adozona.hu
AVI 2004.4.45
AVI 2004.4.45
A nyilatkozat jegyzőkönyvezése során a tanúmeghallgatásnak a meghallgatáson történő felvételekor érvényesíthető ügyféli jogok hiányoznak, de a fél a nyilatkozat tartalmát megismerheti, arra észrevételeket tehet (1990. évi XCI. tv. 64. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fellebbezésére az alperes 1999. november 22. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága az 1998. március 16. napján kelt határozatát, amelyben a Gy.-i A. Bt.-nél 1994-1995-1996. évekre végzett átfogó adóellenőrzés alapján a társaságot 9 853 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 4 220 000 forint adóbírság, 7 097 229 forint pótlék és 100 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes a tényállás megállapításánál a társaságnál fellelt számlá...
AVI 2004.4.45 A nyilatkozat jegyzőkönyvezése során a tanúmeghallgatásnak a meghallgatáson történő felvételekor érvényesíthető ügyféli jogok hiányoznak, de a fél a nyilatkozat tartalmát megismerheti, arra észrevételeket tehet (1990. évi XCI. tv. 64. §)
A felperes fellebbezésére az alperes 1999. november 22. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága az 1998. március 16. napján kelt határozatát, amelyben a Gy.-i A. Bt.-nél 1994-1995-1996. évekre végzett átfogó adóellenőrzés alapján a társaságot 9 853 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 4 220 000 forint adóbírság, 7 097 229 forint pótlék és 100 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes a tényállás megállapításánál a társaságnál fellelt számlákban rögzített vételárral szemben a vevőknek az általa készített blankettán tett nyilatkozatát fogadta el.A felperes 2000. január 13. napján érkeztetett keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését azért kérte, mert az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a számlákban feltüntetett, céghez bevételként befolyt vételár és a vevők nyilatkozata közötti különbség abból keletkezett, hogy a társaság nevében eljáró nepperek több esetben a cég által megjelölt eladási ártól eltérően adták el az autókat. Hivatkozott arra is, hogy az alperes által beszerzett vevői nyilatkozatok nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a vételárat a vevők miként fizették.
A bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján. Döntése kiindulópontja az volt, hogy az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. § (7) bekezdése szerint az adóhatóság köteles a tényállás tisztázására, amelynek során az adózó javára szolgáló tényeket is fel kell tárnia. Az adóeljárásra vonatkozó bizonyítási eszközökre utalva megállapította, hogy az alperes által formanyomtatványon beszerzett vevői nyilatkozatok nem felelnek meg az Art. 37. §-ában foglaltaknak, amelyekben foglalt követelmények garanciális jellegűek. Nem tartalmazzák a tanúk jogállására vonatkozó kötelező figyelmeztetést; a felperes hivatkozása ellenére nem tesznek fel kérdést a közvetítőkre. Mindezekből arra következtetett, hogy a számlákkal szemben az adóhatóság nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének; az eljárási szabálysértéssel beszerzett nyilatkozatok elegendő bizonyítékul nem szolgálnak. Az alperes bizonyítékként elmulasztotta beszerezni a nyomozóhatóságtól a szerződések eredeti példányát is.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte arra hivatkozva, hogy a bíróság csak az Art. 86. § (1) bekezdése esetén helyezheti hatályon kívül az adóhatóság határozatát. Álláspontja szerint a tényállást tisztázta, mert a közvetítők szerepe a társaság szerződéses és számlakibocsátói kötelezettségeit nem érintette. Megjegyezte, hogy a felperes csak a peres eljárás során hivatkozott az Art. 37. § (2) bekezdése megsértésére, amely a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása alapján csak akkor vezethetne a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére, ha az a döntés érdemére is kiható és a bírósági eljárásban sem orvosolható. Módosított felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, majd újabb módosított kérelmében a jogerős ítéletnek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Azzal érvelt, hogy a vevők tanúkénti meghallgatásának mellőzésével a társaságot garanciális eljárási jogainak gyakorlásától zárta el az alperes. A vevői nyilatkozatok további bizonyítás nélkül nem alkalmasak a vételár valamint annak megállapítására, hogy a magasabb ár a társaságnál realizálódott. Arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére csak lényeges és súlyos eljárási jogszabálysértések esetén kerülhet sor, de ezekre az alperes kérelmében nem hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem alapossága esetén az ítélet megváltoztatásának lehet helye. Az alperes erre vonatkozó kérelmének hiányában ilyen döntés nem hoztató. A felülvizsgálati kérelem módosításával kapcsolatban hivatkozott arra, hogy azt a Pp. 273. § (5) bekezdése zárja ki.