adozona.hu
AVI 2004.4.49
AVI 2004.4.49
Az utólagos ellenőrzésre és az annak eredményeként hozott határozatokra nem az Áe., ha nem az Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak (1995. évi C. tv. 171. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperesnél 1994-től 1997-ig terjedő időszakra végzett utóellenőrzést. Ennek során megállapította, hogy különböző termékek és áruk vonatkozásában több esetben a vámkezelések helytelen vámtarifa szám alkalmazásával kerültek elvégzésre. Ezért korábbi határozatait módosította, és a felperest további vámteher fizetésére kötelezte.
A felperes az elsőfokú határozatok ellen fellebbezett. Az alperes, mint másodfokú vámhatóság határozatával az elsőfokú határozatokat részben megsemmisít...
AVI 2004.4.49 Az utólagos ellenőrzésre és az annak eredményeként hozott határozatokra nem az Áe.</a>, ha nem az Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak (1995. évi C. tv. 171. §)
A vámhivatal a felperesnél 1994-től 1997-ig terjedő időszakra végzett utóellenőrzést. Ennek során megállapította, hogy különböző termékek és áruk vonatkozásában több esetben a vámkezelések helytelen vámtarifa szám alkalmazásával kerültek elvégzésre. Ezért korábbi határozatait módosította, és a felperest további vámteher fizetésére kötelezte.A felperes az elsőfokú határozatok ellen fellebbezett. Az alperes, mint másodfokú vámhatóság határozatával az elsőfokú határozatokat részben megsemmisítette, egyebekben pedig az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Az alperes azokat az elsőfokú határozatokat semmisítette meg, ahol az 5 éves elévülési időt, mint kizárólagos időbeli korlátot az elsőfokú vámhatóság nem vette figyelembe. Egyebekben pedig az alperes rámutatott arra, hogy az 1996. április 1-jén hatályba lépő 1995. évi C. törvény teljes körű felülvizsgálatot tesz lehetővé.
Ez azt jelenti, hogy az utóellenőrzés során akkor is mód van vámhatóság intézkedésre, amennyiben az utóellenőrzés egy korábbi időszak vámkezeléseire vonatkozott. A vámtörvény nem rendelkezik a korábbi jóhiszeműen szerzett jogok sérthetetlenségéről.
A felperes keresetében e alperesi határozat elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy az utóellenőrzés eltérő eljárási szabályai a vámtörvény alapján csak 1997. július 1-jétől rontják le az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályait. Ekkor történt meg ugyanis a vámtörvény 1997-es módosítása.
A felperes a per tárgyalásán a pertárgy értéket 3 660 000 Ft-ban jelölte meg. Továbbá utalt arra is, hogy voltak olyan adminisztratív vámkezelések, ahol a vámáru azonosság már nem bizonyítható, ezért e vonatkozásban az elsőfokú határozatok még megalapozatlanok is.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Megállapította, hogy az 1996. április 1-jét megelőző, tehát az új vámtörvény hatályba lépése előtti időszakban érvényesült az államigazgatási eljárási törvény szabályainak alkalmazása. Ebből következően a határozatok módosítása tekintetében az egy éves időkorlát, valamint a jóhiszeműen szerzett jogok védelme érvényesült.
Ez a konkrét perbeli esetben azt jelentette, hogy mivel 1999-ben volt az ellenőrzés, a határozatok közlésétől számított egy év valamennyi határozat vonatkozásában eltelt, és érvényesülnie kellett a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének is.
A megyei bíróság tehát hangsúlyozta, hogy az utóellenőrzés szigorú szabályai nem terjedhetnek visszamenőleg az 1996. április 1-je előtt meghozott határozatokra. Az utóellenőrzés szabályait tehát csak az 1996. április 1-je után meghozott határozatokra lehetett alkalmazni. Az új vámtörvény az államigazgatási eljárás szabályait illetően kimondta a vámtörvény elsődlegességét az Áe.</a> szabályaival szemben. Ezért az 1996. április 1-je utáni időszakban a hatóság az öt éves elévülési időn belül akár több alkalommal is módosíthatott a határozatán. Ebben az időszakban már a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme elsődleges szerepet nem kaphatott.
Speciális helyzet állt elő az 1996. április 1-je utáni időben is az adminisztratív vámvizsgálati mód alkalmazásánál a határozat utólagos módosításánál.
A megyei bíróság elfogadta azt az álláspontot, hogy amennyiben a tényállás utólag már kétséget kizáróan nem tisztázható, tehát a vámáru azonosítása a vámáru jelleg megszűnése után kétséget kizáróan nem végezhető el, akkor sem az ügyfél javára, sem az ügyfél terhére történő módosítás nem bír jogi jelentőséggel.
