adozona.hu
AVI 2004.1.5
AVI 2004.1.5
A társasági adóról szóló törvény az adókedvezmények körét taxatíve tartalmazza (1991. évi LXXXV. tv. 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ügyvédi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperes 1996. évben a társasági adó hatálya alá jelentkezett be. A felperes 1995. augusztus 14-én 1 894 472 Ft kölcsönt igényelt egy SEAT TOLEDO 1.9 TD típusú személygépkocsi vásárlásához, amelynek havi 66 401 Ft összegű résztörlesztése 25%-ával az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallása 61. sorában 142 619 Ft-tal jövedelemadó alapját csökkentette.
A felperesnél 1996. évre személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott vizsgálat eredmények...
AVI 2004.1.5 A társasági adóról szóló törvény az adókedvezmények körét taxatíve tartalmazza (1991. évi LXXXV. tv. 13. §)
Az ügyvédi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperes 1996. évben a társasági adó hatálya alá jelentkezett be. A felperes 1995. augusztus 14-én 1 894 472 Ft kölcsönt igényelt egy SEAT TOLEDO 1.9 TD típusú személygépkocsi vásárlásához, amelynek havi 66 401 Ft összegű résztörlesztése 25%-ával az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallása 61. sorában 142 619 Ft-tal jövedelemadó alapját csökkentette.A felperesnél 1996. évre személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott vizsgálat eredményeként a peres eljárás során módosított és kiegészített határozatával az alperes a felperes terhére 142 619 Ft adókülönbözetet,
41 360 Ft adóhiányt, 20 680 Ft adóbírságot és 8699 Ft késedelmi pótlékot írt elő. A jogerős adóhatározat indokolása szerint az 1996. évben egyéni vállalkozóként a társasági adó hatálya alá bejelentkezett felperes a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ta.) 13. § (1) bekezdése szerinti adókedvezményt jogszerűtlenül vette igénybe.
A felperes módosított keresetében az elsőfokú határozatra kiterjedően kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Álláspontja az volt, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóként jogosult a Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Szja.) által biztosított kedvezmény igénybevételére, hivatkozott arra is, hogy ennek alapján fizette a cégautó-adót.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató felperes az Szja. 3. § 17. pontja c) alpontja szerint egyéni vállalkozó, akire bejelentkezése alapján a Ta. 2. §-a alapján terjed ki a törvény hatálya. Arra a következtetésre jutott, hogy a Ta.</a> hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó felperes adókötelezettségére ezért a továbbiakban nem az Szja. hanem a Ta.</a> vonatkozik. Így az 1996. adóévben a felperes a Ta.</a> szerinti és nem az Szja. szerinti adókedvezmények igénybevételére jogosult. A felperes 1996-ban nem élhet az Szja. 39. §-ában rögzített adócsökkentési lehetőséggel, mert a hitel célja szerint nem tartozik a Ta. 13. § (1) bekezdésében írt társasági adókedvezmény igénybevételét megalapozó hitelcélok közé. Utalt arra is, hogy a cégautó személyi jövedelemadója a személygépkocsi használatához kapcsolódik és nincs összefüggésben egyéni vállalkozói hitelfelvétellel, az ezután fizetendő kamattal és kamatkedvezménnyel.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a társasági törvény hatálya alá történt bejelentkezés következménye, hogy a vállalkozásból származó jövedelmét nem csak a személyi jövedelemadó, hanem a társasági adó is terheli, mivel a vállalkozásból származó társasági adóval csökkentett jövedelmének munkabérként történő realizálásánál csakúgy mint az Szja. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók jövedelmét személyi jövedelemadó kötelezettség terheli. Ennek következtében az Szja. szerint igénybe vehető kedvezményt jogszerűen vette igénybe. Az Szja. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók bevallási nyomtatványa 10. sorában elszámolható költségként szerepelhet a vállalkozási célú pénzintézeti hitelre 1996. évben kifizetett kamat és kezelési költség, amely a bevétellel szemben volt elszámolható. A Ta.</a> és az Szja. hatálya alá tartozó vállalkozó között 1996-ban a jövedelem megállapításánál csak a jövedelem szerzésének jogcíme és a bevallás más-más sorában volt különbség. Ezen túl a törvényszöveg maga utal az egyéni vállalkozóra, mint az adókedvezmény jogosultjára. A Ta.</a> hatálya alá jelentkezett egyéni vállalkozókat az Szja. a kedvezményezetti körből nem zárja ki. Hivatkozott arra, hogy a Ta.</a> szerinti adóbevallás mellett, Szja. szerinti bevallást is kellett tennie, amely lehetőséget ad a kedvezmény igénybevételére. Álláspontja szerint a határozat indokolásának megváltoztatása (csak a taxis gépjárműve tekinthető üzleti célra történő elszámolásnak) nem jóhiszemű magatartás és ellentmond a táppénzelszámolással kapcsolatos kedvezmény elfogadásának.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvei szerint a Ta.</a> hatálya alá bejelentkezett adózó, az Szja.-ban szabályozott kedvezményeket nem veheti igénybe. A határozat saját hatáskörben való indokolásra is kiterjedő módosítására az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény alapján volt jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a felperes mint egyéni vállalkozó választási jogával élve döntött úgy, hogy az egyéni vállalkozása után a Ta.</a> szabályai szerint kíván adózni. Ennek következményeként az egyéni vállalkozásának eredményeit, az azzal kapcsolatos költségeit kizárólag a Ta.</a> szabályai szerint vallhatja be. A Ta. 13. § (1) bekezdésében taxatív módon felsorolt adókedvezmények közé a felperes által felvett gépjárműhitel nem sorolható, ezért erre nézve a Ta.</a> alapján adókedvezmény nem vehető igénybe. A felperest 1996. évben egyéni vállalkozóként nem terhelte személyi jövedelemadó, ezért az Szja. alapján az egyéni vállalkozókat megillető adókedvezményeket sem vehette igénybe. Ettől független az, hogy a felperes nem mint egyéni vállalkozó egyéb jövedelme tekintetében személyi jövedelemadót vallott be, amelynél az egyéni vállalkozót megillető adókedvezmény természetesen nem érvényesíthető.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.435/2000.)