adozona.hu
AVI 2004.5.62
AVI 2004.5.62
A vámhatóság nem köteles a vámértéket elfogadni, ha kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy a fizetendő árukat tartalmazza (1995. évi C. tv. 29. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997-98-as években 36 db személygépkocsi vámkezelését kérte a 7. sz. vámhivatalnál megadott ügyleti értéken. A vámhatóság ezt az értéket ideiglenesnek tekintette és elrendelte a vámérték vizsgálatot, tekintettel arra, hogy a bevallott értékek a vámhatósági nyilvántartásban szereplő értékektől 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabbak voltak.
A vizsgálat során a vámhatóság megkereste az eladó cég telephelye szerint illetékes amerikai vámigazgatóságot, mely azt a választ adta, hogy a...
AVI 2004.5.62 A vámhatóság nem köteles a vámértéket elfogadni, ha kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy a fizetendő árukat tartalmazza (1995. évi C. tv. 29. §)
A felperes 1997-98-as években 36 db személygépkocsi vámkezelését kérte a 7. sz. vámhivatalnál megadott ügyleti értéken. A vámhatóság ezt az értéket ideiglenesnek tekintette és elrendelte a vámérték vizsgálatot, tekintettel arra, hogy a bevallott értékek a vámhatósági nyilvántartásban szereplő értékektől 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabbak voltak.A vizsgálat során a vámhatóság megkereste az eladó cég telephelye szerint illetékes amerikai vámigazgatóságot, mely azt a választ adta, hogy az eladó cég csak papíron létezik, tényleges telephelye nincs. A megadott címen egy másik bizonyos O. C. cég működik. A cég elnöke úgy nyilatkozott, hogy az érintett számla kibocsátó J. Autó export cég tulajdonos üzleti telefonok lebonyolítására és levelezési címként használta az irodáját. Josef K. a számla kibocsátó cég magyar származású tulajdonosa, az USA-ban tartózkodási helyet tart fenn, elsődlegesen azonban Magyarországon él. Magyarországi címét az USA vámszolgálatnak nem adta meg.
Ezt követően az elsőfokú vámhatóság a felperes által megjelölt vámértéket nem fogadta el, és határozataival hivatalból megállapított vámérték alapul vételével összesen 66 843 142 Ft vámteher megfizetésére kötelezte a felperest a korábbi vámkezeléshez képest.
Az elsőfokú határozatok ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte a határozatok megváltoztatását. Fellebbezéséhez mellékelte a J. A. cég exporttevékenység folytatására vonatkozó New Jersey Állam közjegyzője előtt tett nyilatkozatok hiteles másolatát és a gépkocsik vételárának átutalását igazoló bankszámla kivonatokat, valamint Imre Z. nyilatkozatát és a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozóhivatal felperesi ügyvezető ellen indított büntetőeljárás nyomozás megszüntető határozatát. E szerint a számlakibocsátó importáló cég létező, az általa kibocsátott számlák nem voltak hamisak, és a fizetés átutalással megtörtént. A büntetőeljárás során tanúként hallgatták meg Jozef K., aki úgy nyilatkozott, hogy kizárólag felperesnek (ennek a magyar cégnek) értékesített használt személygépkocsikat, 1996-tól körülbelül 70-80 dbot. Az Egyesült Államokban a telephelyen állította ki a számlákat. A számla másolatok ott találhatók. A felperes a vételárat minden esetben az Egyesült Államokba küldte ki, ahol azokat könyvelték.
