adozona.hu
AVI 2004.2.19
AVI 2004.2.19
A számla nem hiteles, ha a fizetési határidőre vonatkozó adata valótlan (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. szeptember 22. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amellyel jogosulatlanul visszaigényelt 16 404 000 forint forgalmi adó után 4 921 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése iránti felperesi keresetet a megyei bíróság 2000. április 28. napján kelt 9. számú jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy ...
AVI 2004.2.19 A számla nem hiteles, ha a fizetési határidőre vonatkozó adata valótlan (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Az alperes 1999. szeptember 22. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatát, amellyel jogosulatlanul visszaigényelt 16 404 000 forint forgalmi adó után 4 921 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.Az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése iránti felperesi keresetet a megyei bíróság 2000. április 28. napján kelt 9. számú jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 16., 28, és 29. §-aiban, a 32. § (1) bekezdése a) pontjában, a 34. §-ában, a 35. § (1) bekezdés a) pontjában a 48. § (4) bekezdés a) pontjában, a 49. § (2) bekezdésében, valamint a Számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 84. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az adóalany az általános forgalmi adó visszaigénylésére jogszerűen csak a tartalmilag és alakilag egyaránt hiteles és megbízható számla birtokában kerülhet sor. A felperes nyilatkozata alapján - miszerint a fizetési határidőt a számlán tévesen tüntették fel - a bíróság további vizsgálódás nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az alakilag nem hiteles számla alapján a forgalmi adó visszaigénylésére nem jogosult, az erről szóló alperesi határozat jogszerű.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet valamint az alperesi határozat keresete szerinti hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 207. § (5) bekezdését, az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdését, az Áfa. tv. 48. § (4) bekezdése a) pontját a 32. § (1) bekezdés a) pontját, a 34. §-át a 35. § (1) bekezdése a) pontját a 49. § (2) bekezdését, a Szt. 84. § (2) bekezdését sérti. Azzal érvelt, hogy az olyan minimális alaki hiba, amelynek sem a bevallás helyességére, sem az adólevonás helyességére egyébként kihatása nincs nem eredményezheti a visszaigénylési jogosultság elvesztését. Arra is hivatkozott, hogy a bíróság a szerződés színleltsége kérdésében nem foglalt állást.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltség megállapítását kérte. Azzal érvelt, hogy a bíróságnak a felperesi kereset alapján az alperesi határozat jogszerűségéről és nem a szerződés színleltségéről kellett döntenie; a felperes maga sem vitatta, hogy a számlán a fizetési határidő feltüntetésére tévesen került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) a) pontja szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla. Az Áfa. tv. 44. § (4) bekezdése kimondja, hogy a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. Az Szt. 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
A bíróság a fenti jogszabályok betartásával állapította meg a tényállást, amelyre alapított jogi okfejtését a Legfelsőbb Bíróság osztja. A felülvizsgálati kérelemben előadottak kapcsán ismételten arra mutat rá, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak a minden tekintetben: alakilag és tartalmilag helytálló számla alapján kerülhet sor (BH 1997. 150., BH 1999. 537.). Csak az ilyen számla alkalmas annak az adójogi joghatásnak a kiváltására, amelynek eredménye az adó levonása. A Legfelsőbb Bíróság a jelen perben is kiemeli, hogy a számla hitelességén annak valamennyi adata helytállóságát kell érteni. A feltüntetett adatok bármelyikének valótlansága megdönti a számla hitelességét és kizárja az általános forgalmi adó levonásának lehetőségét. A felperes és az alperes közötti adójogi jogviszonyban közömbös az, hogy a számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek.
A bíróság a jogerős ítéletében a felperesi nyilatkozat alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a számla adata a fizetési határidő tekintetében valótlan volt. A számla ezen adatának valótlansága következtében a számla nem hiteles, ezért az adólevonási jog gyakorlásának alapja nem lehet. Nincs jogi relevanciája a jelen perben annak, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem alkalmas számlának színlelt vagy érvényes szerződés volt-e az alapja. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján a bíróság a kereseti kérelem alapján kizárólag az alperesi határozat jogszerűségéről és nem a felperes szerződéséről határozott, emiatt a jogerős ítéletnek az Art. 1. § (7) bekezdésébe, valamint a Ptk. 207. § (5) bekezdésébe ütközése fogalmilag kizárt volt.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.781/2000.)