adozona.hu
AVI 2004.4.43
AVI 2004.4.43
Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Jogú Város önálló jogi személyként sporttevékenységek támogatására, sportlétesítmények és intézmények működtetésére és hasznosítására valamint ehhez kapcsolódóan vállalkozói tevékenység folytatására alapította a felperest. A Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala az M. K.-K. Szövetséggel az 1999. évi 7. Maratoni Kajak Kenu Világbajnokság megrendezésével kapcsolatban kötött együttműködési megállapodás keretében a versenyek megrendezéséhez szükséges beruházási és felújítási tevékenys...
AVI 2004.4.43 Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A Megyei Jogú Város önálló jogi személyként sporttevékenységek támogatására, sportlétesítmények és intézmények működtetésére és hasznosítására valamint ehhez kapcsolódóan vállalkozói tevékenység folytatására alapította a felperest. A Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala az M. K.-K. Szövetséggel az 1999. évi 7. Maratoni Kajak Kenu Világbajnokság megrendezésével kapcsolatban kötött együttműködési megállapodás keretében a versenyek megrendezéséhez szükséges beruházási és felújítási tevékenység elvégzésére vállalt kötelezettséget. A kötelezettség teljesítésének feladataival a felperest bízta meg, amelynek költségeit a tényleges felhasználásnak megfelelően finanszírozta. Ennek keretében a felperes adott a vállalkozóknak megbízást. A vállalkozók által benyújtott általános forgalmi adót tartalmazó számla összeget a felperes az önkormányzattól lehívta, majd a vállalkozóknak kifizette; az általános forgalmi adó összegét levonásba helyezte. A beruházások eredményeként létrejött tárgyi eszközök az önkormányzat tulajdonát képezik.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 2000. május 12. napján kelt határozatával helybenhagyta Megyei Igazgatósága 2000. február 14. napján kelt határozatát, amellyel általános forgalmi adónemben a felperes terhére 1999. III. negyedévre 18 258 eFt adókülönbözetet állapított meg amelyből 11 749 eFt jogosulatlan visszaigénylés és a felperest 6 509 eFt adóhiány, 1 826 eFt adóbírság, 506 eFt adópótlék megfizetésére kötelezte az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 3. §-a, 4. (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdése, 33. § (1) bekezdés a) pontja, az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 67. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdése, 72. § (2) bekezdése alapján. A kötelezés alapjául az az adóhatósági megállapítás szolgált, hogy a felperes az önkormányzat részére az általa megrendelt, általános forgalmi adó köteles szolgáltatásokat nyújtotta, amelynek ellenértét az önkormányzat teljesítette.
A felperes a jogerős határozatot hozó másodfokú hatósággal szemben benyújtott keresetében az elsőfokú határozatra kiterjedően kérte a jogérős határozat hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a peres eljárás során és az ítéletében a felperesi keresetben megjelölttel szemben ítéletét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Hatósági Főosztálya Megyei Hatósági Osztálya alperessel szemben hozta és az alperes határozataként megjelölt jogerős határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy nem lehet a vizsgált számlákra leszűkítve minősíteni a támogatást ellenértékként, hanem annak jogi természetét a világbajnokság lebonyolításának gazdasági és pénzügyi valóságában egységesen kell szemlélni és értékelni. Véleménye szerint a támogatások a felperes működésének zavartalan biztosítását szolgálták, amely egyúttal a világbajnokság létrejöttét is szolgálta ezért az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az önkormányzattól kapott támogatást, árat közvetlenül nem befolyásoló támogatásnak minősítette, amely ellenértéknek nem minősül. Erre figyelemmel az alperesi határozat jogszabályba ütközését megállapította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Art. 1. § (7) bekezdésébe az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdésébe, a 8. § (4) bekezdésébe, valamint a 22. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a beruházás produktumai nem a felperes, hanem az önkormányzat tulajdonába kerültek, amelynek számviteli rendezése továbbszámlázással történhet. A számla kiállítása általános forgalmi adókötelezettséggel jár, amelyet a felperes elmulasztott.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A Legfelsőbb Bíróság ezért csak tényként rögzítette, hogy a felperes nem az ítéletben megjelölt alperes ellen terjesztett elő kereseti kérelmet és nem az alperes hozta az ítélet rendelkező részében az alperesnek tulajdonított jogerős határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által ítéletében kifejtett jogi álláspontot nem osztja. Kiemeli, hogy a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perben a bíróságnak a közigazgatási határozat jogszerűségéről a közigazgatási jogágba tartozó anyagi és eljárási szabályok alapján, a jelen perben az adóhatározat jogszerűségéről a pénzügyi jogágba tartozó Áfa. tv. és az Art. alapján kellett állást foglalni. A perbeli jogvita eldöntésénél a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény valamint a Sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény rendelkezései, valamint a felperes intézményi finanszírozására vonatkozó határozatok és rendelkezések nem alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság által is felhívott Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltak az adóhatóságot a szerződések adójogi jogszabályok szerinti minősítésére jogosítja fel, amely nem érinti a felek szerződési szabadságát és nem érinti a szerződésnek más jogág szerinti értelmezését, de biztosítja a szerződő felek magatartásának adójogi konzekvenciáinak levonását. A perben adójogi szempontból releváns, a felperes által sem vitatott tények a következők voltak: a számlákban megjelölt teljesítéseket az önkormányzat megbízásából felperes rendelte, a produktumok az önkormányzat és nem a felperes tulajdonába kerültek. A vállalkozók az általános forgalmi adót tartalmazó számlát a felperesnek számlázták, a felperes az abban foglalt általános forgalmi adó tartalmat levonásba helyezte. A számla összegét a felperes az önkormányzattól igényelte és kapta. A felperes az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti adóalany, aki az 5. § (1) bekezdése érdekében gazdasági tevékenységet folytat.
Az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése szerint minden ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem termékértékesítés szolgáltatás-nyújtásnak minősül. A felperes tevékenysége az önkormányzat felé szolgáltatásnyújtás volt. Az Áfa. tv. 8. § (4) bekezdés kimondja, ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást saját nevében de más javára rendeli meg úgy kell tekintetni, mint aki ugyanannak a szolgáltatásnak egyidejűleg az igénybe vevője és a nyújtója is. Az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és szolgáltatás-nyújtásnál a teljesítés időpontjában keletkezik. Az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése alapján az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatás-nyújtásnál a teljesítés ellenértéke, amelyben a (2) bekezdése értelmében beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelőtől, akár egy harmadik személytől kap, vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatások. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Nem vonható le az előzetesen felszámított adó a 33. § (1) bekezdése szerint akkor, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel. Az önkormányzat nem a felperes működését finanszírozta, hanem a felperes tőle a számlák összegét kapta meg, amely így - függetlenül az elnevezéstől és a szándéktól - ellenértéknek minősül. A felperes tehát a számlákban feltüntetett teljesítéssel egyidejűleg azzal az önkormányzatnak nyújtott szolgáltatást, amelynek kapcsán számla kiállítása és általános forgalmi adó felszámítási kötelezettsége volt, amelyet elmulasztott teljesíteni. A felperes ugyanakkor a 33. § (1) bekezdése kizáró rendelkezése alapján helyezte levonásba a számlában feltüntetett általános forgalmi adót. A felperes magatartását a fenti jogszabályok alapján a másodfokú határozat helyesen minősítette és jogszerű határozatot hozott.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.951/2000.)