adozona.hu
AVI 2004.3.34
AVI 2004.3.34
A jogszabályi előírásra tekintettel a visszaviteli határidőt meg kell állapítani (1995. évi C. tv. 76. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje az M. Fuvarozó és Szállítmányozó Bt. 1995 májusában 1 db IVECO nyerges vontató behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérte. Mint címzett a 41. rubrikába 1997. április 30-a került feltüntetésre.
A felperes az IVECO nyerges vontatót az exportőr német cégtől bérelte. A felperes 1996 novemberében 1 db VOLVO nyerges vontató ideiglenes behozatalban történő vámkezelését kérte. A 41. rubrikába 1997. május 8-a került. A vámhatóság mindkét jármű vonatkozásában elvégezte a ...
AVI 2004.3.34 A jogszabályi előírásra tekintettel a visszaviteli határidőt meg kell állapítani (1995. évi C. tv. 76. §)
A felperes jogelődje az M. Fuvarozó és Szállítmányozó Bt. 1995 májusában 1 db IVECO nyerges vontató behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérte. Mint címzett a 41. rubrikába 1997. április 30-a került feltüntetésre.A felperes az IVECO nyerges vontatót az exportőr német cégtől bérelte. A felperes 1996 novemberében 1 db VOLVO nyerges vontató ideiglenes behozatalban történő vámkezelését kérte. A 41. rubrikába 1997. május 8-a került. A vámhatóság mindkét jármű vonatkozásában elvégezte a vámelőjegyzésbe vételt. A VOLVO és IVECO típusú nyerges vontatók 1997. július 1. napján az R. Kft.-nél közvámraktárba betárolásra kerültek.
A felperes 1997. július 2-án kérte a vámhivataltól a vámkezelt nyerges vontatók jóváírásának elvégzését a közvámraktárba betárolás folytán. Ezt követően az IVECO típusú nyerges vontató 1997. július 14-én került kitárolásra a közvámraktárból. A felperes az új tulajdonossal új bérleti szerződést kötött. A VOLVO típusú nyerges vontató pedig 1997. július 10-én került kitárolásra, így a jármű új bérlője az A. Kft. lett. Mindkét járműnek megtörtént az újabb ideiglenes behozatalban történt vámkezelése és a visszaviteli határidő megjelölése.
Az elsőfokú vámhivatal 1997. augusztus 26-án kelt határozatával az IVECO típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését elvégezte és a felperest az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt vámteher megfizetésére kötelezte. Ugyancsak ez történt az 1997. augusztus 26-án kelt másik elsőfokú határozatban, amely a felperest a VOLVO nyerges vontató vonatkozásában kötelezte a közterhek megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1997. október 31én kelt határozatával mindkét elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a vámhatóság az ideiglenes behozatali előjegyzést elrendelő határozatában nem állapított meg visszaviteli határidőt, ezzel gyakorlatilag határozatlan idejűvé tette. A felperes e határozatokat tudomásul vette. Ez által jóhiszeműen szerzett jogokhoz jutott.
Az alperes a vámtörvény alapelveit sértette meg, amikor ugyanarra a vámárura két különböző jogerős egymással ellentétes határozatot hozott. A nyerges vontatók tekintetében ugyanis megtörtént az újabb behozatali előjegyzésben történő vámkezelés és ezt követően került sor a perbeli ugyanezen járművekre vonatkozó vámteher fizetési kötelezettség megállapítására.
A felperes keresetében a határozatok összegszerűségét is sérelmezte. Ez utóbbit az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében már nem támadta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 22. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az IVECO típusú nyerges vontató vámkezelésére a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról kiadott, többször módosított, 39/1978. (XI. 10.) PM-KKM. számú együttes rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezései az irányadóak. Az elsőfokú bíróság ítéletében a R. 47. § (1) bekezdése, 51. § (1)-(2) bekezdése, 53. § (1)-(2) bekezdése, valamint 54. § (3) bekezdése alapján rendelkezéseit is megtette. Ezt követően megállapította, hogy a VOLVO nyerges vontató ideiglenes behozatalára viszont az időközben hatályba lépett vámjogról, vámeljárásról valamint a vámigazgatásról kiadott 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. § (1) bekezdése, 66. § (1) bekezdése, 77. § (5) bekezdése, 78. § (1) és (2) bekezdése valamint 73. § (3) és (4) bekezdései lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazzák, mint az együttes rendelet.
