adozona.hu
AVI 2004.5.61
AVI 2004.5.61
A fél az importálást követően szabadon rendelkezik az áruval, de a díjfizetés az importálás feltételének tekinthető (1995. évi C. tv. 21., 28. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. január 11-én 53 zsák 45 553 kg bruttó tömegű címkés napraforgó vetőmag belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a H.-i Vámhivatalnál. A számla szerinti vámérték 933 870 FRF volt. A felperes úgy nyilatkozott, hogy nem kell royalty vagy licenc díjat fizetnie. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, de ezzel egyidejűleg vámérték vizsgálatot rendelt el. A felperes a vámhatóság felhívására a vizsgálathoz becsatolta a vámérték bevallást üzleti lev...
AVI 2004.5.61 A fél az importálást követően szabadon rendelkezik az áruval, de a díjfizetés az importálás feltételének tekinthető (1995. évi C. tv. 21., 28. §)
A felperes 2000. január 11-én 53 zsák 45 553 kg bruttó tömegű címkés napraforgó vetőmag belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a H.-i Vámhivatalnál. A számla szerinti vámérték 933 870 FRF volt. A felperes úgy nyilatkozott, hogy nem kell royalty vagy licenc díjat fizetnie. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, de ezzel egyidejűleg vámérték vizsgálatot rendelt el. A felperes a vámhatóság felhívására a vizsgálathoz becsatolta a vámérték bevallást üzleti levelezést, megrendelést, szállítási rendelkezéseket, valamint a francia exportőr N. S. S. A. és magyarországi N. H. Kft. között létrejött Napraforgó Licencia Megállapodást és annak módosítását. A módosított szerződés szerint a megállapodásban szereplő minden jog és kötelezettség a N. H. Kft.-ről a felperesi kft.-re szállt.Az elsőfokú vámhatóság a becsatolt Napraforgó Licencia Megállapodás 10. oldal 10.2 bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a felperes 12% royalty díjat köteles fizetni a Magyarországon értékesített napraforgó vetőmag nettó árbevétele után a francia N. S. S. A.-nak. A vámhatóság elfogadta a felperesnek a vámáru nyilatkozaton feltüntetett napraforgó vetőmag eladásának tervezett nettó árbevételére és az ez alapján fizetendő royalty mértékre vonatkozó előkalkulációját. Ennek alapján a felperes által fizetendő royalty díjat vámérték növelő tényezőként vette figyelembe és az alapvámkezelés során bevallott vámértéket megnövelte 10 262 884 Ft royalty díjjal. Így a vámérték a bevallott 36 224 817 Ft helyett 46 487 701 Ft lett.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Az alperes mint másodfokú vámhatóság 2000. március 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes módosított keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással. Az eljárási jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a vámhatóságok a tényállást nem tisztázták kellően. Önkényesen használták fel az általuk a felperestől beszerzett adatokat, valószínűsített adatok alapján hozták meg a határozatot.
Az anyagi jogszabálysértést abban látták, hogy a vámhatóság helytelenül alkalmazta az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 21. és 22. § (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 24.) Korm. rendelet 43. és 44. § rendelkezéseit. A royalty díjat ugyanis nem lehetett volna vámérték növelő tényezőként figyelembe venni tekintettel arra, hogy a royalty kifizetése a vámkezeléskor még nem történt meg, annak összegét sem lehet meghatározni, csak a tényleges értékesítést követően. A behozott napraforgó mag csak egy része kerül a belföldi forgalomba értékesítéskor. A díjfizetési kötelezettség azonban nem volt előfeltétele az importnak a realizált bevétel bizonytalan, mindig az adott év lezárása után állapítható meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a határozatában kifejtett jogi álláspontját.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor úgy nyilatkozott, hogy a külföldi feladónak magyarországi leányvállalata, sem közvetve sem közvetlenül nem kell royalty díjat fizetnie, fuvarköltség nem merült fel, illetve a haszon valamely része nem került vissza a feladóhoz. Az alperes a vámérték vizsgálat lefolytatása érdekében beszerzett napraforgó licencia megállapodásból viszont megállapította, hogy a felperes a Magyarország területén forgalomba hozott vetőmag nettó eladásának 12%-át köteles royaltyként megfizetni a francia importőrnek.