Az alperes ezt követően 1999. június 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú határozat utalt arra, hogy a vámhivatal nem köteles az ügyleti érték alapján kimunkált vámértéket elfogadni, amennyiben kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy fizetendő árat tartalmazza. A becsatolt okmányok bizonyítják a számlakibocsátó cég létezését, de nem voltak arra alkalmasak, hogy azt lehessen megállapítani, hogy a cég a megjelölt címen üzleti tevékenységet folytatott. K. József a tulajdonos kizárólag másolatokat nyújtott be a hatósághoz és ígérete ellenére nem tette lehetővé az amerikai könyvelésbe való betekintést. A könyvvezetés helye nem volt megállapítható, a számlákon feltüntetett adatok nem voltak ellenőrizhetők.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy a gépkocsikat létező export cégtől, valós számlák alapján szerezte be. Nincs arra előírás, hogy az ügyleti érték csak abban az esetben fogadható el, ha a cég a tevékenységet a bejelentett címen folytatja. Ezen elv alapján ugyanis nem létezne a közvetítői kereskedés. A külföldi cég nem kötelezhető arra, hogy könyvelési iratait a magyar vámhatóságnak bemutassa. A felperes hangsúlyozta, hogy számlákkal és banki átutalásokkal igazolta az általa importált gépkocsik ügyleti értékét, vételárát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ismertette a Vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló többször módosított perbeli időszakban hatályos 1995. évi C. törvény (Vtv.) 21. §, 28. § és 29. § rendelkezéseit, valamint a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet 44/A. § rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a valós ügyleti értékeket az általa benyújtott számlákra hivatkozással kérte megállapítani. E hivatkozott számláknak meg kellett volna felelnie a Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 84. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a kibocsátott számlák hitelességével kapcsolatban kétsége merült fel. A felperes igazolta, hogy a gazdasági esemény végbement, és a csatolt számlák szerinti ellenértéket megfizette, az azonban, hogy a tényleges ügyleti értékről kerültek-e kiállításra a számlák nem igazolódott. Ezt a kétséget alapozta meg, hogy a felperessel szerződő fél K. József, csak tartózkodási helyet tart fenn az Egyesült Államokban. A felperes által benyújtott okmányok nem voltak alkalmasak az ügyleti érték elfogadhatóságával kapcsolatban felmerült kétségek elosztására a számlán feltüntetett adatok valósága semmilyen módon nem volt ellenőrizhető. A felperes joga és kötelezettsége lett volna az alperesi határozat jogsértő voltának bizonyítása, így az ügyletérték valóságának bizonyítása is, erre vonatkozó indítványt azonban a felperes nem terjesztett elő. A magyar vámhatóság jogosult volt a vámérték vizsgálatára. A vámérték megállapítása a Vtv. 22. és 23. § alapján jogszerűek volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte a per során kifejtett jogi álláspontját, és továbbra is azt hangsúlyozta, hogy az általa becsatolt okiratok teljes mértékben igazolták állítását. A külföldi iratok kiadására nem volt kötelezhető a számla kibocsátó. A büntetőeljárás nyomozás megszüntetésével végződött. A rendelet 44/A. §-ának kiterjesztő értelmezése jogbizonytalanságra vezet.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálata a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján jogszabálysértésre hivatkozással kérhető.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a vámhatóság nem fogadta el az általa megjelölt ügyleti értéket vámértékként, holott a becsatolt okiratokkal bizonyította annak valóságát.
A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott arra, hogy a Vtv. 29. § alapján a vámhatóság köteles vizsgálni a vámáru vámértékeként bevallott összeget. A vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (R.) 44/A. § szerint pedig nem köteles a Vtv. 21. §-ában foglaltak szerint kimunkált vámértéket elfogadni, ha kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy a fizetendő árukat tartalmazza.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes azon megállapításával, hogy a felmerült adatok alapján az alperesnek a vámérték meghatározásához benyújtott számlák hitelessége tekintetében kétsége merült fel. A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott arra, hogy a becsatolt számláknak a Számviteli törvény 84. § (2) bekezdése szerint alakilag és tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak kell lennie. A vámhatóság által lefolytatott vizsgálat adatai alapján ez a hitelesség megdőlt a számla kibocsátó céggel kapcsolatosan az amerikai vámigazgatási szervek által feltárt bizonyítékok alapján. A felperes sem a peres eljárásban, sem a bírósági felülvizsgálati eljárásban nem bizonyította ennek ellenkezőjét. Nem tudta megcáfolni a kibocsátott számlákkal kapcsolatos kétségeket. Valóban nem vitatható az a felperesi állítás, miszerint a magyar hatóság nem kötelezheti a külföldi céget iratai bemutatására. Nem is ez volt a vámhatóság feladata, illetőleg szándéka. A külföldi cég könyvelési irataiba való betekintési lehetőség hiánya -adott esetben a megkeresett amerikai vámigazgatóság részére - azt eredményezte, hogy a vámhatóság által jelzett kétségek nem oszlottak el. Ellenőrizhetetlenné vált, hogy az adott számlakibocsátó külföldi cég valóban a számlákon feltüntetett áron értékesítette a vevő felperes cégnek. Nem volt nyomon követhető, hogy a felperes által banki átutalással teljesített kifizetések nyomán milyen adatok kerültek a számla kibocsátónál könyvelésre.
Mindezek alapján a vámhatóság jogosult volt az ügyleti érték el nem fogadását követő vizsgálat lefolytatására. Az általa kimunkált vámértékek a jogszabályoknak megfeleltek.
Ebből következően helytállóan kötelezte a felperest az egyes vámkezelésekkel kapcsolatosan a megállapított vámteher megfizetésére. A kifejtett okoknál fogva a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.901/2000.)