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Pp. 272. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A felülvizsgálati kérelemben, amely a Pp. 273. § (5) bekezdése alapján nem változtatható meg, a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. A Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján, ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. A (2) bekezdés szerint, ha a határozat - az (1) bekezdésben foglalt eljárási szabály megsértésének kivételével - jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A (3) bekezdés értelmében, ha a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat adhat. Ebben az esetben csak a felmerült költség összegét állapítja meg, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
A fenti szabályok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem alapján a jogerős ítéletről háromféle döntést hozhat. Amennyiben megállapítja a jogerős ítélet jogszabályba ütközését, azt hatályon kívül helyezi és kellő adat birtokában a kereseti kérelemnek illetve a fellebbezésnek megfelelő elsőfokú illetve másodfokú határozatot hoz, vagy a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja. Amennyiben a jogerős ítélet nem ütközik a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokba azt hatályában fenntartja. A fentiekben foglaltak szerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek a bíróság döntésre vonatkozó indítványa tekintetében a kérelemhez nincs kötve, döntését a Pp.</a> fenti szabályai szerint hozza meg.
A felülvizsgálati kérelem érdemi része tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a következők szerint osztja. Az adóhatóság az eljárása során a számlában feltüntetett és a valóságos vételár közötti eltérést az általa blanketta formában elkészített nyilatkozattal kívánta igazolni. Az Art. 1996. január 1-jétől hatályos 37. § (2) bekezdése értelmében a perbeli számlák vevői, mint magánszemélyek nyilatkozat tételére tanúvallomás keretében voltak csak kötelezhetők. A hivatkozott rendelkezés ugyanis kimondja, hogy a magánszemély az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni, amelynek során nyilatkozattételét csak a (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén tagadhatja meg. A (4) bekezdés szerint a nyilatkozattétel során a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire. Az (5) bekezdés tartalmazza, hogy az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását. Az Art. nem írja elő, hogy a jegyzőkönyv felvételére tárgyaláson vagy az Áe.</a> szerinti meghallgatáson kerülhet sor és arról sem rendelkezik, hogy a nyilatkozat felvételéről az adóhatóság köteles előzetesen értesíteni a felet. Ennek következtében a nyilatkozat jegyzőkönyvezése során az Áe.</a> szerint a tanúvallomásnak meghallgatáson történő felvételekor érvényesíthető ügyféli jogok hiányoznak. A fél azonban az Art. 64. § (1) bekezdése alapján nyilatkozat tartalmát iratbetekintés során ekkor is megismerheti, az azzal kapcsolatos észrevételeit a jegyzőkönyv átvételét követő 8 napon belül előterjesztheti.
A fentiekben foglalt rendelkezések szerint a vevőktől a vételárra vonatkozó nyilatkozat beszerzése csak a fentiek szerint lett volna jogszerű. Az alperes maga választotta a bizonyítás e módját, ezért annak szabálytalansága nem teszi lehetővé, hogy a nyilatkozatok mint okiratok legyenek értékelhetők. Nem áll rendelkezésre tehát olyan jogszerűen beszerzett bizonyíték, amely alkalmas lenne a szerződésben foglalt vételárak megdöntésére.
Az elsőfokú bíróság helytállóan idézte a perben irányadó Art. 51. § (7) bekezdését, amely szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Helyesen jelölte meg a törvényben felsorolt bizonyítási eszközöket valamint az Art. 37. § bekezdése rendelkezéseit is. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 34. számú állásfoglalása szerint kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértésekre terjed ki a bírósági felülvizsgálat. A felperes a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló törvényi határidőben a tényállás tisztázatlanságát sérelmezte. A vevői nyilatkozatokat az alperes a tényállás megállapításánál bizonyítékként használta fel, ezért azok jogszabályba ütközésére történő hivatkozásával a felperes nem késett el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.771/2000.)