adozona.hu
AVI 2004.5.55
AVI 2004.5.55
A folyószámla egyeztetésével kapcsolatban az adóhatóságnak külön határozatot hoznia nem kell (1990. évi XCI. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1998. január 14. napján kelt pénzforgalmi ellenőrzés során terhére megállapított 2 896 984 forint adóhátraléka megállapítása kapcsán kérte annak módosítását. Az alperes 1998. augusztus 25. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel a kérelmet elutasította. A határozati tényállás szerint a felperes jogelődjénél lefolytatott adóellenőrzés során a felperessel szemben az adóhatóság 1993. január 12. napján jogerős határozatával 1 809 000 forint ad...
AVI 2004.5.55 A folyószámla egyeztetésével kapcsolatban az adóhatóságnak külön határozatot hoznia nem kell (1990. évi XCI. tv. 32. §)
A felperes az 1998. január 14. napján kelt pénzforgalmi ellenőrzés során terhére megállapított 2 896 984 forint adóhátraléka megállapítása kapcsán kérte annak módosítását. Az alperes 1998. augusztus 25. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel a kérelmet elutasította. A határozati tényállás szerint a felperes jogelődjénél lefolytatott adóellenőrzés során a felperessel szemben az adóhatóság 1993. január 12. napján jogerős határozatával 1 809 000 forint adóhiányt állapított meg, amelyet a jogelőd adószámán tartott nyilván. A felperes az összeget befizette, amely a folyószámláján túlfizetésként jelent meg, s amelyet 1995. december 20-i kérelme alapján részére kiutaltak.A jogelőd és a felperes adófolyószámlájának a felperessel egyeztetett, tételes 1996. június 24-i jegyzőkönyvben rögzített összevetése nyomán az adóhiány a felperes folyószámláján ismét megjelent, amelyre a felperes észrevételt nem tett. A folyószámlán fennálló hátralék az adózó bevallásai, valamint a jogerős határozat alapján az 1998. január 14-én tartott pénzforgalmi ellenőrzéskor került sor.
A felperes keresetében az elsőfokú határozatra kiterjedően az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az összevetés valamint a jogelődi kötelezettség előírásától történő mentesítését kérte. Álláspontja szerint a határozat az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 32. § (1) bekezdésébe ütközött. Nem volt joga az adóhatóságnak a folyószámlák összevetésére a Gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 338. § (1) bekezdése értelmében a jogelőd személyének megszűnése illetve az elévülés miatt figyelemmel arra, hogy az 1 908 000 forint adóhiányt a felperes megfizette. Azzal is érvelt, hogy az adóhatóság a kiutalás visszavonásáról csak határozattal dönthetett volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Döntése indokolásában kifejtette, hogy az adótartozás fennállásának folyószámlán való rögzítése, az államot megillető adó megfizetésére irányuló igényt jelenti alakszerű határozat nélkül is. Ennek alapja az 1992. évben hozott jogerős határozat, amelyet téves tranzakció vagy a társaságot érintő átalakulás nem annullálhat. Kimondta, hogy az 1996-os hátralék rögzítésével az elévülés megszakadt és azt is, hogy a fentiek miatt külön határozat hozatalára nem volt szükség.
A folyószámlán megjelent kötelezettséggel szemben a felperes nem igazolta azt, hogy a tévesen visszautalt 1 800 000 forint nem téves könyvelés miatti látens túlfizetésből eredt, hanem más okból. A téves adószámlára történő befizetés addig minősül teljesítettnek, amíg az összeg azon szerepel, visszautalás esetén ismét tartozássá válik, az elévülés újra kezdődik.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesi határozat keresete szerinti megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan és az Art. 32. § (4) bekezdésébe ütközött, mert a tétel nyilvántartását megalapozó (2) bekezdésbeli feltétel nem állt fenn. A 172. és 288. számú PM-APEH állásfoglalásokban foglaltak szerint a személyhez tapadó jogok és kötelezettségek 1995. december 31. napjával elévültek. Téves az a jogerős ítéletben foglalt álláspont, amely szerint adótartozás fennálltának folyószámlán való rögzítése, az államot megillető adó megfizetésére irányuló igényt jelenti alakszerű határozat nélkül is. A túlfizetés elismerése és a tényleges kiutalás olyan határozat, amelyhez az alperes kötve van. Nem adja az ítélet indokát, hogy miért minősíti téves kifizetésnek a meg nem változtatott kiutaláson, mint jogerős határozaton alapuló kifizetést. A kifizetés téves minősítése esetén a határozat megváltoztatására lett volna szükség, amelynek kapcsán védekezni lehetett volna, erre a jelen eljárásban nem volt lehetőség.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb bíróság az elsőfokú bíróság ítéletben is kifejtett álláspontját osztja. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a következőkkel egészíti ki. Az kétségtelen volt a perben, hogy a felperes az E. Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet Gt. 338. § (1) bekezdése szerinti általános jogutóda és ekként a jogelődöt terhelő tartozásokért - közöttük az államot illető adótartozásért - helytállni tartozik.
A felperest ezen jogutódi minőségében marasztalta a jogelőd adótartozásával kapcsolatban keletkezett jogerős határozat. Az Art. 32. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adókötelezettségét az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás valamint az adóhatóság határozata alapján kell az adószámlán kimutatni. A felperes jogerős határozaton alapuló kötelezettségét nem enyésztette el, hogy nem a nevére szóló adószámlán, hanem jogelődjének adószámláján történt az előírás, amelyhez képest saját adószámláján történt befizetése az Art. 32. § (4) bekezdése szerint teljesítésnek minősült, ugyanakkor a téves befizetése miatt visszaigényelt összeg miatt adóhátraléka automatikusan ezzel az összeggel megnövekedett. A felperesi vélekedéssel szemben a helytállási kötelezettsége nem szűnt meg a határozati összeg befizetésével, mert a visszaigénylése folytán valójában a tartozás tényleges teljesítése elmaradt.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a folyószámla egyeztetésével kapcsolatban az adóhatóságnak külön határozatot hoznia nem kell. Feladata, hogy a jogerős határozat alapján fennálló valamint a bevalláson alapuló hátralékot megállapítsa. Ennek következtében nincs szó új adójogi kötelezettség megállapításáról, olyanról amely határozati formát igényelne, mint ahogy az sem igényelt határozati formát, amelynek alapján a tévesnek bejelentett felperesi túlfizetést is átvezette számláján. A felperesnek a folyószámla helyesbítése iránti kérelme kapcsán azt kellett volna igazolnia, hogy az adószámláján nem a jogerős jogelőddel kapcsolatos határozat illetve saját bevallásai alapján került a hátraléka feltüntetésre, illetve azt, hogy e hátralék összege azért nem helytálló, mert korábban kötelezettségét igazolhatóan teljesítette vagy a követelés végrehajthatósága elévült. Erre a perben sem került sor.
A fentiek szerint a felperes a jogerős ítélet jogszabályba ütközését alaptalanul állította, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.713/2000.)