E jogszabályok alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az ideiglenes behozatal és behozatali előjegyzés olyan vámkezelési formák, melyekhez hozzátartozik a visszaviteli határidő megállapítása is. Sem a Vtv., sem a R. határozatlan idejű ideiglenes behozatalt és behozatali előjegyzést nem ismer. Mindkét esetben megjelölésre került a felperes által a vámáru nyilatkozaton a 41. számú rubrikában a visszaviteli határidő pontos dátuma. Ezt egyébként a felperes az elsőfokú közigazgatási határozat ellen benyújtott fellebbezésében maga is elismerte.
A Vtv. és a R. kogens rendelkezése alapján amennyiben a visszaviteli határidő lejártáig az elszámolás nem történik meg, a vámot és egyéb vámterheket valamint adót kamattal együtt a vámhatóságnak ki kell szabnia. Ebből következik, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. Kógens jogszabályi rendelkezések alapján kiszabott vámterhek megfizetésére kötelezés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthetett.
Az elsőfokú ítélet nem találta alaposnak a felperes vámhatározat összegszerűségére vonatkozó kereseti állításait sem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes továbbra is azt az álláspontját hangsúlyozta, hogy - mindkét jármű vonatkozásában - az eredeti behozatali előjegyzést elrendelő határozat és mellékletei még csak nem is utalnak a visszaviteli határidő dátumára. Az EV. Okmány a felperes szerint csak indítványnak minősíthető, amelyet a hatóság elfogadhat vagy visszautasíthat, illetőleg például a visszaviteli határidő tekintetében rövidebb időpontot is megszabhat. Erre vonatkozó utalás a határozatban nem volt. A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy egy-egy vámárura csak egyféle határozatot lehet hozni. Az újbóli ideiglenes vámkezelésbe vétel mindkét jármű vonatkozásában előbb történt meg, mint a perbeli vámteher kiszabásáról rendelkező határozatok meghozatala.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is. A felperes a perbeli gépjárművek esetében behozatali előjegyzésben, illetőleg ideiglenes behozatalban kérte a vámkezelés elvégzését. A vámkezelés elvégzését a felperes az EV. okmány kiállításával kérte. Az okmány 41. rovatában megjelölte mindkét gépjármű vonatkozásában a visszaviteli határidőt.
A R. 47. § (2) bekezdése szerint a behozatali előjegyzés a vámvizsgálatból a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vámkiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll.
A Vtv. 76. § (1) bekezdése szerint az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.
Tehát mindkét jogszabály rendelkezik arról, hogy a visszaviteli határidőt meg kell állapítani. Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperesi álláspontban megjelenő úgynevezett határozatlan idejű visszavitel nem létezik.
A vámhatóság a vámkezelést, a vámkezelést kérő által benyújtott árunyilatkozat alapján végzi el. Az árunyilatkozatot a vámhatóság ellenőrzi és amennyiben elfogadja, úgy az erről szóló határozatban ezt rögzíti. A perbeli esetben is helyesen utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a vámhatóság a felperes vámárunyilatkozatát elfogadta, a vámkezelés elvégzéséről rendelkező határozatában mindkét esetben erre utalt. Így a felperes által a vámáru-nyilatkozat 41. rovatában feltüntetett visszaviteli határidő vált elfogadottá.
A felperes maga sem vitatta, hogy a visszaviteli határidőként megjelölt időpontig az elszámolás nem történt meg. A felperes a per során bizonyítani kívánta, hogy a visszaviteli határidő lejárta előtt kérelmezte a vámhatóságtól a határidő meghosszabbítását. Ez a bizonyítás azonban nem sikerült.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy az elszámolási kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság a jogszabályban előírt jogkövetkezményeket köteles alkalmazni, ezért a vámteher kiszabása mind a R., mind a Vtv. alapján jogszerűnek volt tekinthető. E megállapítást nem befolyásolhatta, hogy utóbb a két gépjármű ismételt vámkezelése hogyan történt meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 5.607/2000.)