adozona.hu
AVI 2004.3.35
AVI 2004.3.35
A számlák nem igazolják a bontatlan üvegekben lévő alkohol eredetét, ha áttöltés folytán a termékek beazonosítása lehetetlenné válik (1997. évi CIII. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság 1998. szeptember 28-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes É., B. u. 73. szám alatti C. bisztró üzlethelységében. Az ellenőrzés alkalmából 55 üveg zárjegy nélküli alkohol terméket találtak, amelyet lefoglaltak. Az elsőfokú jövedéki hatóság 1998. október 12-én kelt határozatával a felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 26 534 Ft jövedéki adó, ugyanennyi adóbírság, valamint 265 340 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, rendelkezett továbbá a lefoglalt alk...
AVI 2004.3.35 A számlák nem igazolják a bontatlan üvegekben lévő alkohol eredetét, ha áttöltés folytán a termékek beazonosítása lehetetlenné válik (1997. évi CIII. tv. 72. §)
A jövedéki hatóság 1998. szeptember 28-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes É., B. u. 73. szám alatti C. bisztró üzlethelységében. Az ellenőrzés alkalmából 55 üveg zárjegy nélküli alkohol terméket találtak, amelyet lefoglaltak. Az elsőfokú jövedéki hatóság 1998. október 12-én kelt határozatával a felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 26 534 Ft jövedéki adó, ugyanennyi adóbírság, valamint 265 340 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, rendelkezett továbbá a lefoglalt alkohol termékek elkobzásáról és megsemmisítéséről.A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 1998. november 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy nem követett el törvénysértést. A kifogásolt zárjegy nélküli alkohol terméket a vendégtéri kínáló üvegekben, úgynevezett csapos üvegekbe voltak töltve, amelyet praktikussági és esztétikai okokból a kiszolgálásnál használnak. A jogszabály nem tiltja azt, hogy az amúgy zárjeggyel de nagyobb kiszerelésű műanyag flakonokban vásárolt alkohol termékeket ilyen üvegekbe töltsék át. A felperes hivatkozott a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 72. § 13. bekezdésére foglaltakra, amelyek éppen arról rendelkeznek, hogy a vendéglátói üzlet eladóterében megengedett a bontott zárjegy nélküli palackok tárolása. A felperes hivatkozott arra, hogy az alkohol termékek származását igazoló valamennyi számlát becsatolta, ugyanakkor nem került tisztázásra az összegszerűség körében, hogy milyen eljárással állapította meg a hatóság az alkohol termékek hektoliter fokát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a jövedéki ellenőrzés során lefoglalt 55 üveg egyedi csomagolásán nem volt zárjegy, így azok azonosíthatatlanság következtében nem tekinthetők adózott terméknek. A Jöt. 50. § (1) bekezdés a) pontja szerint alkohol termékek szabadforgalomba bocsátása kizárólag zárjeggyel történhet. Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott Jöt. 72. § (13) bekezdésében foglaltakat nem tudta elfogadni, mint kivételt, tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a vendéglátói üzletben is úgy lehet jövedéki terméket értékesíteni, hogy a felbontott és zárjeggyel ellátott palackból történik a kiszolgálás. Tehát az üzlet eladóterében valóban lehet felbontott jövedéki termékes palack, de annak tartalmaznia kell a megbontott zárjegy részét, annak érdekében, hogy az üzemeltető a palackon lévő zárjegyrésszel tudja bizonyítani a termék adózott voltát. A törvény szigorú rendelkezése nem leszi lehetővé a jövedéki termékeknek az áttöltését zárjegy nélküli üvegbe. Hivatkozott az elsőfokú ítélet a 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet 8. § (1) bekezdésére, amely előírja, hogy a legkisebb fogyasztási egységre kell a zárjegyet felhelyezni, amelyen a jövedéki termék közvetlenül a fogyasztóhoz kerül.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által kiszabott jövedéki bírság jogalapja fennállott.
Az összegszerűséggel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyv II. lefoglalás részében sorolták fel a lefoglalt 55 liter szeszesitalt, a megjegyzés rovatban olvasható volt, hogy a lefoglalt szeszesitalok 1 literes űrmértékű üvegben bontott zárjegy nélküliek voltak és 38tf.% az alkohol szesztartalma. A felperes e jegyzőkönyvi megállapításokat aláírta, ezzel kapcsolatban észrevételt nem tett. Ebből következik, hogy a tényállás tisztázottnak minősíthető. A felperes a szesz alkoholtartalmát csak a bírósági eljárásban sérelmezte. A közigazgatási bíróság a keresettel támadott alperesi határozat törvényességét, illetve az eljárás törvényességét vizsgálja felül.
Az elsőfokú bíróság megállapította azonban azt is, hogy a bírság összegszerűségét tételesen ellenőrizte, az megfelelt a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megindokolta azt is, hogy miért nem adott helyt a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának. A szakértő által elvégzendő feladat ugyanis a lefoglalt termékek fokmérése és összehasonlítása a bontatlan termékkel kizárt lenne, hiszen a zárjegy nélküli termék nem azonosítható a felperes raktárában található eredeti göngyölegben lévő italokkal.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fellebbezésében ismét azt hangsúlyozta, hogy az üzlet jellege miatt többféle italt kellett tartania, 6 és 9 literes flakonokban vásárolta az alkohol termékeket, amelyből kiszolgálni nem lehetett. Ezért kellett azokat a speciális csőrös üvegekbe áttöltenie. A felperes hivatkozott arra is, hogy a becsatolt számlákkal bizonyította, miszerint 6-9 literes műanyag flakonokban vásárolt. A szakértői bizonyításra vonatkozó indítványának azért lett volna értelme, mivel a nagy kiszerelésű flakonokon mindenhol szerepelt a zárjegymaradvány és ezen túl a beazonosítást segíthette volna az is, hogy az eladóknak is kőtelező a szigorú számadási nyilvántartás vezetése. A felperes az elsőfokú bíróság jogértelmezését tévesnek tartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is.
A jövedéki ellenőrzés az üzlet eladóterében 55 üveg bontott alkoholt talált. Eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes a 6-9 literes flakonokban vásárolt alkohol terméket áttöltethette-e és zárjegy nélkül értékesíthette-e a kisebb kiszerelésű üvegekből.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind a jövedéki hatóság, mind az elsőfokú bíróság helyesen döntött abban a kérdésben, hogy a felperes a jogszabályi előírások alapján ezt nem tehette meg. Külön kiemeli a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet által is hivatkozott 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet 8. § (1) bekezdését, mely szerint a zárjegyet a jövedéki termék legkisebb csomagolási kiszerelési egységére kell felragasztani, amelyen a jövedéki termék közvetlenül a fogyasztóhoz kerül.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy a felperes által becsatolt számlák azért nem voltak alkalmasak az ellenőrzés során talált bontatlan üvegekben lévő alkohol termékekre, mivel az áttöltés folytán a termékek beazonosítása lehetetlenné vált. Ugyancsak ez okból volt alkalmatlan a szakértői bizonyítás is a felperesi állítás igazolására.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.697/2000.)