adozona.hu
AVI 2004.2.20
AVI 2004.2.20
Az árutovábbítás a vámhivatalnál történő bemutatással fejeződik be, melyet az áru szállítója köteles elvégezni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 34., 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. június 6-án a vámhivatalnál 1 db Ford Sierra és Opel Ascona személygépkocsi továbbítását kérte a vámhivatalhoz az R. S. Rt. készfizető kezességi nyilatkozatának fedezete mellett. A felperes a vámárukat 1995. június 9-ig történő bemutatási kötelezettséggel átvette.
A vámhivatalhoz a vámáruk vámkezeléséről vagy kiléptetéséről nem érkezett értesítés, ezért eljárást kezdeményeztek a két gépkocsi sorsának tisztázása érdekében. A kezességet vállaló az elsőfokú vámhivatalt arról ér...
AVI 2004.2.20 Az árutovábbítás a vámhivatalnál történő bemutatással fejeződik be, melyet az áru szállítója köteles elvégezni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 34., 35. §]
A felperes 1995. június 6-án a vámhivatalnál 1 db Ford Sierra és Opel Ascona személygépkocsi továbbítását kérte a vámhivatalhoz az R. S. Rt. készfizető kezességi nyilatkozatának fedezete mellett. A felperes a vámárukat 1995. június 9-ig történő bemutatási kötelezettséggel átvette.A vámhivatalhoz a vámáruk vámkezeléséről vagy kiléptetéséről nem érkezett értesítés, ezért eljárást kezdeményeztek a két gépkocsi sorsának tisztázása érdekében. A kezességet vállaló az elsőfokú vámhivatalt arról értesítette, hogy a gépjárművek érvényes forgalmi rendszámmal Magyarországon forgalomba vannak. A K.-i Vámhivatal megkeresésére a BM Gépjármű Nyilvántartó Osztály megküldte a gépjárművek forgalomba helyezésekor bemutatott vámkezelési okmányokat. Ezen okmányok szerint a vámkezelés a vámhivatalnál megtörtént. Az okmányok megküldése után azonban a Nyilvántartó Osztály arról tájékoztatta a vámhivatalt, hogy a két gépkocsi nyilvántartásukban nem szerepel, a megküldött okmányon szereplő tételszámok nem a gépkocsikra, hanem más vámkérelmekre vonatkoztak. Ezek alapján az elsőfokú vámhatóság 1999. június 21-én kelt határozatával mindkét gépkocsi vonatozásában jogellenes forgalomba hozatal miatt a felperes terhére összesen 384 494 Ft vámteher fizetési kötelezettséget állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 1999. szeptember 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős közigazgatási határozat megállapította, hogy a felperes a bemutatási kötelezettségének nem tett eleget és ezáltal a 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet 35. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét megszegte, ezért a 70. § (1) bekezdés d) pont szerinti jogellenes belföldi forgalomba hozatal megvalósult.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja az volt, hogy ő a jogügyletben fuvarozóként vett részt, ezért a vámfizetési kötelezettség nem őt, hanem a címzettet terhelte. Ugyanakkor a bemutatási kötelezettségének a vámhivatalnál eleget tett, a bemutatási kötelezettség teljesítését igazolta a vámokmányon fellelhető a vámhivatali záradék és bélyegző, amelynek alapján a belföldi rendszám kiadásra került. Ezek után az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a bemutatás nem történt meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet idézte a perben hatályos vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 34. § (1) és 35. § (1) bekezdését, az árutovábbításról szóló rendelkezéseket. Ennek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az árutovábbítás időleges vámkezelés, amely a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatással fejeződik be és amelyet az áruszállító köteles elvégezni. A bemutatás mint eljárási cselekmény több mozzanatból áll. Egyrészt a vámokmányok lebélyegzésével, az okmányokra a nyilvántartási naplószám felvezetésével valósulnak meg, másrészt azzal, hogy a vámhatóság a bemutatást, annak tényét saját naplójába is bevezeti a soron