adozona.hu
AVI 2004.3.27
AVI 2004.3.27
Az adókulcs meghatározása során figyelembe kell venni, hogy a galenusi készítmény - ha nem gyógyszertári előállítású - csak a hatósági engedély léte esetén minősül gyógyszernek (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. szeptember 6. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amellyel az 1999. év I. negyedévére vonatkozó vizsgálat megállapításai alapján a felperes terhére általános forgalmi adónemben 1 047 000 forint adókülönbözetet, ebből 274 000 forint adóhiányt és 773 000 forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg és a felperest 104 000 forint adóbírság valamint 10 233 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat megállapította, hogy a f...
Az alperes 1999. november 11. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát amellyel az a felperes terhére 1999 áprilisára vonatkozó vizsgálata nyomán általános forgalmi adónemben 3 423 000 forint adókülönbözetet ebből 3 269 000 forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amellyel összefüggésben 327 000 forint bírságot szabott ki. A határozat szerint az alperes a teakeverékek esetében a felperes által alkalmazott 12%-os adómértéket helytállónak tartotta, ezért e tekintetben felperes terhére nem rendelkezett.
A felperes kereseteiben az alperes határozatait a teakeverékek 0%-os általános forgalmi adómérték alkalmazásának mellőzésével tett megállapításai és annak vonzatai tekintetében kérte felülvizsgálni.
A megyei bíróság 18. számú ítéletével az alperes 1999. szeptember 6. napján, valamint az 1999. november 11. napján kelt határozatát az elsőfokú határozatokra kiterjedően a keresettel támadott rendelkezései tekintetében hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A jogerős ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a felperes által gyártott és forgalmazott 10 teakeverék általános forgalmi adókulcsát nem vámtarifaszámuk alapján, illetve az OGYI engedélye, hanem a gyártó nyilatkozata alapján kell megállapítani. A beszerzett szakértől vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a teakeverékek humán gyógyászati célú galenusi készítmények, galenikumok és ezért az Áft. 1. számú melléklete II. része 14. pontja alapján adómértékük 0%.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetei elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének azzal, hogy szakkérdés tekintetében elmulasztotta a szakértő bevonását. Kifejtette, hogy a jelen ügyben a jogalkalmazó hatáskörébe tartozó jogértelmezési kérdésben kellett állást foglalni. Az Áfa. tv. 1. sz. melléklete II. része 1. és 14. pontja valamint az I. része - 2000. január 1-jétől hatályos - 55. pontja összevetése alapján levonható következtetés szerint a felperesi teák nem tartoznak a 0%-os adómérték alá. A határozat kapcsán arra hivatkozott, hogy a határozat a keresettel támadott körben a felperes terhére megállapítást nem tartalmaz, ennél fogva a bírósági felülvizsgálatnak nincs tárgya. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem jelölte meg a határozatok hatályon kívül helyezése alapjául szolgáló jogszabályt.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Azzal érvelt, hogy a termékei besorolása - figyelemmel a hatóságok eltérő vélekedésére is - csak a szakmai szempontok szerint végezhető el. Arra is hivatkozott, hogy a jogszabály utóbbi módosítása a jogértelmezés során nem lehet irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 18. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes kereseteit elutasította.
A felperes kereseteiben az alperesi határozatok jogszabályba ütközését a teakeverékek általános forgalmi adó mértékének helytelen alperesi megállapítása miatt - függetlenül attól - állította, hogy a későbbi határozatban az alperes nem kifogásolta a felperes által beállított adómértéket. Ennél fogva az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. § (1) bekezdése alapján a felperesi kereset alapján vizsgálhatta mindkét alperesi határozat jogszerűségét annak hiányában is, hogy az alkalmazott adómérték tekintetében a később keletkezett határozat a felperes terhére marasztaló rendelkezést nem tartalmazott.
A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes teakeverékei besorolhatók-e az Áft. 1. számú melléklete II. része 14. pontja alá.
A jogvita eldöntése alapjául szolgáló jogszabályok a következőket tartalmazzák:
Az Áft. 28. § (1) bekezdése szerint a felszámítandó adó mértéke - a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §ban meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 25 százaléka. A (2) bekezdés alapján az 1. számú melléklet I. részében felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 12 százaléka, míg a (3) bekezdés alapján az 1. számú melléklet II. részében felsorolt termékeknél a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának nulla százaléka. A határozat hozatalakor hatályos 1. számú melléklet I. része 1.9. pontja alapján 12%-os adómérték alá tartozó termék a nem fermentált tea, az 1. számú melléklet II. része 14. pontja szerint nulla a felszámított adómértéke a humán gyógyászati célú galenusi készítmények és gyógyszerek alapanyagainak.
A galenusi készítmény és a gyógyszer fogalmát nem az Áft., hanem az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gyt.) rögzíti. A Gyt. 4. § c) pontja szerint a galenusi gyógyszer a Gyógyszerkönyvben vagy a Vényminta Gyűjteményben meghatározott összetételű és minőségű készítmény, amelyet ezen előírások alapján gyártanak, nyilvántartanak és forgalmaznak, az m) pont kimondja, hogy a gyógyszer gyártója a hatósági engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet, amely részére a gyógyszer előállítást a hatóság engedélyezte. Gyógyszert gyártani az 5. § (1) bekezdése szerint a gelenusi gyógyszerek gyógyszertári előállítását kivéve - csak a tevékenység végzésére jogosító engedély birtokában lehet.
E rendelkezések alapján a galenusi gyógyszert előállítani csak az annak készítésére jogosító engedély birtokában vagy gyógyszertárban lehet; a galenusi gyógyszer, készítmény minősítés megállapításához önmagában ezért nem elegendő, hogy az előállított termék a Gyógyszerkönyvnek vagy a Vényminta Gyűjteménynek megfeleljen. A felperes tevékenységét nem gyógyszertárban végzi és nem rendelkezik a galenusi gyógyszer előállításához hatósági engedéllyel. Ebből következően a teakeverékek nem tartoznak a galenusi készítmények sorába. A teakeverékről a felperes sem állította, hogy az gyógyszer alapanyaga lenne, noha nyilvánvaló, hogy tartalmaz olyan összetevőket, amelyek külön - külön gyógyszer alapanyagául szolgálhatnak. Mivel a jogszabály egyértelműen különbséget tesz a galenusi készítmény és a gyógyszeralapanyag között, s a galenusi készítmény - ha nem gyógyszertári előállítású - csak a hatósági engedély léte esetén minősül gyógyszernek, ezért az erre vonatkozó hatósági engedély nélkül a Gyógyszerkönyvnek vagy a Vényminta Gyűjteménynek megfelelő készítményt alkotórészeire tekintettel sem lehet galenusi készítmény alapanyagként a 0% mértékű adókulcs alá tartozónak minősíteni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az Áft. 28. § (3) bekezdésébe ütközött, ezért azt a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesi kereseteket elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I.35.795/2000.)