adozona.hu
AVI 2004.4.42
AVI 2004.4.42
A bizonylatok csak hiteles számlamásolatokkal pótolhatók, mivel az általános forgalmi adó levonásának jogszerűsége igazolására csak okirati bizonyíték alkalmas (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M.-W. Ipari és Kereskedelmi Betéti Társaság beltagja és képviselője felperes volt. A társaságot a cégbíróság a cégnyilvántartásból 1998. június 8-án törölte. A társaság 1995. évre benyújtott általános forgalmi adó bevallásában 36 492 000 forint általános forgalmi adót vont le a felszámított adó értékéből. Az elsőfokú adóhatóság 1994-1995. adóévek társasági adónemére valamint 1995. évre általános forgalmi adónemre 1997. március 17. napján kezdte meg vizsgálatát. A felperes 1997. március 21-...
AVI 2004.4.42 A bizonylatok csak hiteles számlamásolatokkal pótolhatók, mivel az általános forgalmi adó levonásának jogszerűsége igazolására csak okirati bizonyíték alkalmas (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Az M.-W. Ipari és Kereskedelmi Betéti Társaság beltagja és képviselője felperes volt. A társaságot a cégbíróság a cégnyilvántartásból 1998. június 8-án törölte. A társaság 1995. évre benyújtott általános forgalmi adó bevallásában 36 492 000 forint általános forgalmi adót vont le a felszámított adó értékéből. Az elsőfokú adóhatóság 1994-1995. adóévek társasági adónemére valamint 1995. évre általános forgalmi adónemre 1997. március 17. napján kezdte meg vizsgálatát. A felperes 1997. március 21-én a rendőrhatóságnál bejelentette, hogy a vizsgálattal érintett időszak iratait tartalmazó utánfutót ellopták. A bizonylatokat ezért nem bocsátotta az adóhatósági vizsgálat rendelkezésére. Az adóhatóság többszöri felhívására a felperes a hiányzó számlákat csak részben, a fellebbezési eljárásban pótolta.Az alperes 2000. január 25. napján kelt határozatával - elfogadva a felperes által a fellebbezéséhez becsatolt számlákat - megváltoztatta elsőfokú hatósága 1999. augusztus 2. napján kelt határozatát és a társaság terhére 1995. adóévre általános forgalmi adónemben 30 205 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 15 102 000 forint adóbírságot és 40 774 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg, amelynek megfizetésére a felperes beltagot kötelezte. A kültagot 10 000 forint vagyoni betét erejéig kötelezte fizetésre. Határozatát az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdése a) pontjára, 34. §-ára 35. § (1) bekezdésére, az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 25. § (2) bekezdésére, >36. § (3) bekezdésérea>, 67. § (1) és (2) bekezdésére, 72. § (1) bekezdésére, a Gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 94. § (1) bekezdésére alapította.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránti keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú adóhatóság az Art. 50. § (8) bekezdése alapján jogszerűen járt el; illetékességét nem érintette az ellenőrzés megkezdése utáni székhely, vagy lakóhelyváltozás. A megszűnt gazdasági társaság adókötelezettsége ellenőrzésére az Art. 53. § (4) bekezdésében van mód; a felperes mögöttes felelőssége a gazdasági társaság megszűnésére tekintettel áll fenn. Az Art. 75. § (4) bekezdésében megállapított határidő nem jogvesztő. Megállapította, hogy a határozat az Áfa. tv.-nek valamint az Art. rendelkezéseinek megfelelt, ezért jogszerű volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az Art. 6. § (1) bekezdése a) pontjába, 7. § (1) bekezdésébe, 16. § (9) bekezdése b) pontjába, 25. § (2) bekezdésébe, 50. § (1) bekezdése a) pontjába, 51. § (7) bekezdésébe, 60. § (1) és (2) bekezdéseibe, 61. §-ába, 67. § (1) és (2) bekezdéseibe, 75. § (4) bekezdésébe ütközését állította és jogszerű ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperes nem minősül adózónak, a vele szembeni adóügyben csak az állandó lakhelye szerint illetékes adóhatóság járhat el; a cég a vizsgálat alatt megszűnt, ezért vele szemben eljárni és adóhiányt megállapítani nem lehet; az Art. 75. § (4) bekezdése szerinti határidő jogvesztő jellegű; a felperes mögöttes felelőssége alapján legfeljebb az adó fizetésére kötelezhető, kötelezettségének megállapítása idő előtti.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felperes keresetében és felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok az alábbi rendelkezéseket tartalmazzák:
Az Art. 6. § (1) bekezdése a) pontja szerint az adóhatóságok az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei. A 7. § (1) bekezdése alapján az adózó, továbbá a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személy jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet, vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges, kivéve az iratnak azt a részét, amely más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik. A 16. § (9) bekezdése b) pontja alapján az adóhatóság törli a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül azt, akinek (amelynek) a cégjegyzékből való törlését a cégbíróság jogerős végzésével elrendelte, illetőleg akinek vállalkozói igazolványát a gazdasági kamara jogerősen visszavonta, vagy aki a vállalkozói igazolványát visszaadta. A 25. § (1) bekezdése alapján az adót [3. § (3) bek.] az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg. A (2) bekezdése f) pontja kimondja, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel. Az 50. § (1) bekezdés a) pontja alapján a magánszemély állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, a c) pont szerint a jogi személy székhelye szerinti adóhatóság jogosult az eljárásra. Az 51. § (7) bekezdése alapján az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A 60. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés szerint becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. A 61. § szerint, ha az adózó az általános forgalmi adót mulasztotta el megállapítani, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság azt a tényleges eladási ár, ennek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok alapján kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. A 67. § (1) bekezdése értelmében az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni. A (2) bekezdés kimondja, hogy a késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. A 75. § (4) bekezdése alapján, ha az adóigazgatási eljárás ellenőrzéssel összefüggő utólagos adó-megállapításra irányul, az eljárás kezdő időpontjának a jegyzőkönyv átadásának napját kell tekinteni. A határozat meghozatalára nyitva álló határidő ebben az esetben 60 nap.
