlában foglalt vételár valóságának vizsgálata, amelyre nézve az alperes az adóeljárásban a felperes által vitatott szakértőtől véleményt is beszerzett.A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet kereseti kérelme szerinti megváltoztatását vagy annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet tartalmilag a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdésébe ütközik, mert nem vizsgálta felül az alperesi határozat valamennyi indokát. Álláspontja szerint az Áfa. tv. szabályaival, ezen belül a számlakibocsátó felelősségére vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes az a jogértelmezés, amely szerint az adólevonási jog gyakorlásának feltétele a számlakibocsátó számlával kapcsolatos adófizetési kötelezettségének teljesítése. Nem feltétele továbbá az sem, hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e a számla beszerzéséről dokumentummal. Azzal is érvelt, hogy a perbeli adójogi jogviszonyban adott számla kapcsán kizárólag az ellenőrzött adóalany a felperes magatartása vizsgálható, aki nem szankcionálható más adóalany magatartása miatt.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság figyelemmel az Szt. 84. § (2) bekezdésére is, amely kimondja, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, a 35. § (1) bekezdése a) pontja alkalmazása kapcsán töretlen gyakorlatot folytat. Ennek értelmében általános forgalmi adó levonási jog csak az alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló számla alapján gyakorolható. A jogszerű visszaigénylés alapja tehát az a számla lehet, amelynek adattartalma teljes körű, az abban rögzített gazdasági esemény a valósággal egyezik és az mint a könyvvitelben és a beszámolóban rögzített tétel a valóságban is megtalálható, bizonyítható, kívülálló által is megállapítható feltéve, ha utólag sem merül fel arra vonatkozó adat, hogy a számlakiállító a számlában áthárított adóként megjelölt összeget azért nem háríthatta át, mert befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlása szempontjából a számla hiteleségének hiányát annak bármely tartalmi vagy formai elemének hibája vagy hiánya eredményezheti.
Az általános forgalmi adóra vonatkozó törvény szabályozási koncepciója szerint az adó csak a végső felhasználót terhelő olyan költségvetési forrás, amelyből a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén - az értékesítési láncolatban felszámított és továbbhárított forgalmi adó visszaigényelhető. Az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdése szerint a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. E szabályozásnak az a következménye, hogy a felperes és az alperes közötti adójogi jogviszonyban közömbös az, hogy az általános forgalmi adó levonására felhasználni kívánt számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek és a számla e tulajdonsága a kibocsátónak vagy a felhasználónak avagy másnak a felróható vagy fel nem róható magatartásának az eredménye, illetve, hogy a felhasználó jóhiszeműen, kellő gondossággal járt el. A perben az áthárítás hiányát (a költségvetés felé az adótartalom teljesítésének elmaradását) támasztotta alá az a tény, hogy a számlakiállító a számlák beszerzését igazolni nem tudta, azok a nyilvántartásában nem szerepeltek. A felperesi számlák tehát nem azért nem alkalmasak az általános forgalmi adó visszaigénylésére, mert a számlakiállító magatartása az R.a>-el ellentétes, hanem azért, mert nem volt igazolható, miszerint az adóáthárítás ténylegesen és valóságosan is megtörtént. Az ily módon már hiteltelenné vált számlák tekintetében fölöslegessé vált a vételárak valóságának - mint a számla másik tartalmi elemének - a vizsgálata.
A fentiek szerint a felperes a jogerős ítélet jogszabályba ütközését alaptalanul állította, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati költsége, valamint az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a 65. § (1) bekezdése alapján a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket megfizetésére. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.027/2001.)