adozona.hu
AVI 2003.12.135
AVI 2003.12.135
A jövedéki termék birtoklásának tényét az eset összes körülményét vizsgálva kell tisztázni (1997. évi CIII. tv. 76. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal nyomozó hivatalának járőrei 1999. február 25. napján az R., Sz. út alatt lévő üzemanyagtöltő állomáson jövedéki ellenőrzést tartottak és a tartályban 28 561 liter ismeretlen ásványolaj terméket találtak. A termékről később laboratóriumi vizsgálat alapján megállapították, hogy "C" típusú gazolin. A benzinkutat üzemeltető H. Kft. nyilatkozott arról, hogy a tartályt a jelen per felperese L. János vette bérbe, a zárófedél kulcsát is átvette, így a tartályban található üzemanyag hozzá...
AVI 2003.12.135 A jövedéki termék birtoklásának tényét az eset összes körülményét vizsgálva kell tisztázni (1997. évi CIII. tv. 76. §)
A vámhivatal nyomozó hivatalának járőrei 1999. február 25. napján az R., Sz. út alatt lévő üzemanyagtöltő állomáson jövedéki ellenőrzést tartottak és a tartályban 28 561 liter ismeretlen ásványolaj terméket találtak. A termékről később laboratóriumi vizsgálat alapján megállapították, hogy "C" típusú gazolin. A benzinkutat üzemeltető H. Kft. nyilatkozott arról, hogy a tartályt a jelen per felperese L. János vette bérbe, a zárófedél kulcsát is átvette, így a tartályban található üzemanyag hozzá tartozik. A felperes a meghallgatása során elismerte, hogy a tartályt ő bérli. A jövedéki termék származását igazolni nem tudta, hivatkozott egy ismerősére, akinek a kérésére vette a tartályt bérbe, és aki jelezte, hogy a tartályba a későbbiek során üzemanyagot töltenek.A jövedéki eljárás során a felperesnek G. István 1999. március 1. napján kelt nyilatkozatot adott, mely szerint a lefoglalt mosóbenzin az ő tulajdonát képezi.
Az elsőfokú jövedéki hatóság 1999. május 11. napján kelt határozatával a felperes terhére jövedéki törvénysértést állapított meg, és ezért 5 363 756 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. Egyúttal elrendelte a lefoglalt ásványolaj termék elkobzását, majd megsemmisítését.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 1999. június 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot az indokolásban foglalt pontosítással helybenhagyta. Az alperes jogerős határozatában megállapította, hogy a felperes által a gazolin tulajdonosaként megnevezett személy a bejelentett lakcímen évek óta nem tartózkodik, alkalmi szállásokon él és alkalmi munkával tartja fenn magát, így nem rendelkezhetett olyan vagyoni eszközzel, mely lehetőséget teremtett a több millió forint értékű gazolin megvásárlására. A felperes volt a birtokban tartó, aki a jövedéki termék származását igazolni nem tudta, ezért a termék adózás alól elvontnak minősül, amelynek következményeképpen jövedéki bírságot kellett kiszabni.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy a közigazgatási hatóság tévesen állapította meg a tényállást és ezért helytelen jogkövetkeztetésre jutott. Nem vitatta azt a tényt, hogy az R., Sz. úti üzemanyagtöltő állomáson más személy megbízásából elkérte az egyik üzemanyagtartály zárófedelének kulcsát, egy esetleges későbbi tárolás céljából. Hangsúlyozta azonban, hogy ez nem saját érdekében és nem a saját tulajdonú üzemanyag tárolására kívánta felhasználni. Kinyitotta a tartályt és azt nyitva is hagyta mielőtt bárki elhelyezett volna a tartályban terméket. Ezt követő eseményekről már nem volt tudomása, így ő nem tekinthető a jövedéki termék birtokosának, vele szembe jövedéki bírság kiszabására nem kerülhetett volna sor.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság a közigazgatási eljárás adatait, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárást értékelve megállapította, hogy a felperes a jövedéki termék birtokosa volt, nem tudta bizonyítani, hogy más személy megbízása alapján járt el. A jövedéki termék származását csak törvényes kellékekkel rendelkező számla bizonyítja, ennek hiányában a termék jövedéki ellenőrzés alól elvont, mint ilyen a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 76. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése értelmében jövedéki bírsággal sújtható. A felperes a termék birtokosának volt tekinthető, ezért nem volt jelentősége annak, hogy az ásványolaj termék tényleges tulajdonosa ki volt. A bíróság úgy értékelte a felperes által becsatolt (G. István által adott) nyilatkozatot - a meghallgatott tanúk vallomása alapján is -, hogy valamilyen tartalmú okirat készülhetett, melyet G. Istvánnal aláírattak. Az okiraton szereplő termék azonban nem a tartályban megnevezett terméket tartalmazta, így önmagában a felperesi állítást nem bizonyította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. A felperes megismételte azt az előadását, mely szerint valóban elkérte az üzemanyagtartály zárófedelének kulcsát egy későbbi feltöltés érdekében, azt nyitva is hagyta, a továbbiakban azonban már nem volt tudomása a tartály feltöltéséről, ő üzemanyagot birtokában nem tartott. Ennek igazolásáról a büntetőeljárásban hozott nyomozást megszüntető határozatot is becsatolt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a perbeli üzemanyag terméknek nem volt birtokosa, ezért jövedéki törvénysértést nem követett el, bírsággal nem volt sújtható.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A megyei bíróság értékelte a közigazgatási eljárás során, valamint az általa felvett bizonyítási eljárás adatait. Helyesen mérlegelte a bizonyítékokat és ezért helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes az R., Sz. úti üzemanyagtöltő állomás birtokosa volt, tekintettel arra, hogy későbbi tárolás céljából a szóbeli megállapodás alapján az üzemanyagtartályt az üzemeltetőtől bérbe vette. A felperes nem vitatta, hogy az üzemanyagtartály birtokában rendelkezett annak kinyitásáról is. Ebből következik, hogy a tartályban talált üzemanyag birtokosa volt, függetlenül attól, hogy az üzemanyag tulajdonosa ki volt. A vámhatóság és a bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Jöt. 76. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a természetes személy, ha olyan jövedéki terméket birtokol, amelyet nem az adóraktárban állítottak elő, vagy nem vámkezeltek a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A (2) bekezdés b) pontja szerint pedig az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni azt a terméket, amelyről a birtokosa számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérőokmánnyal, vagy vámokmánnyal nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét.
Helyesen értékelte a megyei bíróság a felperes által csatolt G. István aláírásával készült nyilatkozatot is. A jogerős ítélet és a közigazgatási határozat a jogszabályoknak megfelelt, annak felülvizsgálatára indok nem merült fel. A felperes által a felülvizsgálati eljárás során csatolt nyomozást megszüntető határozatban megállapított tényállás a közigazgatási eljárásban nem kötelező erejű, ez a jogerős ítélet törvényességét nem érinti .
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.095/2000.)