A perben irányadó további jogszabályok a következőket tartalmazzák:
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése a) pontja szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla. A Gt. 94. § (1) bekezdése alapján a betéti társaság kötelezettségéért a beltag korlátlan felelősséggel tartozik.
A Legfelsőbb bíróság osztva az elsőfokú bíróság álláspontját a felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán kiemeli, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint az általános forgalmi adó levonására kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában van lehetőség. A bizonylatokkal annak kell rendelkeznie, aki azt érvényesíteni kívánja. A bizonylatok kizárólag hiteles számlamásolatokkal pótolhatók, mert az általános forgalmi adó levonásának jogszerűsége igazolására csak okirati bizonyítékok alkalmasak. E körben nincs helye a tanúbizonyításnak vagy becslés alkalmazásának. Az Art. 60. §-a a becslés alkalmazását kizárólag az adóalap megállapításának érdekében teszi lehetővé. Az előző rendelkezésekből következően az általános forgalmi adó levonásának jogszerűségét igazoló bizonylatok ellenőrzés során történő bemutatása az adózó kötelezettsége, ez a kötelezettség az Art. 51. § (7) bekezdése alapján sem hárítható át az adóhatóságra, mert a pénzügyi kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését az adóhatóság a rendelkezésére bocsátott, az adózó számára az Art.-ben foglalt nyilvántartási, könyvvezetési és bizonylati rendben keletkezett és őrzött okiratok alapján végzi. A jelen perben az Art. 61. §-a alkalmazása ez okból volt kizárt.
Az ellenőrzés kétséget kizáróan a Bt.-vel szemben indult meg, amelynek székhelye a vizsgálat megindulásakor az elsőfokú adóhatóság illetékességi területéhez tartozott. Az eljáró hatóság illetékessége az Art. 50. § (8) bekezdése alapján az eljárás megindulásakor rögzül, ezért nincs jelentősége annak, hogy időközben a gazdasági társaság megszűnt, és annak sem, hogy a felperes lakóhelye megváltozott. Az adóalany - megszűnésének indokával - az addig fennálló adókötelezettségei teljesítésétől nem mentesülhet. Az Art. 53. § (2) bekezdése alapján adóalany adóalanyiságának megszűnése nem érinti az adóhatóság elévülési időn belül történő ellenőrzésének és az adókötelezettség megállapításának joga az adóalanyt megszűnéséig terhelő adókötelezettségek tekintetében. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a Bt.-t a cégbíróság törölte és az sem, hogy a Bt.-től az adótartozás nem hajtható be. Az Art. 25. § (2) bekezdésében meghatározott mögöttes felelősségi szabály alkalmazásakor nincs törvényi kötelezettség két határozat hozatalára. Amennyiben az Art. 25. § (2) bekezdésének alkalmazási feltételei fennállnak és a gazdasági társaság kötelezettségéért korlátlan felelősségű vele egy sorban kötelezhető személy kiléte megállapítható egy határozat hozatala sem kizárt. A perbeli esetben a felperest, mint korlátlan felelőst ezért jogszerűen kötelezte az adóhatóság az Art. 25. § (2) bekezdése f) pontja alapján a helytállásra. A felperes vélekedésével szemben az Art. 74. § (5) bekezdésében foglalt határidő, mivel ilyen rendelkezést a jogszabály nem tartalmaz, nem jogvesztő határidő. A felperes csak megjelölte, de nem indokolta, hogy az Art. 7. § (2) bekezdésének, a 67. § (1) és (2) bekezdésének megsértését mire alapítja. E szakaszok alkalmazása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértett. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.779/2000.)