adozona.hu
AVI 2004.1.7
AVI 2004.1.7
Az önellenőrzéssel történő helyesbítés akkor jogszerű, ha a helyesbítés a kötelezettségre eredetileg irányadó jogszabályok szerint történik (1990. évi XCI. tv. 8., 42. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1997. IV. negyedévben 549 darab 10 694 000 forint bruttó értékű készpénzzel kiegyenlített számlája általános forgalmi adó tartalmát az 1998. január 27. napján benyújtott bevallásában nem vonta le. A bevallását 1998. december 22-én önellenőrzéssel 2 139 000 forint általános forgalmi adó kötelezettség csökkenés megállapításával azon az alapon helyesbítette, hogy szállítója a készpénzfizetési számlákat 1998. december 17-én sztornírozta és helyettük új szá...
AVI 2004.1.7 Az önellenőrzéssel történő helyesbítés akkor jogszerű, ha a helyesbítés a kötelezettségre eredetileg irányadó jogszabályok szerint történik (1990. évi XCI. tv. 8., 42. §)
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1997. IV. negyedévben 549 darab 10 694 000 forint bruttó értékű készpénzzel kiegyenlített számlája általános forgalmi adó tartalmát az 1998. január 27. napján benyújtott bevallásában nem vonta le. A bevallását 1998. december 22-én önellenőrzéssel 2 139 000 forint általános forgalmi adó kötelezettség csökkenés megállapításával azon az alapon helyesbítette, hogy szállítója a készpénzfizetési számlákat 1998. december 17-én sztornírozta és helyettük új számlákat állított ki, amelyeket a felperes átutalással teljesített. Az alperes elsőfokú adóhatósága 1997. IV. negyedévre általános forgalmi adónemben végzett ellenőrzése adójogi következményeit levonó határozatával a felperes terhére 2 139 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet valamint 534 000 forint adóbírságot állapított meg. Az alperes 1999. július 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásának lényege szerint a felperes visszaélt az önellenőrzési jogával, mert nem alkalmazta az Alkotmánybíróság 1998. június 25. napján kihirdetett 31/1998. (V. 25.) AB határozattal (továbbiakban: AB határozat) csak a kihirdetés napjával megsemmisített rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság 2000. január 25. napján kelt 9. számú jogerős ítéletével az alperesi határozat megváltoztatása és a terhére előírt kötelezettségek alóli mentesítése iránti felperesi keresetet elutasította. Megállapította, hogy az eredeti számlák kiállításának időpontjában hatályos az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áft.) 33. § (3) bekezdése kimondta, hogy a 224/1996. (X. 26.) Korm. rendeletben megállapított értékhatárt, azaz 1 000 000 forintot meghaladó készpénzzel történő fizetés esetén nincs helye az előzetesen felszámított adó levonásának. Az AB határozat az Áft. 33. § (3) bekezdését azzal semmisítette meg, hogy az nem érinti a határozat kihirdetése előtt létrejött jogviszonyokat. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 42. § (1) bekezdése alapján az adózó az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot ha azt nem a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően a jogszabályok szerint módosíthatja. E rendelkezésekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a helyesbítést megelőzően a jogszabályok szerint járt el, amikor a készpénzes bizonylatait figyelmen kívül hagyta az általános forgalmi adó levonásánál; így nem volt alapja az önellenőrzéssel történt helyesbítésnek. Az Alkotmánybíróság határozatának következményeként módosult törvényi rendelkezések alkalmazását a fizetési módozat ezt követő változtatása és az új számlák kiállítása nem alapozza meg.A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti döntést kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Art. 8. és 42. §-aiba ütközött. Arra hivatkozott, hogy a könyvelésbe a számlákat nem állították be, így az adó alapját rosszul számították ki, amelynek következtében önellenőrzésre volt jogosult. Azzal is érvelt, hogy az ügylet teljesítési időpontjában nem élt az általános forgalmi adó levonási jogával, az átutaláskor azonban ez a joga megnyílt. A felek közötti szerződés egy részét közös akarattal és új tartalommal módosították, ennek következménye a számlák sztornírozása, a vételár visszafizetése volt, amelyet követően új számla alapján átutalással történt a teljesítés.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Azzal érvelt, hogy az ügyletek befejeződtek, a felperes az üzemanyagot átvette, azzal tulajdonosként rendelkezett, az ellenértéket készpénzzel teljesítette. A fizetési mód megváltoztatására az AB határozattal ellentétesen az általános forgalmi adó levonhatósága érdekében került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályként hivatkozottak a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
Art. 8. §-a szerint az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával. Az Art. 42. § (1) bekezdése alapján az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. A (3) bekezdés kimondja, hogy önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adó megállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás, és - ha törvény előírja - az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, illetőleg az adó, költségvetési támogatás igénylése.
Az idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy az önellenőrzéssel történő helyesbítés akkor jogszerű, ha a helyesbítés a kötelezettségre eredetileg irányadó jogszabályok szerint történik. Az adójogi szabályok szerint értékelhető gazdasági esemény és az azt igazoló okirat; a gázolaj átvétele, az ellenérték készpénzben történő kifizetése, a számla kiállítása az AB határozat kihirdetését megelőző időpontban történt. A szerződésből folyó kötelezettségeket a felek ekkor kölcsönösen teljesítették. A szerződés teljesítésével a gazdasági esemény lezárult, az ügylet befejeződött. A már befejődött gazdasági esemény újbóli, más feltételekkel történő teljesítésére a már teljesített szerződés feltételeinek módosítására valóságos lehetőség nincs, noha formailag a szerződések át illetve újraírhatók. Nyilvánvaló, hogy a számla sztornírozására nem a szerződéstől történt elállás - erre tekintettel az értékesített termék visszaszolgáltatása és a vételár visszafizetése - miatt, hanem az általános forgalmi adónak az utólag a módosult jogszabályok alapján történő levonása érdekében került sor. Az új számla kiállítása, az átutalással történt újabb fizetés a "szerződésmódosítás" formai kellékei azonban adójogi szempontból nem eredményezik a már teljesült szerződés módosításának megállapítását. Azt pedig a felperes sem tette vitássá, hogy a készpénz kifizetéséről szóló számlák időpontjában a hatályos rendelkezések a készpénzben történt teljesítés általános forgalmi adó tartalmának levonását nem tették lehetővé.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettek szerint a jogerős ítéletben jogszabálysértést nem észlelt, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.373/2000.)