adozona.hu
AVI 2004.5.60
AVI 2004.5.60
A közvetlen vámfelügyelet, illetve a raktározási eljárás nem minősül az ügyfél által kezdeményezett vámkezelési módnak (1995. évi C. tv. 1. § 10., 11. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vámhivatal 1995. október 27-én a P. Rt. - jogutódja a P. Kft. - részére 1 db üdítőital előállítására szolgáló gépsort vámkezelt behozatali előjegyzésben 1998. augusztus 18-ai visszaviteli határidővel. A vámkezeléshez a vámbiztosítékot a felperes nyújtotta 1995. október 12-én kelt kezesi nyilatkozattal 30 896 044 Ft erejéig.
Időközben a vámkötelezett 1998. február 28-án felszámolás alá került, a visszaviteli határidőig nem számolt el és nem kérte az elszámolási határidő meghosszabbítását. A...
AVI 2004.5.60 A közvetlen vámfelügyelet, illetve a raktározási eljárás nem minősül az ügyfél által kezdeményezett vámkezelési módnak (1995. évi C. tv. 1. § 10., 11. pont)
A Vámhivatal 1995. október 27-én a P. Rt. - jogutódja a P. Kft. - részére 1 db üdítőital előállítására szolgáló gépsort vámkezelt behozatali előjegyzésben 1998. augusztus 18-ai visszaviteli határidővel. A vámkezeléshez a vámbiztosítékot a felperes nyújtotta 1995. október 12-én kelt kezesi nyilatkozattal 30 896 044 Ft erejéig.Időközben a vámkötelezett 1998. február 28-án felszámolás alá került, a visszaviteli határidőig nem számolt el és nem kérte az elszámolási határidő meghosszabbítását. A P. Rt. felszámolója úgy nyilatkozott, hogy a fizetési kötelezettségnek nem tud eleget tenni. Ezért a felperest mint készfizető kezest 1998. október 14én kelt (5 db) határozataival összesen 81 034 950 Ft vámteher megfizetésére kötelezte.
A felperes e határozatok ellen fellebbezett és kérte a fizetési kötelezettség alóli mentesítését. A felperes közvetlen vámfelügyelet alá vonást kért azzal, hogy a kérdéses gépsor a B., H. u. 18. szám alatt található, érvényesítse a vámhatóság a törvényes zálogjogot. Kifogásolta a fizetési kötelezettség összegszerűségét is.
Az alperes 1998. december 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozatában rámutatott arra, hogy a törvényes zálogjogot a vámhivatal jelen esetben nem tudta alkalmazni és erre nem is volt szükség.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy a bérbeadó belföldi képviselője a T. Rt. a vámárukhoz kapcsolódó tulajdoni jogviták miatt már 1998. augusztus 10-én kérte a Vámhivatal intézkedését, ehhez képest alkalmazni lehetett volna a zálogjog következményeit. A Vámhivatal határozatával elrendelte a gépsor vámraktárba történő felvételét, ezzel intézkedett a vámáru közvetlen vámfelügyelet alá vételéről. A vámbiztosítékot azonnal fel kell szabadítani, ha annak indokoltsága megszűnik. Így a kezességet a Vtv. 19. § (4) bekezdésére figyelemmel is fel kellett volna szabadítani. A vámfelügyelet alá vonás kérdéskörében a felperes vámszakértői szakvéleményt csatolt. Sérelmezte továbbá a felperes azt is, hogy magasabb mértékű fizetési kötelezettséget állapítottak meg vele szemben mint amelyre kezességet vállal.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 15. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a behozatali előjegyzésben történő vámkezelésre 1995. október 27-én került sor, ezért erre vonatkozóan az akkor hatályos vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezései alapján kell eljárni. Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt követően idézte az R. 31. § (1), a 3. § (2), a 6. § (2), az 53. § (1), az 54. § (3) bekezdését, továbbá a 38. § rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, nem vitás, hogy a perbeli esetben a visszaviteli határidő 1998. augusztus 18-án az elszámolási kötelezettség elmulasztása mellett lejárt. A felperes kötelezésére azonban csak 1998. október 14-én került sor, és ekkor már nem rögzítette a határozat azt, hogy 1998. szeptember 7-én behozatali előjegyzés helyett más vámkezelési módozat, a raktározás volt folyamatban. Az alperes nem indokolta meg határozatában, hogy ezzel újabb vámkezelési módozat hogyan befolyásolhatja a felperesi kezesi felelősséget. Ezért az elsőfokú bíróság az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra előírta, hogy értékelni kell, miszerint a behozatali előjegyzés vámeljárási módozatot a felperesi kötelezés időpontjában már raktározási módozat váltotta fel. Az elsőfokú bíróság az összegszerűség vonatkozásában alaptalannak találta a felperes keresetét. Ez azonban nem érintette az új eljárás lefolytatásának szükségességét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes hangsúlyozta, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor a R. rendelkezéseinek alkalmazhatóságát állapította meg, mivel a felperes erre keresetében nem hivatkozott. Ezen túl fenntartotta azt az álláspontját, hogy a maga részéről tisztázta a tényállást, a kezesi kötelezettség megállapításához elegendő az, hogy a visszaviteli határidőig a vámfizetésre kötelezett nem számolt el. Nem volt más vámkezelési mód folyamatban, mivel a főkötelezett által kezdeményezett eljárás még nem fejeződött be. Az alperes az új eljárásra történő előírás értékelését nem tartotta megvalósíthatónak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes a behozatali előjegyzésben behozott vámáruért vállalt vámbiztosítékként kezesi felelősséget. A főkötelezett az adott esetben a P. Rt. volt, aki az 1998. augusztus 18-ai visszaviteli határidő lejártáig nem teljesítette az elszámolási kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a visszaviteli határidő 1998. augusztus 18-án az elszámolási kötelezettség elmulasztása mellett járt le. E megállapítás után azonban az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott. Ugyanis a R. 54. § (3) bekezdése alapján az el nem számolt előjegyzett vámáru után esedékes vám vámmal együtt fizetendő adó, kamat és vámkezelési díj beszedése iránt a visszaviteli határidő lejártát követő 5. napon kell intézkedni. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott erre, e határidő a szabályozásból követően nem jogvesztő határidő. Ebből következően a vám kivetésére, beszedésére az elévülési határidőn belül jogi lehetőség van. Az R. 54. § (3) bekezdése szerinti szabályozás pedig azt jelenti, hogy a visszaviteli határidő eredménytelen leteltét követően jogszabály erejénél fogva következik be a vámfizetési kötelezettség, a vámhatóságnak kötelezettsége a beszedés iránti intézkedés, azaz a határozat meghozatala. A terhek beszedését követően a vámáru a belföldi forgalom számára vámkezeltnek minősül. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy e tárgyban ugyanígy rendelkezik az 1996. április 1-jétől hatályos vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 77. §-a.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közvetlen vámfelügyelet, illetőleg a raktározási eljárás a Vtv. 1. § 10. és 11. pontja szerint nem minősül az ügyfél által kezdeményezett vámkezelési módnak. Így ennek tényállási elemként való értékelése, melyet az elsőfokú bíróság a lefolytatandó új eljárásra előírt, nem szükséges. A főkötelezett P. Rt. által kezdeményezett behozatali előjegyzés elszámolási kötelezettség teljesítése nélkül nem zárult le, nem történt meg olyan vámkezelési mód indítványozása, amely a megindult vámkezelési eljárást lezárta volna. A felperesi felelősség a fizetési kötelezettség vonatkozásában fennállott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.923/2000.)