adozona.hu
AVI 2004.2.18
AVI 2004.2.18
Az ideiglenes behozatal kivételes eljárás, melyből fakadó kedvezmény megszűnik, amennyiben alkalmazásának feltétele nem teljesül (1995. évi C. tv. 75. §, 125. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága 1997. december 2-án behozatali előjegyzésben vámkezelte a felperes Volkswagen Passat típusú személygépkocsiját, amelynek visszaviteli határidejét - hosszabbítás után - 2000. február 16. napjában állapította meg.
1999. december 1-jén miközben a felperes a garázsajtó becsukásával volt elfoglalva ismeretlen tettes a gépkocsiba beült és a járművel el akart hajtani. A felperes ezt úgy kívánta megakadályozni, hogy az ...
AVI 2004.2.18 Az ideiglenes behozatal kivételes eljárás, melyből fakadó kedvezmény megszűnik, amennyiben alkalmazásának feltétele nem teljesül (1995. évi C. tv. 75. §, 125. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága 1997. december 2-án behozatali előjegyzésben vámkezelte a felperes Volkswagen Passat típusú személygépkocsiját, amelynek visszaviteli határidejét - hosszabbítás után - 2000. február 16. napjában állapította meg.1999. december 1-jén miközben a felperes a garázsajtó becsukásával volt elfoglalva ismeretlen tettes a gépkocsiba beült és a járművel el akart hajtani. A felperes ezt úgy kívánta megakadályozni, hogy az elkövetőt a járműből ki akarta rántani, a tettes azonban - vonszolva egy darabig a felperest, 8 napon túl gyógyuló sérülést okozva - végül elhajtott a helyszínről. A nyomozóhatóság a rablás büntette és más bűncselekmény miatt az ismeretlen tettes ellen indult eljárást megszüntette, mert az elkövető kilétét és a gépjármű hollétét megállapítani nem tudta.
Az alperes 2000. április 20. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága határozatát, amelyben a felperest vám, környezetvédelmi termékdíj, fogyasztási adó, általános forgalmi adó címén összesen 3 060 804 forint megfizetésére kötelezte a Vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vt.) 75. § (2) bekezdése, a 125. § (2) bekezdés f) és d) pontjai alapján. Az indokolás szerint az elszámolási kőtelezettség teljesítése és a vámteher kiszabása szempontjából közömbös, hogy az elszámolásnak a felperes neki fel nem róható okból, azért nem tudott eleget tenni, mert tőle a vámárut elrabolták.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság az ítéletének indokolásában idézte az 1997. évi L. törvény 45. §-ával módosított Vt. 125. § (2) bekezdés f) pontját, amelynek értelmében vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak. A megállapított tényállásból a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jármű nem tekinthető erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett járműnek, mert esetleg utóbb előkerülhet ezért a felperes vámfizetésre kötelezése jogszerű volt. Utalt arra is, hogy a vámteher mérséklése iránti kérelem elbírálására csak a kötelezést tartalmazó határozat jogerőre emelkedését követően kerülhet sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak, valamint az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezését a keresete szerint kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet Vt. 125. § (3) bekezdés f) pontjába ütközik. Azzal érvelt, hogy a Vt.</a> az elháríthatatlan külső ok fogalmáról értelmező rendelkezést nem tartalmaz; a zárójelben közölt felsorolás pedig példálózó. Az elháríthatatlan külső oknak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. § (1) bekezdésében valamint az 501. § a) pontjában foglaltak alapján elháríthatatlan külső oknak minősül harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, így a rablás is. Utalt még arra, hogy számára a gépjármű végérvényesen elveszett, még ha valaki valahol azt használja is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A felperes a jogerős ítéletnek a Vt. 125. § (2) bekezdése f) pontjába ütközését állította, amelynek határozathozatalkor hatályos szövege a következőket rendeli: vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak.
A fenti rendelkezések alkalmazása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá:
A Vt.</a> az elháríthatatlan külső ok fogalmának meghatározásáról valóban nem alkotott külön rendelkezést ebből azonban nem következik, hogy a közigazgatási, pénzügyi jogon belül is a speciális vámjogszabályok körén kívüli más jogágba tartozó fogalmak alapján kellene azt meghatározni. A fogalom vámjogi tartalmának megállapításánál a rendelkezés nyelvtani értelmezésén túl, a jogszabály alkotási technika mellett a törvény és a benne foglalt jogintézmény célját is vizsgálni kell. A törvény rendelkezései szerint vámáru Magyarország területére vámkezelési eljárás keretében vám megállapítása mellett hozható be. A vámkezelés módjai közül az ideiglenes behozatal keretében történő vámkezelés (Vt. 75. §) lényege, hogy a vámáru után a vámfizetési kötelezettséget nem kell teljesíteni, ha a vámárut meghatározott időn belül Magyarország területéről kiviszik. E szabályozási rendből következően az ideiglenes behozatal maga is kivételes eljárás, amelyből fakadó kedvezmény megszűnik, amennyiben alkalmazásának feltétele nem teljesül. A vámfizetésre kötelezett csak akkor mentesülhet a vám megfizetése alól amennyiben a Vt. 125. § (2) bekezdése f) pontjában foglalt feltétel esetében megállapítható. A vámfizetési kötelezettség alóli mentesülés eseteit ezen pontban a jogalkotó különböző jogalkotási technikával határozta meg. Egyfelől maga mondja ki, hogy nem minősül külső elháríthatatlan oknak, ha a vámárut ellopták, vagy ismeretlen körülmények között elveszett. Másfelől a külső elháríthatatlan ok tartalmát - ugyan nem taxatív felsorolás alkalmazásával -, de a zárójelben határozta meg. E szerint a külső elháríthatatlan oknak a vámárunak balesetben vagy erőhatalom következtében történt megsemmisülése vagy végérvényes elveszése tekintendő. A perbeli esetben nincs adat arra, hogy a gépjármű megsemmisült vagy végérvényesen elveszett.
Mindezekre figyelemmel az alperes jogszerűen kötelezte a felperest vámfizetésre. A jogerős ítélet a fentiekben kifejtettek szerint vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.727/2000.)