adozona.hu
AVI 2004.4.41
AVI 2004.4.41
Az adózó többféle termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást is végezhet egyidejűleg, de ez nem jelenti azt, hogy a különböző szolgáltatás-nyújtások csak fő- és melléktevékenység viszonyban lehetnek egymással (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1995. szeptember 1-1997. december 31. közötti időszakra a költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként hozott 1997. március 17-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, összesen 869 000 Ft-ot, mely után 348 000 Ft adóbírságot és 553 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki, továbbá 100 000 Ft mulasztási bírságot is megállapított.
A fellebbezés folytán el...
AVI 2004.4.41 Az adózó többféle termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást is végezhet egyidejűleg, de ez nem jelenti azt, hogy a különböző szolgáltatás-nyújtások csak fő- és melléktevékenység viszonyban lehetnek egymással (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Az adóhatóság 1995. szeptember 1-1997. december 31. közötti időszakra a költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte a felperesnél. Az ellenőrzés eredményeként hozott 1997. március 17-én kelt elsőfokú határozatával a felperes terhére általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, összesen 869 000 Ft-ot, mely után 348 000 Ft adóbírságot és 553 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki, továbbá 100 000 Ft mulasztási bírságot is megállapított.A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. május 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság a felperes terhére - a keresettel támadott részében - a következők miatt állapított meg általános forgalmi adóhiányt:
A felperesi alapítványi iskola a tanulók és a nevelők részére az oktatás mellett étkeztetést biztosított, az ételt a J. Vendéglátó Kft. szállította és azt az iskola által üzemeltetett konyhán, illetőleg étteremben kiosztották. A térítési díjat tanévente az alapítvány állapította meg és szedte be. A bevételét a számvitelben nem különítette el, arról számlát - néhány eset kivételével - nem bocsátott ki, a szolgáltatás ellenértéke után általános forgalmi adót nem számított fel. Az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (1) bekezdés, 16. § (1) és 22. § (1) bekezdésére utalással a 28. § (2) bekezdés szerinti mértékkel (12%) mint SZJ 0824 diákétkeztetés, illetve SZJ 082510 munkahelyi vendéglátás szolgálgatás nyújtására az általános forgalmi adót kiszámította és a felperes terhére értékesítést terhelő általános forgalmi adóként megállapította. Egyidejűleg elvégezte az étel beszerzésében mutatkozó előzetesen felszámított áfa javára történő megállapítást, elszámolást is.
A felperes keresetében e határozati megállapítása hatályon kívül helyezését és az általános forgalmi adó fizetés alóli mentesítését kérte. A felperes jogi álláspontja az volt, hogy az iskola fő tevékenysége az oktatás, amely tárgyi adómentes tevékenység. Amennyiben a szolgáltatás kizárólag a főtevékenységhez kapcsolódó melléktevékenység, az felveszi a főtevékenység általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét. Az iskola a diákjainak és nevelőinek nyújtott étkeztetés kizárólag a főtevékenységet igénybe vevők részére nyújtott szolgáltatás, egyértelműen melléktevékenységnek minősül, mint ilyen felveszi a főtevékenység áfáját. A felperes álláspontja alátámasztására hivatkozott az 1998. évi 35. számú APEH iránymutatásra is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes az alapító okiratának tanúsága szerint azzal a céllal jött létre, hogy székhelyén az alapítandó német nyelvű oktatási intézményt (iskolát) létrehozza, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján fenntartsa, ... az oktatás anyagi feltételeit biztosítsa.
Az ítélet ismerteti az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdés, továbbá a 22. § (3) bekezdés b) pontját, 28. § (2) és (3) bekezdését, valamint a 30. § (1) bekezdését.
