adozona.hu
AVI 2004.3.25
AVI 2004.3.25
A donordíj adómentességet élvez. A donorrá válás jövőbeli vállalására vonatkozó ígérvény tételét ösztönző kifizetés nem minősül donordíjnak (1991. évi XC. tv. 3., 7. és 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1103 alkalmazottja részére 1995. október 17. napján adólevonás mellőzésével 23 076 000 forint donordíjat fizetett ki. Az alperes 1998. november 26. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1998. augusztus 31. napján kelt határozatát, amelyben a felperest adólevonási kötelezettség elmulasztása miatt 1 698 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet a megyei bíróság 2000. május 12. napján kel...
AVI 2004.3.25 A donordíj adómentességet élvez. A donorrá válás jövőbeli vállalására vonatkozó ígérvény tételét ösztönző kifizetés nem minősül donordíjnak (1991. évi XC. tv. 3., 7. és 8. §)
A felperes 1103 alkalmazottja részére 1995. október 17. napján adólevonás mellőzésével 23 076 000 forint donordíjat fizetett ki. Az alperes 1998. november 26. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1998. augusztus 31. napján kelt határozatát, amelyben a felperest adólevonási kötelezettség elmulasztása miatt 1 698 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet a megyei bíróság 2000. május 12. napján kelt ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése, az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 4. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése alapján az alperesi határozat jogszerűségét az Art. 1. § (7) bekezdése, a Magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) 3. § 11. pontja, 7. §. 19. pontja és a 8. § (1) bekezdése rendelkezései alapján vizsgálta. Ítéletének indokolásában kimondta, hogy a donordíj tekintetében az adójogszabály fogalom-meghatározása az irányadó. Megállapította, hogy a dolgozók részéről igazolhatóan saját vér, szövet stb. átadására vagy átengedésére nem került sor; a dolgozók a pénz felvételével csak a rendelkezésre állást vállalták. Álláspontja az volt, hogy a "rendelkezésre állás", mint jövőbeli teljesítés a donordíj felvételére nem jogosította fel a felperesi dolgozókat, mert a törvény a teljesítéshez kapcsolta az adómentes donordíj kifizethetőségét. Az alperes ezért a kifizetett összeget helyesen minősítette az Szja. tv. 8. § (1) bekezdése szerint és jogszerű volt az ennek következményeit levonó határozata.
A felperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a mulasztási bírság törlését kérte. Érvei szerint az alperesi határozat Art. 51. § (7) bekezdésébe ütközését, a tényállás felderítésének hiányát a perben lefolytatott terjedelmes bizonyítás igazolta. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat nem vette figyelembe, ezért a megállapított tényállás ellentétes a valóságos körülményekkel. Az elsőfokú bíróság a donordíj valamint a hozzá kapcsolódó egészségügyi fogalmak értelmezésének a közigazgatási határozatban foglalt értelmezését érdemi felülvizsgálat nélkül jogszabályellenesen vette át.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes eleget tett az Art. 51. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének, mert a tényállást feltárta és bizonyította, amelyhez képest a bírósági eljárás sem eredményezett újabb adatot. Utalt arra, hogy a felperes az eljárása során maga sem hivatkozott arra, hogy a felajánlók ténylegesen adtak vért, csak arra, hogy a felajánlás is elegendő a donorrá váláshoz. Az Szja. tv. 3. § 11. pontja szerinti tényleges átadás, átengedés nem valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése. A fellebbezésben foglaltak kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás terjedelme önmagában nem igazolja, hogy az alperes a határozatában alkalmazandó jogszabályok szerinti releváns tényállást nem derítette fel. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatait helytállóan mérlegelte, amikor megállapította, hogy a donordíj kifizetése nem a tényleges teljesítéshez, azaz szerv, szövet, testnedv stb. átadásához kapcsolódott. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal az első bírói állásponttal, hogy az adóhatározat jogszerűségét az irányadó adójogszabályok alapján kell vizsgálni. Az Szja. tv. meghatározta a donor fogalmát és a donordíj adómentességét, ezért a felperes kifizetését ezeknek a szabályoknak kellett megfeleltetni. A donor a törvény szerint az, aki meghatározott szervét, szövetét stb. átadja és nem az, aki jövőbeli ilyen magatartásra tesz ígéretet. A donordíj a szerv, szövet, testnedv stb. átadásához, átengedéséhez kapcsolódó díj, amely adómentességet élvez az Szja. tv. 7. § 19. pontja szerint. A donorrá válás jövőbeli vállalására vonatkozó meg nem határozott tartalmú ígérvény tételét ösztönző felperes kifizetése ezért nem minősíthető az Szja. tv. 3. § 11., illetve 7. § 19. pontja szerint adómentes donordíjnak.
A fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.655/2000.)