adozona.hu
AVI 2004.1.6
AVI 2004.1.6
A törvényen alapuló költségvetési forrásból finanszírozott támogatások pénzügyi ellenőrzését és a következmények levonását nem lehet leszűkíteni a külön törvényekben meghatározott feltételeken alapuló költségvetési támogatásokra (1990. évi XCI. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Földművelésügyi Minisztérium Tárcaközi Bizottsága a 173/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2) alapján az 1993. február 19-én kelt határozatával a felperesnek a 25 000 000 forint reorganizációs hiteligénye 28 080 000 forint összegű kamata évenkénti ütemezésben történő támogatásáról határozott. Az 1994. március 17. napján kelt kiegészítő határozat szerint a támogatási feltételek be nem tartása, vagy részleges teljesítés, a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználása jogosulat...
AVI 2004.1.6 A törvényen alapuló költségvetési forrásból finanszírozott támogatások pénzügyi ellenőrzését és a következmények levonását nem lehet leszűkíteni a külön törvényekben meghatározott feltételeken alapuló költségvetési támogatásokra (1990. évi XCI. tv. 3. §)
A Földművelésügyi Minisztérium Tárcaközi Bizottsága a 173/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2) alapján az 1993. február 19-én kelt határozatával a felperesnek a 25 000 000 forint reorganizációs hiteligénye 28 080 000 forint összegű kamata évenkénti ütemezésben történő támogatásáról határozott. Az 1994. március 17. napján kelt kiegészítő határozat szerint a támogatási feltételek be nem tartása, vagy részleges teljesítés, a támogatás rendeltetéstől eltérő felhasználása jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, amelyekre az 1990. évi XCI. törvény rendelkezései az irányadók.Az elsőfokú adóhatóság az 1992. és 1993. évre vonatkozóan megállapította, hogy a felperes a hitelt a pályázati céloktól eltérően használta fel, ezért kamattámogatásra nem volt jogosult. A vizsgálat alapján kiadott határozatnak a reorganizációs kamattámogatásra vonatkozó rendelkezését a városi bíróság 9. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, és az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság 4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatatta és a felperes keresetét elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelmére a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes 1997. február 28. napján kelt határozatával helybenhagyva elsőfokú hatósága 1996. július 12. napján kelt határozatát az 1994. évre vonatkozó vizsgálati megállapítások alapján a felperest - a többi között - jogosulatlanul igénybevett 5970 eFt reorganizációs hitel kamattámogatása és 474 eFt építési beruházási támogatás továbbá 3290 eFt adóbírság és 971 eFt pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében a támogatásra vonatkozó határozati rendelkezések tekintetében kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a támogatás felhasználása az R2 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján jogszerű volt. Hivatkozott a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium ilyen tartalmú nyilatkozatára, majd a per során arra, hogy az alperes hatáskörét túllépve hozott határozatot.
Az elsőfokú bíróság 2000. március 30. napján kelt 13. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Rendelkezett az államigazgatási, jogorvoslati, valamint a kereseti illeték visszautalásáról és kötelezte az alperest a felperesi perköltség megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 34. számú állásfoglalása, valamint a KGD 1996. évi 12. számában közzétett álláspont alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a közigazgatási szerv hatáskörének hiánya olyan eljárási szabálysértés, amelyet a bíróság hivatalból, kereseti kérelem hiányában is köteles figyelembe venni. Az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adóhatóság ellenőrzési jogköre 1999. január elsejei hatállyal terjed ki azon költségvetési támogatásokra, amelyek folyósításának feltételeit a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály határozta meg. Az adóellenőrzést 1996 májusában zárták le, az ekkor hatályos az Egyes agrárgazdasági célok 1996. évi költségvetési támogatásáról szóló 177/1995. (XII. 29.) Korm. rendelet (továbbiakban: R5) 10. §-a az ellenőrzést a Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter hatáskörébe utalta, amelyet az alperessel kötött megállapodás alapján sem engedhetett át. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem rendelkezett hatáskörrel a visszafizetési kötelezettség elrendelésére. A megismételt eljárás elrendelésére vonatkozó döntését azzal indokolta, hogy a támadott határozat a felperes által nem vitatott egyéb megállapításokat is tartalmaz, azonban a felperes által vitatott két megállapításhoz kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék összegszerűsége a határozatokból nem állapítható meg, ezért az elsőfokú hatóságot a reorganizációs hitelkamat támogatásra valamint a beruházási támogatásra vonatkozó megállapítások nélküli határozat kiadására és a szerződés alapján a hatáskörrel rendelkező Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter tájékoztatására hívta fel.