adozona.hu
AVI 2004.4.47
AVI 2004.4.47
Az Art. 95. §-a nem tesz különbséget az igényléshez való jog, illetve a kiutaláshoz való jog elévülése között [1990. évi XCI. tv. 95. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes képviselője útján 1998. december 30-án az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóság Ügyfélszolgálati Irodáján határidőben be nem nyújtott bevallás pótlására szolgáló bevallást nyújtott be az 1993. V-XI. havi általános forgalmi adónemre. A pótbevalláson a felperes összesen 32 802 000 Ft-ot vallott be. A bevallott összegek kiutalását vagy más adónemre történő átvezetést nem kért. Utóbb a felperes 1999. április 14-én az adóhatósághoz a 9917-es számú nyomtatvány benyújtásával ké...
AVI 2004.4.47 Az Art. 95. §-a nem tesz különbséget az igényléshez való jog, illetve a kiutaláshoz való jog elévülése között [1990. évi XCI. tv. 95. §]
A felperes képviselője útján 1998. december 30-án az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóság Ügyfélszolgálati Irodáján határidőben be nem nyújtott bevallás pótlására szolgáló bevallást nyújtott be az 1993. V-XI. havi általános forgalmi adónemre. A pótbevalláson a felperes összesen 32 802 000 Ft-ot vallott be. A bevallott összegek kiutalását vagy más adónemre történő átvezetést nem kért. Utóbb a felperes 1999. április 14-én az adóhatósághoz a 9917-es számú nyomtatvány benyújtásával kérte a 32 802 000 Ft pótbevallásakor közölt összeg kiutalását.Az elsőfokú adóhatóság ezt a kérelmet a határozatával elutasította, megállapítva, hogy a felperes kiutaláshoz való joga 1998. december 31-én elévült.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. augusztus 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy a társaság 1993. április 1-jén alakult, 1994. január 1-jén jegyezték be a cégjegyzékbe. Adóalanyként azonban már 1993. május 5-én bejelentkezett. A felperesi cég az általános forgalmi adót adminisztratív okok miatt 1998. decemberéig nem igényelte vissza, decemberben azonban visszaigénylését a 9832-es formanyomtatványon benyújtotta. A kiegészítő nyomtatványok benyújtására azért nem került sor, mivel a nyomtatvány kitöltési útmutatójában feltüntetettnek megfelelően ún. számlántartást kért. A kiutaláshoz való joga nem évült el, mivel álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 95. §-a egyértelműen megkülönbözteti az igényléshez való jog és a kiutaláshoz való jog fogalmát. Az igényléshez való jog nem kétséges, 1998. december 31-én évült volna el, azonban a bevallását már december 30-án benyújtotta. A kiutaláshoz való jog az Art. 95. § (4) bekezdése értelmében az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, azonban a visszatérítendő adóra vonatkozó rendelkezés értelmében a visszatérítendő adót az igény benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. Ezért a visszatérítendő adó tekintetében az esedékesség a bevallás benyújtása plusz 30 nap, azaz a kiutaláshoz való jog a felperesnek 2004. december 31-én évülne el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a perbeli jogvita eldöntéséhez figyelembevevő jogszabályokra, így az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. § (3) bekezdés b) pontjára, 27. § (4) bekezdésére, az 1992-ben és 1993-ban hatályos d=1109 ssz=1523>Art. 2. sz. melléklet 2/A. pontjára, valamint az Art. 95. § (4) bekezdésére. Kiemelte továbbá, hogy az adójogi jogviszonyban így az általános forgalmi adóra vonatkozó bevallási és kiutalási szabályokra vonatkozóan is elsődlegesen szubszidiáris jelleggel az adójogszabályban foglaltak az irányadók és csak kisegítő jelleggel vehetők figyelembe az egyéb gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes által rendszeresített 9832-es nyomtatvány kitöltési útmutatója egyértelmű és világos magyarázatot fűz a nyomtatvány részeihez, valamint a felperes számlántartási kérelme nem került rögzítésre, de az egyébként sem azonos a teljes átvezettetés vagy kiutalás iránti kérelemmel. A számlán tartáshoz nem fűződik olyan joghatás, mely szerint felperes arról a későbbiekben határidő nélkül rendelkezhetne. A számlán tartás lényegében a rendelkezési jog gyakorlása elhalasztását jelenti. A perbeli esetben a felperes pótbevallásával érintett időszak tekintetében az esedékesség 1993-ban állt be, így a költségvetési támogatás kiutalásához való jog öt év elteltével évül el, azaz az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított öt év, tehát 1993. december 31-től számított öt éven belül, azaz 1998. december 31-én felperes kiutaláshoz való joga elévült. Ebből következik, hogy a pótbevalláson szereplő összegre vonatkozóan is elvesztette minden rendelkezési jogosultságát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes megismételte azt a jogi álláspontját - kétségtelen -, hogy az igényléshez való joga 1998. december 31-én évült volna el, a bevallást azonban 1998. december 30-án nyújtotta be. Tehát az igényléshez való joga nem évült el. Ugyanakkor nem lehet figyelembe venni ugyanezt a kiutaláshoz való jog esetében. A kiutalás esedékességére a felperesi álláspont szerint az esedékesség a bevallás benyújtása plusz 30 nap, azaz a kiutaláshoz való joguk 2004. december 31-én évül el. Ezentúl fenntartotta a felperes azt a véleményét is, hogy amennyiben a bíróság az előző álláspontot nem fogadná el, úgy a bevallási kitöltési útmutató szerint is a visszaigényelt adóval az adóalany háromféleképpen rendelkezhet. Kérheti az ún. számlántartást, az átvezetést és a kiutalást. A felperes nem fogadta el az ítélet azon megállapítását, mely szerint a számlántartás "a rendelkezési jog elhalasztása lenne". Sérelmezte a felperes, hogy nem tartalmazta a tájékoztatás azt a kioktatást, mely szerint a bevallás benyújtásával egyidejűleg kérni kell a kiutalást is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálata a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A felperes a perbeli esetben a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az adóhatóság tévesen értelmezte az Art. elévülésre vonatkozó rendelkezéseit. Az általános forgalmi adó kiutalásához visszatérítéséhez való joga ugyanis nem évült el.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által megjelölt jogszabálysértést nem észlelte. Ellentétben a felperesi állásponttal az Art.-nak az elévülés szabályozására vonatkozó 95. §-a nem tesz különbséget az igényléshez való jog, illetve a kiutalásához való jog elévülése kőzött. Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések az Art. 95. § (4) bekezdése értelmében a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a felperes pótbevallásával érintett időszak tekintetében az esedékesség 1993-ban állt be, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog is az előzőeknek megfelelően az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 év, azaz 1998. december 31-én évült el. Ezért helytálló volt az alperes azon megállapítása, hogy a felperes 1999. április 14-én benyújtott kiutalási kérelme az elévülés miatt elutasítandó volt. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a 9832-es nyomtatvány kitöltési útmutatójával kapcsolatos megállapításával is.
A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését a felülvizsgálati eljárás során nem bizonyította, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.631/2000.)