következő tételszámba, tehát a belső nyilvántartásába is szerepelteti. Ennek alapján van lehetősége a vámhatóságnak arra, hogy a beléptetési vámhivatalt az okmányok másodpéldányaival visszaértesítse a bemutatás megtörténtéről. A perbeli esetben a vámokmányokon a bélyegző, aláírás és a behozatali naplószám szerepel, ez azonban nem valós tételszám volt, a vámhivatal behozatali napló tételszámai alatt más vámkezelések szerepeltek. A felperes tehát nem tett eleget a bemutatási kötelezettségének, így a R. 70. § (1) bekezdés b) pontja értelmében jogellenes belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni, melynek következtében a felperes vámfizetésre kötelezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében ismét azt hangsúlyozta, hogy teljesítette a bemutatási kötelezettségét, kapott tételszámot és bélyegzőt, nem neki felróható az, hogy hogyan jegyezte be azt a vámhivatal a saját nyilvántartásába, erre neki ráhatása nincsen. Sérelmezte továbbá a felperes, hogy nem tüntették fel a vámkezes egyetemleges kötelezettségét, hanem külön határozatban kötelezték a vámteher megfizetésére. Felelőssége azért sem állt fenn, mivel megtörtént a forgalomba helyezés.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogi következtetés is.
A felperes mint a perbeli gépkocsik fuvarozója, az akkor hatályos R. 34. §-a szerinti árutovábbítást kért, a rendelet 34. § (1) bekezdése szerint árutovábbítás esetén a vámhivatal a vámárut további vámkezelés céljából másik vámhivatalhoz utalja. A felperesre mint magánszemély fuvarozóra a R. 35. § (1) bekezdésének rendelkezése vonatkozik, mely szerint a továbbított vámárut az áru szállítója köteles a másik vámhivatalnál a rendeltetési helyére történt megérkezését követő 24 órán belül, vagy az árutovábbítást végző vámhivatal által előírt határidő lejártáig változatlan állapotban bemutatni és annak további vámkezelését kérni. A megyei bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, az árutovábbítás a vámhivatalnál történő bemutatással fejeződik be, amelyet az áru szállítója köteles elvégezni. A bemutatás megtörténtét abban az esetben lehet megállapítani, ha azon túl, hogy a vámokmányokon a vámhatóság bélyegzővel, továbbá a saját naplójába bevezetett tételszámmal igazolja a bemutatás megtörténtét, ez a feltüntetett adat hiteles és megegyezik a vámhatóságnak a nyilvántartásába feltüntetett adatokkal. A perbeli esetben az alperes eljárása során megállapította és azt igazolta, hogy a nyilvántartásában a felperesi okmányokon szereplő tételszám alatt más áruk találhatók, ez azt jelenti, hogy a felperes a bemutatási kötelezettségének nem tett eleget. Az árutovábbítás utolsó mozzanata - a bemutatás - nem történt meg. Ebből következik, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, miszerint a gépkocsik forgalomba helyezése megtörtént, ugyanis ez a forgalomba helyezés jogellenesnek minősült. A vámhatóság a tényállást kellően tisztázta, az eldöntendő kérdés nem annak megállapítása volt, hogy milyen okból és hogyan történt az eltérő tételszám feltüntetése, az eljárás során azt kellett megvizsgálni, hogy a felperes az árutovábbítási eljárásban vállalt bemutatási kötelezettségének eleget tett-e vagy sem. E tekintetben a tényállás tisztázott volt.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott először arra, miszerint sérelmes, hogy nem egyetemlegesen kötelezték a fizetésre a készfizető kezességet vállalóval. A peres eljárás során tisztázásra került, hogy az alperes a készfizető kezes R. S. Rt.-vel szemben is hozott marasztaló határozatot, melynek bírósági felülvizsgálata folyamatban volt. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye olyan új indokra hivatkozni, melyet a keresetben nem terjesztettek elő, így erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság mellőzte az indokolást.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 35.479/2000.)