A felek által nem vitatott tény, hogy az oktatás (SZJ 16) tárgyi adómentes szolgáltatás. Az alperes által idézett diákétkeztetés, valamint az alcsoportjaként az alapfokú, középfokú és felsőfokú oktatásban résztvevők étkeztetése esetén az adó mértéke 12%.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Áfa. tv. 2. sz. mellékletében tételesen felsorolt termékértékesítések, szolgáltatás-nyújtások tárgyi adómentesek, ezeknek a "sorsát" az adóköteles termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások nem oszthatják. A tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatás-nyújtások meghatározása jogalkotói kör, azok kiterjesztő értelmezéssel nem bővíthetők. Nincs jogszabályi alapja annak, hogy a felperes által létrehozott oktatási intézmény keretei között biztosított általános forgalmi adó köteles étkeztetési szolgáltatás a tárgyi adómentes oktatási tevékenység járulékos melléktevékenységének minősüljön és annak jogi sorsát osztva az is tárgyi adómentes szolgáltatás legyen.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes megismételte a per során kifejtett jogi álláspontját, hangsúlyozta, hogy a felperesi iskolában nyújtott étkeztetést kizárólag az iskola napközis diákjai vehetik igénybe, a nyújtott étkeztetés nem általános értelembe vett diákétkeztetés, hiszen kizárólag a felperesi iskola oktatásában részesülő diákok vehetik igénybe annak érdekében, hogy az egész napos iskolai tartózkodáshoz szükséges testi és szellemi erőnlétet fenntarthassák. Ezért a felperes továbbra is alkalmazhatónak találta az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakat, továbbá az általa idézett APEH 1998. évi 35. sz. iránymutatásában, valamint a korábbi 1994. évi 93. sz. APEH iránymutatásban foglaltakat. A felperes hangsúlyozta, hogy amennyiben a diákétkeztetés önálló tevékenység, úgy valóban 12%-os áfát rendel a törvény alkalmazni, a perbeli esetben azonban a felperesi iskola nem önálló tevékenységként biztosít diákjai részére étkeztetést, hanem kizárólag a saját napközis diákjai részére, annak érdekében, hogy az élelmezésük a nap folyamán megoldott legyen és az egész napot az iskolában tölthessék.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben írtakra tekintettel kiemeli, hogy helytállónak tartja azt a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot, mely szerint az Áfa. tv. 2. sz. melléklete taxatív felsorolását adja a tárgyi adómentes szolgáltatásoknak, e szolgáltatási kör kiterjesztő értelmezéssel nem bővíthető.
A felperesi alapítvány alapító okirata szerint azzal a céllal jött létre, hogy német nyelvű oktatási intézményt hozzon létre. Az oktatáshoz mint főtevékenységhez nem tartozik melléktevékenységként az ott tanuló diákok, illetve oktatók étkeztetésének biztosítása. Általánosságban is elmondható, hogy függetlenül az oktatási intézmények fenntartójától (akár önkormányzati, alapítványi vagy egyházi iskoláról van szó), hogy a jelenlegi elhúzódó oktatási időre tekintettel általában biztosítják az iskolák tanulóinak és oktatóinak az egész napos jelenlét miatt az étkeztetést. Ez önmagában azonban egyetlen oktatási intézményben sem teszi az oktatás teljesebb megvalósulásának elősegítő ismérveként, illetőleg a főtevékenység melléktevékenységévé az étkeztetés biztosítását.
Kétségtelen tény, hogy a felperes mint oktatási intézmény nem önálló tevékenységként nyújtotta a diákétkeztetést, ezt azonban sem az adóhatóság határozatában, sem a bíróság ítéletében nem is állította. Az Áfa. tv. 1. sz. melléklete azonban a diákétkeztetés (SZJ 0824) és az oktatásban résztvevők (SZJ 0825) étkeztetésének biztosítását külön nevesítetten a 12%-os felszámított adómértékű szolgáltatások közé tartozónak sorolta. Ez a felsorolás nem minősíti a szolgáltatást akként, hogy azt kizárólagos önálló tevékenységként kell nyújtani, az itt felsorolt szolgáltatások utáni adófizetési kötelezettség 12%-os mértéke abban az esetben is fennáll, amennyiben a szolgáltatásnyújtó egyéb más, adott esetben tárgyi adómentes szolgáltatás mellett nyújtja az étkeztetés szolgáltatását.
Az adózó ugyanis többféle termékértékesítést, illetőleg szolgáltatásnyújtást is végezhet egyidejűleg, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a különböző szolgáltatásnyújtások csak a fő- és melléktevékenység viszonyban lehetnek egymással. A Legfelsőbb Bíróság az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjában található példálódzó jellegű felsorolás jellegéből is megállapíthatónak találja, hogy a perbeli esetben más jelleg miatt nem alkalmazható a fő- illetőleg a melléktevékenység kategória.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal az ítéleti állásponttal is, hogy az APEH irányelvében kifejtettek, a perbeli esetben nem voltak alkalmazhatók.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I.35.789/2000.)