A megyei bíróság, miután a másodfokú hatóság egy határozatban bírálta el az elsőfokú határozatokkal szembeni fellebbezést, így valamennyi határozatot hatályon kívül helyezte és a megismételt eljárásra azt írta elő, hogy a kifejtett elvek szerint kell a határozat hozatalt újra gondolni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint a jogerős ítéletben kifejtettek tévesek voltak, nem feleltek meg ugyanis a vámtörvény rendelkezéseinek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény a (3) bekezdés a 210. § és a 211. § (1) bekezdés kivételével - a kihirdetést követő negyedik hónap 1. napján lép hatályba. - Rendelkezéseit a hatályba lépést követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
A Vtv. 1. § 9. pontja értelmében vámigazgatási eljárás a vámhatóság által a vám és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége. A Vtv. VIII. Fejezetében szabályozott utólagos ellenőrzés lefolytatására a felperes által sem vitatottan a Vtv. hatályba lépését követően került sor. Ezért visszaható hatályú jogalkalmazás nem történt. A Vtv. 161. §-a értelmében az utólagos ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek azoknak eleget tett-e. Utólagos ellenőrzés kiterjed "különösen annak megállapítására, hogy a vámáru, vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények, vagy vámmentességek igénybevételére jogszerűen került-e sor, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e."
A Vtv. 171. §-a pedig felhatalmazza a vámhatóságot arra, hogy az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítsa.
A Vtv. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében a vámigazgatási eljárásban az Áe.</a> rendelkezéseit a vámtörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Vtv. 147. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó, valamint vámmentessége, vámkedvezményt, vámvisszatérítést megállapító határozat - a (4) bekezdés kivételével - csak egészben a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül módosítható, illetve vonható vissza.
A Vtv. 146. §-ának (4) bekezdése szerint a vámhivatalnak saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat ismételt módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utólagos ellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogszabálysértő. Ismertetett törvényi rendelkezésekre figyelemmel, az alperes jogosult volt az utólagos ellenőrzés lefolytatására és a vámkezeléskor hozott alaphatározatok módosítására, az elévülési határidőn belül. Az utólagos ellenőrzésre és az annak eredményeként hozott határozatokra nem az Áe.</a>, hanem a Vtv. speciális rendelkezései az irányadóak. Nem helytálló a megyei bíróság jogerős ítéletében kifejtett azon megállapítás, hogy törvényi felhatalmazás nélkül hozta meg az alperes a határozatait. Törvényi felhatalmazást ugyanis az előzőekben nevesített, az Áe.</a> szabályaitól eltérő speciális rendelkezések tartalmazzák.
Nemcsak az eljárási szabálynak nem történt meg visszamenő hatályú jogalkalmazása, hanem az anyagi jogszabályok tekintetében sem áll fenn ez. A Vtv. 161. §-a szerinti törvényi meghatározásból következően ugyanis utólagos ellenőrzésnek az előzőekben ismertetett törvényi rendelkezésekből következően többek között azt kell vizsgálnia, hogy a vámérték kimunkálása jogszerű volt-e vagy sem, az alapvámkezeléskor. Ez pedig csak az alapvámkezeléskor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján dönthető el. Azt pedig a felperes maga sem vitatta keresetében, hogy a vámáruk vámértéke az alapvámkezeléskor nem jogszabályszerűen került megállapításra.
Az 1987. évi XI. törvény (JAT) 12. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. E törvényi rendelkezésben a felülvizsgálni kért határozatok nem ütköztek. A vámhatóság ugyanis a határozatok módosításával csak azt a vámteher különbözetet írta elő fizetési kötelezettségként, amit a felperesnek a helyes vételár feltüntetése mellett, a vámkezelés időpontjában hatályos anyagi jogszabály szerint fizetnie kellett volna. Utal egyúttal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes által hivatkozott korábbi határozatok a perbeli jogvita eldöntése szempontjából azért nem relevánsak, mert azok eldöntését nem a Vtv. alapján végezte el a Legfelsőbb Bíróság. A Vtv. hatályba lépése óta hozott határozatok az e perbeli felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel megegyező jogi álláspontra helyezkedtek. (pl. Kfv.V. 28.300/1999/5, Kf. IV. 35.487/1999/5, Kf. I. 28.533/1999/8, Kfv. IV. 35.104/2001/6.)
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletnek azon megállapítása, mely szerint az új jogszabály teljes hatályosulásához egy átmeneti idő is kapcsolódott, téves. E körben törvényi rendelkezésre a jogerős ítélet nem hivatkozott, nem is hivatkozhatott, mivel az átmeneti és zárórendelkezések között ilyen tartalmú szabályozás nincsen. A Vtv. 209. § (2) bekezdésében foglalt eljárások pedig nem a perbeli esetre vonatkoznak.
A kifejtettekre figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.767/2000.)