adozona.hu
AVI 2004.3.28
AVI 2004.3.28
Az Áfa. törvény alkalmazása során a jogalkotó által meghatározott kivétel kiterjesztő értelmezésének nincs helye (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki özvegyi jogon folytatta elhalt férje vállalkozását 1998. augusztus 26. napján benyújtott 9832 számú bevallásában 1996 IV. negyedévre 967 000 forint visszaigényelhető általános forgalmi adót állított be. Az 1996. évi IV. negyedévre lefolytatott adóhatósági eljárásban az alperes 2000. február 28. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatósága 1999. november 12. napján kelt határozatát, amelyben a felperest - több megállapítás kapcsán - 614 00 Ft adóhiánynak minő...
AVI 2004.3.28 Az Áfa. törvény alkalmazása során a jogalkotó által meghatározott kivétel kiterjesztő értelmezésének nincs helye (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
A felperes, aki özvegyi jogon folytatta elhalt férje vállalkozását 1998. augusztus 26. napján benyújtott 9832 számú bevallásában 1996 IV. negyedévre 967 000 forint visszaigényelhető általános forgalmi adót állított be. Az 1996. évi IV. negyedévre lefolytatott adóhatósági eljárásban az alperes 2000. február 28. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatósága 1999. november 12. napján kelt határozatát, amelyben a felperest - több megállapítás kapcsán - 614 00 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 807 000 Ft adóbírság és 918 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A perben vitás megállapítás tekintetében az indokolás tartalmazta, hogy 1996 áprilisában a felperes elhalt férje K. Pál közúti fuvarozó és az F. Rt. között az sz.-i kavicsbánya bővítése során 4,5 ha területen humusz felszedésére, valamint haszonanyag szintig meddő kitermelésére és ezek 1 kilométeren belüli szállítására és deponálására jött létre szerződés, amelyet a felperes teljesített. Az erről kiállított számlában a tevékenységet 096 (távközlési szolgáltatás) számmal jelezte, az általános forgalmi adó alapját 12 412 400 Ft-ban, mértékét 12%-ban, összegét 1 489 488 Ft-ban tüntette fel. A KSH a számla és a szerződés alapján a tevékenységet 335-1428/2/98. számú állásfoglalásában ÉJ 811-3 külszíni feltárás alcsoportba sorolta, amelynek adó mértéke az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 28. § (1) bekezdés alapján 25%. A 13%-os adókülönbözet 1 614 000 Ft megállapítása az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 79. § (1) bekezdésén, az adóbírság megállapítása az Art. 72. § (1) bekezdésén, a késedelmi pótlék megállapítása az Art. 67. § (1) és (2) bekezdésén alapult.A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése, a 67. §-a az Áfa. tv. l. sz. mellékletének 90. pontja idézésével kifejtette, hogy az alperes jogszabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül a tevékenység KSH besorolására vonatkozóan a felperes megbízásából beszerzett, hiányos adatokon alapuló állásfoglalást és helytállóan alkalmazta azt, amelyet a KSH a szerződés és a számla ismeretében adott és megerősített, s amelyben a tevékenységet ÉJ 811-3 külszíni feltárás alcsoportjába sorolandónak véleményezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő, mert a tevékenység besorolásáról a bíróságnak a jogszabályok értelmezésével kell állást foglalnia. Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) számú ÁB határozata szerint a központi állami szervektől származó állásfoglalások kiadása alkotmánysértő, a jogalkalmazót nem köti. Az adóhatóságnak adott KSH válasz komplett bányászati tevékenységre vonatkozik, amely nem azonos a felperesi tevékenységgel, amely az Áfa. tv. 1. sz. mellékletének 90. pontja alá tartozik 12%-os adómértékkel. Kérte figyelembe venni, hogy jóhiszeműen járt el, 1996 óta folytatja tevékenységét, amelyet kizárólag az adóhatóság kifogásolt. Utalt arra is, hogy 0152 TEAOR szám alatt a kitermelt termőföld elhelyezése ugyancsak 12%-os adómértékű.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletet hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 67. §-a értelmében szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1994. év június hónap 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.
Az Áfa. tv. 1. számú melléklete 90. pontja szerint 12 százalékos felszámított adómérték alá tartozó szolgáltatás a szállítás, a raktározás, a posta és a távközlés (SZJ 09) kivéve a távközlést, postai szolgáltatás valamint az utazásszervezést és idegenvezetést.
Az irányadó jogszabályok alapján alperes határozatának jogszerűsége szempontjából a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes számlázott tevékenysége az Áfa. tv. 1. sz. melléklete 90. pontja hatálya alá tartozó kivétel, vagy azután az általános 25%-os adómérték számítandó az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése szerint. A perbeli jogvitát tehát nem a KSH állásfoglalások közüli választással, hanem a jogszabályok értelmezésével kellett eldönteni. A jogalkalmazásban követett jogértelmezési alapelv szerint a jogalkotó által meghatározott kivétel kiterjesztő értelmezésének nincs helye. E jogelv szem előtt tartásával kellett a perbeli tevékenységet az 1. sz. melléklet 90. pontjában foglaltakkal összevetni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szerződés és a számla szerinti számlázott tevékenység összetett tevékenység volt, amely nem pusztán szállításból és raktározásból (deponálásból) állt, hanem ahhoz kapcsolódva és attól megnevezésében és árában szét nem választottan tartalmazta - a köznyelvben a bányászatban és nem a mezőgazdaságban használt kifejezéssel megjelölt - meddő letermelését haszonanyag szintig. Ez a tevékenység kétséget kizáróan nem a fuvarozás vagy a raktározás része vagy szükségképpeni velejárója, hanem olyan önálló tevékenység, amelyet a jogalkotó a kivételek közé nem sorolt. Miután a tevékenység egésze nem tartozik a kivételes adómértékűek közé, ezért számlában foglalt tevékenység az általános adómértékűek közé tartozott. Ily módon vette figyelembe helytállóan az alperes és az elsőfokú bíróság azt a KSH állásfoglalást, amely az általános adómérték alá tartozóként jelölte meg a szolgáltatást.
A Legfelsőbb bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet nem ütközik jogszabályba, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, valamint az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a feljegyzett felülvizsgálati illeték viselésére. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.925/2000.)