adozona.hu
AVI 2004.2.23
AVI 2004.2.23
Jövedéki ügyben a hatósági ellenőrzés esetén nem áll fenn a megbízólevél alkalmazásának szükségessége (1997. évi CIII. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal ellenőrei 1998. november 17-én jövedéki ellenőrzést tartottak H. Miklós II. r. felperes által üzemeltetett S., R. u. 26. szám alatti F. büfé nevű üzlethelyiségben. Az ellenőrzés során az üzlethelyiség kiszolgáló pultja alól egy 2 literes műanyag flakonban azonosítatlan zárjegy nélküli szeszesitalt találtak. Ezután a jövedéki ellenőrzést kiterjesztették az ellenőrzött lakására is, ahol 51 liter zárjegy nélküli alkoholtermék került előtalálásra. Az alkoholtermékeket lefoglalták, ma...
AVI 2004.2.23 Jövedéki ügyben a hatósági ellenőrzés esetén nem áll fenn a megbízólevél alkalmazásának szükségessége (1997. évi CIII. tv. 73. §)
A vámhivatal ellenőrei 1998. november 17-én jövedéki ellenőrzést tartottak H. Miklós II. r. felperes által üzemeltetett S., R. u. 26. szám alatti F. büfé nevű üzlethelyiségben. Az ellenőrzés során az üzlethelyiség kiszolgáló pultja alól egy 2 literes műanyag flakonban azonosítatlan zárjegy nélküli szeszesitalt találtak. Ezután a jövedéki ellenőrzést kiterjesztették az ellenőrzött lakására is, ahol 51 liter zárjegy nélküli alkoholtermék került előtalálásra. Az alkoholtermékeket lefoglalták, majd H. Miklósné I. r. felperes 1998. december 4-én a vámhivatalban bemutatott pálinka bérfőzési származási igazolványt. Ezen az igazolványon az alkoholtermékek 50 szeszfokosnak voltak feltüntetve, ezzel szemben a lefoglalt termékek 45,2; 47,6; 38,7 szeszfokúak voltak.Ennek alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával a jövedéki törvénysértés elkövetését megállapította, H. Miklós II. r. terhére 100 000 forint bírságot szabott ki, 1,7 liter 1740 forint értékű adózás alól elvont termék elkobzásáról és megsemmisítéséről is rendelkezett. Az I. r. H. Miklósné felperesre az elsőfokú határozat 113 440 forint jövedéki bírságot szabott ki összesen 51 liter 56 100 forint értékű adózás alól elvont termék után, melynek elkobzásáról és megsemmisítéséről is rendelkezett. Nem fogadta el ugyanis ezen mennyiségű alkoholra a bérfőzésből eredő pálinkák származási igazolását az eltérő alkohol fok tartalom miatt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat mindkét esetben helybenhagyta. A felperesek keresetükben e határozatok hatályon kívül helyezését kérték. A vendéglátó ipari üzletben 2 literes műanyag flakonban talált 1,7 liter zárjegy nélküli alkoholtermékre azt adták elő, hogy a II. r. felperes egy leejtett rekesz és pár megrepedt üvegből öntötte át ezt a mennyiséget. Erre vonatkozóan a felperesek tanúkat jelentettek be. A lakás területén található pálinka mennyiségre pedig az I. r. felperes pálinka származási igazolványt mutatott, melynek tanúsága szerint 1998. április 16. és 20. között összesen 142 liter 50 fokos pálinkát főzetett az I. Kft. s.-i szeszfőzdéjében.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bíróság bizonyítási eljárás keretében meghallgatta a felperes által bejelentett tanúkat, akik vendégként voltak jelen a büfében abban az időben, amikor a bizonyos üvegtörés történt és ezáltal a felperes a pálinkát átöntötte a műanyag flakonba. Meghallgatták továbbá S. Gyuláné szeszfőzőt is.
A megyei bíróság ezt követően ítéletet hozott és 19. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság az alperes határozatait eljárási okból tekintette jogszabálysértőnek. Idézte a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 32. § (2) bekezdés a) pontját, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt (Art.). Ennek alapján azt állapította meg, hogy a Jöt. 73. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt ellenőrzést nemcsak az adóhatóság, hanem a vámhatóság is az Art. 56. § (3) bekezdés szerinti megbízólevél alapján végezheti el. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban az volt megállapítható, hogy a vámhivatal a perbeli jövedéki ellenőrzés tartásakor ilyen megbízólevéllel nem rendelkezett. Ez a hiányosság az egész lefolytatott jövedéki ellenőrzést jogszabálysértővé tette. Ebből következik értelemszerűen, hogy új eljárás elrendelésének sem volt helye.
