adozona.hu
AVI 2004.2.19
AVI 2004.2.19
A számla nem hiteles, ha a fizetési határidőre vonatkozó adata valótlan (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. szeptember 22. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amellyel jogosulatlanul visszaigényelt 16 404 000 forint forgalmi adó után 4 921 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése iránti felperesi keresetet a megyei bíróság 2000. április 28. napján kelt 9. számú jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy ...
Az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése iránti felperesi keresetet a megyei bíróság 2000. április 28. napján kelt 9. számú jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 16., 28, és 29. §-aiban, a 32. § (1) bekezdése a) pontjában, a 34. §-ában, a 35. § (1) bekezdés a) pontjában a 48. § (4) bekezdés a) pontjában, a 49. § (2) bekezdésében, valamint a Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 84. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az adóalany az általános forgalmi adó visszaigénylésére jogszerűen csak a tartalmilag és alakilag egyaránt hiteles és megbízható számla birtokában kerülhet sor. A felperes nyilatkozata alapján - miszerint a fizetési határidőt a számlán tévesen tüntették fel - a bíróság további vizsgálódás nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az alakilag nem hiteles számla alapján a forgalmi adó visszaigénylésére nem jogosult, az erről szóló alperesi határozat jogszerű.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet valamint az alperesi határozat keresete szerinti hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 207. § (5) bekezdését, az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdését, az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdése a) pontját a 32. § (1) bekezdés a) pontját, a 34. §-át a 35. § (1) bekezdése a) pontját a 49. § (2) bekezdését, a Szt. 84. § (2) bekezdését sérti. Azzal érvelt, hogy az olyan minimális alaki hiba, amelynek sem a bevallás helyességére, sem az adólevonás helyességére egyébként kihatása nincs nem eredményezheti a visszaigénylési jogosultság elvesztését. Arra is hivatkozott, hogy a bíróság a szerződés színleltsége kérdésében nem foglalt állást.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte. Azzal érvelt, hogy a bíróságnak a felperesi kereset alapján az alperesi határozat jogszerűségéről és nem a szerződés színleltségéről kellett döntenie; a felperes maga sem vitatta, hogy a számlán a fizetési határidő feltüntetésére tévesen került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) a) pontja szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla. Az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdése kimondja, hogy a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. Az Szt. 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
A bíróság a fenti jogszabályok betartásával állapította meg a tényállást, amelyre alapított jogi okfejtését a Legfelsőbb Bíróság osztja. A felülvizsgálati kérelemben előadottak kapcsán ismételten arra mutat rá, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak a minden tekintetben: alakilag és tartalmilag helytálló számla alapján kerülhet sor (BH 1997. 150., BH 1999. 537.). Csak az ilyen számla alkalmas annak az adójogi joghatásnak a kiváltására, amelynek eredménye az adó levonása. A Legfelsőbb Bíróság a jelen perben is kiemeli, hogy a számla hitelességén annak valamennyi adata helytállóságát kell érteni. A feltüntetett adatok bármelyikének valótlansága megdönti a számla hitelességét és kizárja az általános forgalmi adó levonásának lehetőségét. A felperes és az alperes közötti adójogi jogviszonyban közömbös az, hogy a számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek.
A bíróság a jogerős ítéletében a felperesi nyilatkozat alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a számla adata a fizetési határidő tekintetében valótlan volt. A számla ezen adatának valótlansága következtében a számla nem hiteles, ezért az adólevonási jog gyakorlásának alapja nem lehet. Nincs jogi relevanciája a jelen perben annak, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem alkalmas számlának színlelt vagy érvényes szerződés volt-e az alapja. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján a bíróság a kereseti kérelem alapján kizárólag az alperesi határozat jogszerűségéről és nem a felperes szerződéséről határozott, emiatt a jogerős ítéletnek az Art. 1. § (7) bekezdésébe, valamint a Ptk. 207. § (5) bekezdésébe ütközése fogalmilag kizárt volt.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.781/2000.)