adozona.hu
AVI 2004.4.40
AVI 2004.4.40
A közvetített szolgáltatás nyújtójának tevékenységére azt az adómértéket kell alkalmazni, mint amelyet a szolgáltatás tényleges végzőjének az értékesítésére rendel az Áfa törvény (1992. évi LXXIV. tv. 8. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1997. május hónapra vonatkozóan általános forgalmi adó ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeképpen az elsőfokú adóhatóság 1998. július 29-én kelt határozatával összesen pénzügyileg nem rendezendő 41 534 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely jogosulatlan visszaigénylésnek minősül, és kötelezte felperest 8 410 000 Ft bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1998. november 9-én kelt határozatáv...
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1998. november 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére megállapított adókülönbözet a következők miatt keletkezett.
Az M. GmbH 1995. augusztus 24-én keret-megállapodást kötött az A. B. Kft.-vel egy országos vezeték nélküli hálózat telefonrendszerének kiépítésére. Az M. GmbH az M. Inc. egyesült államokbeli cég megbízásából tevékenykedett.
E megállapodás keretében az A. B. Kft. tapasztalt mérnököket és technikusokat adott magyarországi és bécsi munkák végzésére.
1995. szeptember 21-én alakult meg a felperesi gazdasági társaság, akire 1996 februárjában az M. GmbH átruházta e fenti keret-megállapodást. Amíg az M. GmbH saját nevében rendelte meg és vette igénybe a munkaerő átadást az A. B.-től, az az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontja szerinti általános forgalmi adófizetés nélküli számlázással történt meg. Tekintettel arra, hogy a megrendelő külföldi cég, akinek telephelye is külföldön volt, így a teljesítés helyének is a külföldet tekintették. Az adóhatóság megállapítása szerint viszont a felperes belföldi általános forgalmi adóalany. Amikor a keret-megállapodást reá engedményezték, ő lett a megrendelője a szolgáltatásnak. Az A. B. Kft. 1996 februárjától forintban számlázott és az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontja alapján általános forgalmi adót számított fel, arra tekintettel hogy a teljesítés helyének belföldet tekintette. Az Ausztriában folyó munkáknál a felperes közvetítőként működött közre, a szolgáltatást saját nevében rendelte meg az A. B.-tól az M. Inc. javára. Ő bruttó összeget számlázott általános forgalmi adó nélkül az M. Inc. felé, az amerikai cég által megrendelt szolgáltatások általános forgalmi adón kívülinek minősülnek. Ez utóbbi megállapítást az adóhatóság nem fogadta el arra hivatkozással, hogy a felperes az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés h) pontja alapján nem tekinthette volna a teljesítés helyének az M. Inc. székhelyét. Az (5) bekezdés a)-gy) pontjában felsorolt szolgáltatás-nyújtásnál teljesítésben való közreműködésnél (közvetítésnél) a teljesítés helye csak akkor a megrendelő székhelye, ha a közvetítés más nevében és javára történik. Tekintettel arra, hogy a felperes a személyzet átadást, a munkaerő kölcsönzést az A. B. Kft.-től a saját nevében rendelte meg, ezért a teljesítés helyét az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdés szerint kellett meghatározni, azaz a teljesítés helye belföld volt, amely következtében általános forgalmi adó fizetési kötelezettség állt fenn.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését, azaz a 28 034 000 Ft adókülönbözet és 8 410 000 Ft bírság megfizetés alóli mentesítését kérte. A felperes kereseti álláspontja szerint a vitatott ügylet valóban munkaerő kölcsönzésnek minősülő szolgáltatás-nyújtás volt, és erről került kiállításra 1997. május 28-án számla is, amelyet a felperes bocsátott ki vevőként az M. Int.-t tüntetve fel. Abban is egyetértett a felperes, hogy a közvetítés és a szolgáltatást ténylegesen nyújtó között a teljesítés helyét külön-külön kell megvizsgálni, de nem osztotta azt az álláspontot, hogy e tárgyában, tartalmában és természetében ugyanazon szolgáltatás esetén a szolgáltatás-nyújtás teljesítési helyét más jogszabályi hely alapján kívánják megvizsgálni. A felperes álláspontja szerint két jogviszony keletkezett. Az első a munkaerő kölcsönzésre tekintettel a teljesítési hely a szolgáltatás saját nevében megrendelő gazdasági tevékenység székhelye szerinti felperesi székhely, azaz Magyarország az általános forgalmi adó hatálya alá tartozik, így az A. B. Kft. által nyújtott szolgáltatás után kell általános forgalmi adót fizetni. A másik, - amely szintén munkaerő kölcsönzés szolgáltatás-nyújtásnak minősül, - teljesítési helye az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontja alapján a szolgáltatást megrendelő gazdasági tevékenységének helye, azaz a M. Inc. helye az Egyesült Államok. Itt a szolgáltatás Magyarország területén kívül esett, ezért ez általános forgalmi adó fizetési kötelezettséggel nem jár. A felperes keresetében hivatkozott az Európai Tanács 77/3 B 8/EGK irányelvében foglaltakra is, amely hasonló iránymutatást adott.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 19. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a felperes tevékenysége tipikus közvetített szolgáltatás. Ugyanazon szolgáltatást nyújtotta ugyanis tovább, az M. Inc. felé, mint amit az A. B. Kft.-től igénybe vett. A felperes a saját nevében az M. Inc. javára rendelte meg az A. B.-től a szolgáltatást.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt (a továbbiakban: Áfa. tv.) 1. §, 3. § a) pont, 15. § (5) bekezdés g) pontja, továbbá a 8. § (4) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kitért arra is, hogy a felperesi társaság a társasági szerződésben foglaltak szerint milyen tevékenységi körökkel rendelkezik, és megállapította, hogy az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontjában foglalt munkaerő kölcsönzés (TEÁOR 74-91) a szerződésben nem található, gazdasági tevékenységi körbe véve nem tartozik. Ugyanígy nem tartozik az Áfa tv. 15. § (5) bekezdés h) pontjában található "más nevében és javára történő közvetítő szolgáltatás" sem. Mindezeket összevetve az elsőfokú bíróság arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy a felperesi közvetített szolgáltatás-nyújtásának teljesítési helye az Áfa tv. 15. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági tevékenységének székhelye, telephelye, azaz Budapest amely hely belföld. Így az alperes határozata jogszerű volt. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását, a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes álláspontja szerint nem volt jelentősége annak a kérdésnek, hogy a társasági szerződése szerint felsorolt tevékenységi körökbe benne található-e a munkaerő kölcsönzés, a tényleges tevékenységhez kötődik ugyanis az adófizetési kötelezettség. E körben fenntartotta a felperes azt az álláspontját, tekintettel arra, hogy az M. Inc. volt a szolgáltatás megrendelője és az ő javára történt a szolgáltatás, így a teljesítési helyének az ő székhelyét, azaz a külföldet kellett tekinteni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
A nem vitás tényállás szerint az M. GmbH a felperes megalakulását követően reá ruházta azt a keretmegállapodást, amely szerint az A. B. által végzett szolgáltatást a felperes közvetíti az M. Inc. felé.
A felperes a saját nevében kötött szerződést az A. B.-vel a belföldön és Ausztriában végzendő munkákra az M. Inc. javára.
Az Áfa. tv. 8. § (4) bekezdése szerint, ha az adóalany a szolgáltatás-nyújtást a saját nevében de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak egyidejűleg az igénybevevője és a nyújtója is. Ez tehát azt jelenti, hogy a közvetített szolgáltatás nyújtójának tevékenységére azt az adómértéket kell alkalmazni, mint amelyet a szolgáltatás tényleges végzőjének az értékesítésére rendel az Áfa. tv. Főszabályként tehát a közvetített szolgáltatás nyújtója azonos adómértéket köteles alkalmazni a szolgáltatás tényleges nyújtójával.
A felperes a külföldi megrendelő részére az A. B. Kft. munkaerő-kölcsönző szolgáltatását közvetítette.
A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy mi minősül a felperesi tevékenység teljesítési helyének, hiszen ettől függött az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség. Az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése adja meg az általános szabályt, melynek értelmében a szolgáltatás-nyújtás teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatás nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig ahol állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. A perbeli esetben a teljesítési helyet e rendelkezés szerint kell meghatározni, annak alapján az M. Kft. gazdasági tevékenységének székhelye, belföld a teljesítés helye, így az általa nyújtott szolgáltatás tekintetében általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége állt fenn.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az általános szabályhoz képest különös szabályokat tartalmaz az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) és h) pontja, ezekben az esetekben a szolgáltatás-nyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg: a g) pont eseténél a személyzet átadásánál munkaerő kölcsönzésénél; h) pont esetében az a)-g) pontokban felsorolt szolgáltatás-nyújtások teljesítésében való közreműködésnél, (közvetítésnél, ha az más nevében és javára történik.)
Az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontja a perbeli esetben azért nem volt alkalmazható, mivel a munkaerő kölcsönzést a felperes nem nyújtotta, hanem azt a saját nevében az M. Inc. javára rendelte meg az A. B.-től, aki a szolgáltatást közvetlenül nyújtotta. Ugyancsak nem volt alkalmazható a h) pontban meghatározott "más nevében és javára történő közvetítő szolgáltatás" sem. A felperesi szolgáltatás teljesítési helyének meghatározása tehát az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdésében megfogalmazott elveknek megfelelt, ebből következően az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát, amely a felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét állapította meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.749/2000.)