A megyei bíróság ítéletében hivatkozott még a Jöt. 72. § (13) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a felperesi vendéglátó ipari üzletben az eladásra szolgáló szeszesital zárjegy nélküli palackban is tárolható. A Jöt. rendelkezései között továbbá nincsen olyan rendelkezés, amely kizárná, hogy amennyiben a helyszíni ellenőrzéskor a jövedéki termék eredetét ne tudnák igazolni, úgy azt később ne lehetne számlával vagy számlát helyettesítő okmánnyal igazolni. Ennek megfelelően a II. r. felperes a kereskedelmi üzletében fellelt 2 literes műanyag flakonban lévő 1,7 literes, ismeretlen eredetű szeszesitalt a helyszínen ugyan nem tudta igazolni, az eljáró vámhatóságnak azonban lehetőséget kellett volna biztosítani a szeszesital eredetének igazolására. Erre nem került sor, az ellenőrzési jegyzőkönyvben is pontatlanul rögzítették a 2 literes műanyag flakonok számát. E körben a jogerős ítélet az Art. 51. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértését is megállapította, így ez okból is jogszabálysértőnek minősítette a II. r. felperessel szemben hozott közigazgatási határozatot. Az új eljárásra történő kötelezést azonban a jogszerűtlenül lefolytatott ellenőrzés miatt nem látta elrendelhetőnek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra kötelezését.
Az alperes kifejtette, hogy jelen esetben az Art. rendelkezései nem voltak alkalmazhatók, a Jöt. előírásait viszont betartotta. Érdemben megismételte a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás során kifejtett álláspontját.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 19. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény 32. § (1) bekezdése szerint a jövedéki termék vámáru jellegének fennállásáig a termékimportra és a belföldön kiszállításra kerülő adózatlan jövedéki termékre az e törvényben szabályozott eltérésekkel összhangban a vámtörvényt kell alkalmazni.
A 32. § (2) bekezdése szerint, az (1) bekezdésben foglalt kivételével:
a) a hatósági felügyeletre, az ellenőrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adóvisszaigénylésre az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t;
b) a vámtörvényben, illetőleg az Art.-ben nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) kell megfelelően alkalmazni.
E törvényi rendelkezésből következik tehát, hogy a jövedéki termékek hatósági felügyeletére és ellenőrzésére elsődlegesen a Jöt. szabályait kell alkalmazni és csak az ott nem szereplő kiegészítő jelleggel jöhet szóba az Art. alkalmazása.
A Jöt. IV. rész XVI. fejezete szabályozza a jövedéki ellenőrzést és jogkövetkezményeit. A jövedéki ellenőrzésről a 73. § rendelkezik. A 73. § (1) bekezdés a) pontja szerint a vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében a kereskedő üzlethelyiségeinek, a kereskedelmi raktárnak, az üzemanyagtöltő állomásnak, a kiskereskedelmi tároló területnek az árukészletét ellenőrizheti, az e törvényben előírt különbözetet, nyilvántartásokat, továbbá az üzleti könyveket vizsgálhatja az árukészlet mennyiségét, eredetét, adózott vagy adózatlan voltát megállapíthatja;
A 73. § (1) bekezdés c) pontja alapján bárkinek a tulajdonában, használatában lévő bármely olyan helyet, helyiséget is ellenőrizhet, amelyről a rendelkezésekre álló adatok alapján feltételezhető, hogy ott ásványi olajat vagy kereskedelmi mennyiségű egyéb jövedéki terméket tartanak, tárolnak.
A vámhatóság az olyan jövedéki termékek felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg, a (2) bekezdés a) pontja alapján az illetékes vámhatóság vezetőjének határozata alapján beléphet és ellenőrzést folytathat olyan helyiségben is, ahol valószínűsíthető, hogy ott jövedéki terméket adóraktári engedély nélkül állítanak elő, vagy adózatlan jövedéki terméket jogellenesen raktároznak stb.
Mindezen törvényi rendelkezésekből tehát egyértelmű, hogy a jövedéki ellenőrzésre a jövedéki törvény külön szabályokat állapít meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan mutatott rá, hogy a jövedéki ellenőrzés nem minősül adóvizsgálatnak, az Art. szabályai erre a hatósági ellenőrzésre ezért nem alkalmazható. Így értelemszerűen fel sem merülhet a megbízólevél alkalmazásának szükségessége. A jövedéki, ellenőrzés során az eljáró pénzügyőrök jegyzőkönyvet vettek fel, amelynél két hatósági tanút is alkalmaztak. A származás igazolására a II. r. felperes a jövedéki ellenőrzést követően lehetőséget kapott, ekkor a vámhivatalban eljárva mutatta be a termékek származásáról szóló igazolást.
Tekintettel arra, hogy az eljáró megyei bíróság helytelen jogi álláspontot foglalt el az eljárásjogi kérdésben, ezért a peres eljárás során az alperes határozatának érdemi vizsgálatát nem hajtotta végre. Így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a megyei bíróságnak érdemben kell elbírálnia az alperesi határozat jogszerűségét. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.349/2000.)