Az elsőfokú bíróság utalt a Vtv. 21. § (1) bekezdés a)-b) pontjában foglalt rendelkezésekre, valamint a Vtv. 21., 27., 28. §-ára és a Vhr. 43. §-ára. E jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes alaptalanul állította azt, hogy nem kell a behozott áru után royalty díjat fizetnie. Az alperes eljárását nem tartotta jogszabálysértőnek. Hivatkozott az államigazgatási eljárásról szóló módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. § (1) és (3) bekezdésére, továbbá (2) és (4) bekezdésében foglaltakra. Ennek alapján az alperesnek lehetősége volt az ügyféli nyilatkozatok felhasználására, valamint a szükséges okiratok, adatok beszerzésére.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az általa szolgáltatott adatok nem feltétlenül vonatkoztak az adott ügyben releváns körülményekre. A felperes elismerte, hogy a behozott áru továbbértékesítési célból érkezett a Magyarország területén eladott termékek után 12%-os royalty díjat kell fizetnie. A Vtv. 28. §-a értelmében közömbös, hogy a royalty díjat a felperesnek nem a vámkezeléskor, hanem az áru behozatalával egy időben kell fizetnie. Ezzel van összhangban a Vtv. 28. § (2) bekezdése, amely lehetővé teszi a vámérték kiigazítását. A felperes azonban a vámérték bevallásban helytelenül tüntette fel a vámértéket, valótlan nyilatkozatot tett a vámáruhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségre vonatkozóan. Ez indokolta azt, hogy a vámhivatal a Vtv. 136. §-a alapján hivatalból helyesbítse a vámértéket.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes álláspontja szerint a Vtv. 28. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a (2) bekezdés három feltétel együttes megléte esetén tekinti vámérték növelő tényezőnek a royalty díjat. Álláspontja szerint e feltételek közül az ő esetükben kettő nem állt fenn, a licencia megállapodás ugyanis nem a vizsgált vetőmagra vonatkozik, a royalty díj nem volt feltétele az importálásnak. A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy a royalty fizetési kötelezettség feltételei a vámkezeléskor nem álltak fenn, a vámhivatal előkalkuláció készítését kérte, amely egy feltételezett esetet modellezett. Ez azt jelentette, hogy a vámhivatal valótlan nyilatkozatot követelt meg. Álláspontja szerint a vámérték utólagos módosításának a Vtv. 136. § (4) bekezdésében foglalt feltételei sem álltak fenn.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Vtv. 21. § (1) bekezdése szerint a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti értéke alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az áruként - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy az a)-d) pontban foglalt feltételek fennállnak. A Vtv. 28. § (1) bekezdése szerint a 21. § alapján történő vámérték meghatározásánál az importként árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni.
c) Az értékelt árukra vonatkozó licencia és szerzői díjakat, a vagyoni értéket képviselő jogdíját a (2) bekezdésben foglalt esetben;
A (2) bekezdés szerint a vagyoni értéket képviselő jogdíját akkor kell vámérték növelő tényezőként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza, és ha az értékelendő vámárura vonatkozik, továbbá a vevőnek az értékelendő áru megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a vámhatóság és az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a perbeli esetben a felperes által fizetendő royalty díjat vámérték növelő tényezőként figyelembe kellett venni, mivel annak jogszabályi feltételei fennállottak.
A felperes által becsatolt Napraforgó Licencia Megállapodás 10.2. rendelkezése szerint a felperes a N. S. Europe-nak a területen, Magyarországon forgalomba hozott vetőmag nettó eladásának 12%-át fizeti.
Ellentétben a felperes hivatkozásával a megállapodás a jogdíjfizetési feltételekből kizárólag az olyan vetőmagot zárja ki, amelyet a felperes termelt Magyarországon mint alvállalkozó. Az 1. cikk tartalmazza a szerződésben használt meghatározások pontos leírását, így az 1.3. szerint "vetőmag" jelenti a bázismagból termesztett forgalmazásra kerülő vetőmagot, amely a jelen licencia megállapodás alapján került megtermelésre, és amely megfelel a minőségi követelményeknek.
Kétségtelen tény, hogy a felperes az importálást követően szabadon rendelkezik az áruval, azaz jogosult azt értékesíteni. A fent idézett licencia szerződés 10/2. pontja alapján azonban az értékesítés után 12%-os royalty díj fizetésére köteles. A fizetési kötelezettség meghatározása tehát azt jelenti, hogy ez az importálás következménye, azaz annak feltételeként tekinthető.
Helytállóan hivatkozott az alperes határozatában illetőleg az elsőfokú bíróság ítéletében arra is, hogy a vámhatóság nem követett el jogszabálysértést, a vámérték növelő tényező mértékének meghatározásakor. Az alperes a felperestől beszerzett nyilatkozat alapján (A. László 2000. február 11-i nyilatkozata) állapította meg azt a tényt, hogy a felperes kizárólag az ügyletben szereplő eladótól szerezhette be a vetőmagot. A vámhatóság a vámérték kimunkálásához előzetes kalkulációt kért a felperestől, a felperes 2000. február 10-én kelt royalty díjra vonatkozó előkalkulációját a vámhatóság elfogadta. A vámhatóság minden esetben világosan és egyértelműen tette fel a kérdéseket a felperesnek. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a vámhatóság megtévesztő módon beszerzett információk alapján fiktív adatokra alapította határozatát.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a Vtv. 21. § és 28. §, valamint a Vhr. 43. § rendelkezéseinek helyes értelmezésével hozta meg ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.931/2000.)