adozona.hu
AVI 2004.5.52
AVI 2004.5.52
Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi értéknek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket kell szerzéskori forgalmi értékként figyelembe venni (1991. évi XC. tv. 7. §, 23. §, 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. július 15. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1999. február 2. napján kelt határozatát, amelyben a felperest személyi adónemben lefolytatott vizsgálata alapján 2 029 501 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 014 750 forint adóbírság és 1 788 349 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a Magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szj. tv.) 7. § (1) bekezdés 29. pontja, 23. § (2) bekezdése 38/A. § (1) bekezdés b) pontja, ...
AVI 2004.5.52 Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi értéknek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket kell szerzéskori forgalmi értékként figyelembe venni (1991. évi XC. tv. 7. §, 23. §, 38/A. §)
Az alperes 1999. július 15. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1999. február 2. napján kelt határozatát, amelyben a felperest személyi adónemben lefolytatott vizsgálata alapján 2 029 501 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 1 014 750 forint adóbírság és 1 788 349 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a Magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szj. tv.) 7. § (1) bekezdés 29. pontja, 23. § (2) bekezdése 38/A. § (1) bekezdés b) pontja, az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 67. § (1), (2) és (3) bekezdése, a 72. § (1) és (2) bekezdése, a 73. § (1) bekezdése alkalmazásával. A határozatban megállapított tényállás szerint a felperes munkáltatója által készített bevallásnál 7200 forint adójóváírást alkalmazott. A felperes 1995. június 28-án 500 000 forintért egy AUDI típusú személygépkocsit vásárolt. A gépjármű javítási költsége szakértői vélemény alapján 500 000 forint volt. A gépjárművet 1995. július 14én helyezték forgalomba, majd a felperes 1995. augusztus 14-én 5 790 000 forintért értékesítette. A felperes az ebből származó 4 690 000 forint adóköteles jövedelmét elmulasztotta bevallani.Az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló felperesi keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben a felperest terhelte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy a felperes által sem vitatott eladási és vételi ár közötti különbséget az alperes által elfogadott, szakértői megállapításon alapuló javítási költségnél nagyobb, a felperes állítása szerint 4 700 000 forintos költség csökkenti. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás során beszerzett adatok, valamint a felperes nyilatkozata és a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes állítását igazolni nem tudta. A javításhoz szükséges alkatrészek számlái hiányában a tanúk vallomása a nagy értékű szakipari javítási munka elvégzésére és annak összegének bizonyítására három szakértői vélemény tükrében nem volt alkalmas. Az elsőfokú bíróság ezért az alperesi határozat jogszerűségét megállapítva utasította el a felperesi keresetet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete kérelme szerinti döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 167. §-át sértette, amikor nem vette figyelembe az Art. 22-23. §-ában foglaltakat. Alaptalanul mellőzte a tanúvallomásokat és a szakértői véleményeket az elvégzett munkákat illetően. Előadta még, hogy az alkatrészek kedvező árú beszerzésére csak számla nélkül volt lehetőség.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárás során bizonyítási eljárás lefolytatására a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nem kerülhet sor, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 167. §-a szerint, ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állítania. Az Szj. tv. 22. § (1) bekezdése értelmében az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) bekezdés szerint számított részét kell jövedelemnek tekinteni. A (2) bekezdés alapján a bevételből le kell vonni az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a szerzéssel és az átruházással kapcsolatban felmerült költsége-
ket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat költségként a magánszemély nem számolta el. A 23. § (2) bekezdése alapján az ingó dolog szerzéskori forgalmi értéke a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, számla, nyugta, elismervény stb.) szerinti érték. Külföldről behozott ingó dolog esetén forgalmi értéknek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, kell szerzéskori forgalmi értékként figyelembe venni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás jogszabályba ütközését állította. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a bizonyítás eredményének a mérlegelésére vonatkozó jogszabály sérelméről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetésre jutott. Nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a jogerős bírói ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítékok mérlegelése szabad bizonyítási eredmény, amelynek a felülvizsgálati eljárás során történő megváltoztatására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok mérlegelése logikailag ellentmondásos, okszerűtlen illetőleg kirívóan téves volt.
A felperesnek a perben az Szj. 22. § (2) bekezdése alapján a Pp. 164. §-a szerint kellett összegszerűségében igazolni az alperes által elfogadott összegen túli ráfordításokat. A tanúk csak az elvégzett munkák tekintetében nyilatkoztak. E nyilatkozatok figyelemmel a felperesi nyilatkozatra is az összegszerűség tekintetében nem voltak alkalmasak az alperes által kirendelt szakértő véleményének megdöntésére, amely a különböző eljárásokban keletkezett szakvéleményekkel ütköztetve is helytálló volt. Az egyes bizonyítékokat az elsőfokú bíróság ellentmondás mentesen, logikailag helytállóan értékelte. Az így megállapított tényállás tény és iratszerű volt, okszerűtlen következtetést nem tartalmazott.
A fentiek szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet a megjelölt jogszabályokba ütközött, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.677/2000.)