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, hivatkozva a Közigazgatási Kollégium 34. számú állásfoglalásra és Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) kereseti kérelemhez való kötöttséget kimondó 215. §-ára. Azzal érvelt, hogy a törvény nem tesz különbséget eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében, illetve azzal, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt 1996-ban kialakított álláspont időben megelőzte a jogértelmezési kérdésben irányadó kollégiumi állásfoglalást. A perbelivel azonos tárgyú korábbi perben jogerősen elbírált jogot - az adóhatóság hatáskörét - a felek új keresetben sem tehetik vitássá. Álláspontja szerint mindezeken túl az adóhatóság a költségvetési törvény felhatalmazása valamint a szerződések alapján jogosult volt vizsgálni a támogatás felhasználását.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és perköltség megállapítását kérte. Részletesen előadta, hogy az R2 előírásainak megfelelően, jogszerűen használta fel a támogatást. Érvei szerint az adóhatóság csupán pénzforgalmi ellenőrzést végezhet, de a miniszter ellenőrzési jogkörét nem vonhatta el. A Földművelési és Vidékfejlesztési Miniszter nyilatkozata szerint pedig a felhasználás jogszerű volt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az Art. 1992. január elsejétől hatályos 3. § (1) bekezdés b) pontja szerint a törvény hatálya a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás) is kiterjed. Az 1998. évi LXII. törvénnyel módosított szövegezés költségvetési támogatások közé sorolja továbbá kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásokat is. Az e szakaszhoz fűzött indokolás szerint a törvényszöveg pontosítását a valós helyzetnek megfelelő, de az alacsonyabb szintű jogszabályok alapján vitatható eljárási szabályok indokolták. A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvény felhatalmazása alapján az 1994. január elsejétől 1994. december 31. napjáig hatályos az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló 182/1993. (XII. 30.) Korm. rendelet (továbbiakban: R3) hatályon kívül helyezte a mezőgazdasági tevékenység egyes adózási és támogatási kérdéseiről szóló 39/1987. (X. 12.) MT. rendeletet (a továbbiakban: R1) és ennek módosításáról szóló minisztertanácsi és kormányrendeleteket - ezek között - az R2-t. A hatályon kívül helyezett R1 és R2 az Állami pénzügyekről szóló 1979. II. törvény végrehajtására annak felhatalmazása alapján születtek. Az 1979. évi II. törvény szabályozta a pénzügyi ellenőrzést, ezen belül az adóellenőrzést, amelynek feladatául szabta az állami költségvetésből kiutalt juttatások igénybevételének jogszerűsége vizsgálatát. Az R3-at a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló CIV. törvény felhatalmazása alapján az 1995. január elsejétől december 31. napjáig hatályos az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseiről szóló 187/1994. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R4) helyezte hatályon kívül, ezt pedig a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény felhatalmazása alapján egyes agrárgazdasági célok 1996. évi költségvetési támogatásáról szóló és 1996. január elsejétől 1996. december 31. napjáig hatályos R5a>-öt. Az R5a>-öt a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény felhatalmazása alapján az 1997. január elsejétől 1997. december 31. napjáig hatályos az agrárgazdasági célok 1997. évi költségvetési támogatási rendjéről szóló 220/1996. (XII. 24.) Korm. rendelet helyezte hatályon kívül. A felhívott kormányrendeletek arról is rendelkeztek, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabályokat az elszámolás tekintetében alkalmazni kell. A megjelölt minisztertanácsi és kormányrendeletekből kitűnik, hogy azok mindegyike törvényi felhatalmazáson, 1994. évtől kezdődően az éves költségvetési törvényeken alapultak, azok végrehajtásához határozták meg a részletszabályokat. A törvényen alapuló költségvetési forrásból finanszírozott támogatások pénzügyi ellenőrzését és az ellenőrzés adójogi jogszabályokon alapuló következményeinek levonását az Art.> idézett 1992. január elsejétől hatályos - szövege alapján sem lehet leszűkíteni kizárólag a külön törvényekben meghatározott feltételeken alapuló költségvetési támogatásokra, mert az alacsonyabb szintű jogszabályokban meghatározott feltételrendszerek egyetlen és kizárólagos alapja és pénzügyi forrása a törvény illetve a költségvetési törvények voltak. Az Art.> alapján ezért az adóhatóság jogosult és köteles volt a költségvetési forrásból a kormányrendeletek részletszabályaiban meghatározott feltételek szerint biztosított költségvetési támogatások adóigazgatási eljárásban történő ellenőrzésére és az ellenőrzés megállapításának adójogi következményei levonására, amely nem érinti és független a kormányrendeletekben illetve a pályázatot kiíró határozatában és az annak alapján kötött szerződésekben meghatározott személyek vagy szervezetek ellenőrzési jogosultságától és azok terjedelmétől.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a hatáskörébe tartozóan vizsgálta az R2 alapján biztosított költségvetési támogatás jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja miatt a kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértés tekintetében a határozatot nem vizsgálta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a kereseti kérelem tekintetében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kf. I. 35.427/2000.)