adozona.hu
AVI 2003.12.133
AVI 2003.12.133
A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a tényleges áruszállítást mely okiratokkal kell igazolni (1993. évi LVIII. tv. 43. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság 1997. május 15-én jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által T. községben az M. Művek ingatlanán üzemeltetett üzemanyag kúton.
A felperes jövedéki nyilvántartása szerint 1997. március 7. és május 15. között 101 372 liter gázolajat szerzett be különféle cégektől, amelynek igazolására számlákat mutatott be. Az ellenőrzést végző hatóság a számlák közül az L. S. Bt. által kiállított sorszámú számlákat, és a szállítóleveleket megvizsgálta. Vizsgálta továbbá az ezzel kapcsolatos ba...
AVI 2003.12.133 A törvény egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a tényleges áruszállítást mely okiratokkal kell igazolni (1993. évi LVIII. tv. 43. §)
A vámhatóság 1997. május 15-én jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által T. községben az M. Művek ingatlanán üzemeltetett üzemanyag kúton.A felperes jövedéki nyilvántartása szerint 1997. március 7. és május 15. között 101 372 liter gázolajat szerzett be különféle cégektől, amelynek igazolására számlákat mutatott be. Az ellenőrzést végző hatóság a számlák közül az L. S. Bt. által kiállított sorszámú számlákat, és a szállítóleveleket megvizsgálta. Vizsgálta továbbá az ezzel kapcsolatos bankszámla kivonatokat, továbbá ellenőrzést tartott a számlakibocsátó L. S. Bt.-nél is és tanúkat is meghallgatott. Ennek alapján megállapította hogy a kérdéses adásvételek nem valósultak meg. A 29 000 liter gázolaj ellenértékének átutalása ugyan megtörtént, de ugyanezt az összeget a későbbiekben a felperes képviselőjének visszautalták. Ebből következően a hatóság megállapította, hogy a gázolaj ismeretlen eredetű, a származásának igazolása nem történt meg ezért az jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősül. Az elsőfokú hatóság határozatával a jövedéki törvénysértés megállapítása folytán a felperes 4 176 000 jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében határozat hatályon kívül helyezését és a jövedéki hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Felperes kereseti álláspontja az volt, hogy közte és a L. S. Bt. között a kereskedelmi ügylet létrejött, ténylegesen vásárolt a társaságtól üzemanyagot, amely áru ellenértékét a szállítónak a bankon keresztül átutalta. B. Gábor a felperes ügyvezetője állította, ellentétben más tanú vallomásával, hogy semmiféle pénzt utóbb nem vett át. Önmagában az a tény, hogy a szállítólevelek átadás-átvételi rovata nem került kitöltésre, nem bizonyítja azt hogy valós gazdasági esemény nem történt. Becsatolták a készletnyilvántartást is, amelyből megállapítható volt, hogy a kérdéses üzemanyag a felpereshez megérkezett.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes a perbeli 29 000 liter gázolaj származását nem tudta igazolni, ezért megsértette a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvényt (a továbbiakban: Jszt.) 17. § (6) bekezdésében foglaltakat, így az általa forgalomba hozott jövedéki termék a 67. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősül, amely után bírságot kell kiszabni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt arra, hogy a felperes ügyvezetője által becsatolt készletnyilvántartás valódiságát a felperes eredeti okiratokkal nem tudta igazolni. Az alperes az ügyben a tényállást teljes körűen tisztázta. Eredeti okiratok hiányát ügyvezetői nyilatkozattal pótolni nem lehet.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fellebbezését azzal indokolta, hogy ellentmondásos volt az eljárás során meghallgatott tanúk vallomása. Az államigazgatási eljárás során meghallgatott J. Csaba ugyanis azt állította, hogy a felperesi cég ügyvezetőjétől B. Gábortól a le nem szállított üzemanyag árát visszakapta, míg B. Gábor ezt tagadta. Tagadta azt is, hogy ezzel kapcsolatos nyilatkozatot írt volna alá. Készletnyilvántartásból megállapítható volt, hogy a kérdéses üzemanyag mennyiség a felpereshez megérkezett, az üzemanyag árát pedig a szállító cég banki átutalással megkapta. Felperes büntetőeljárás keretében kérte annak tisztázását, hogy hogyan került a B. Gábornak tulajdonított aláírás a J. Csaba által említett nyilatkozatra. A büntetőeljárás azonban elmaradt, így a tényállás nem kellően tisztázott.
A felperes fellebbezésében másodlagosan azt kérte, hogy az időközben bekövetkezett jogszabályi változásra tekintettel a kedvezőbb elbírálást eredményező jövedéki törvény megfelelő rendelkezésének figyelembevételével a felperesre kirótt bírság mértékét az 50 000-500 000 Ft mértékű kategória szerint állapítsák meg.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében, hogy a vámhivatal határozata szerint a felperes a L. S. Bt. részéről beszerzett jövedéki termék származását, eredetét és jogszerű birtokban tartását hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani. Ezért a lefoglalt 29 000 liter gázolaj mint ismeretlen eredetű származású termék jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősül. A felperes e megállapítással szemben arra hivatkozott, hogy a 29 000 liter gázolaj ellenértékének 3 393 000 Ft-nak az átutalása a bankszámlán keresztül megtörtént. Ugyancsak megtörtént a tényleges áruszállítás. A készletnyilvántartásból megállapítható volt, hogy az adott üzemanyag mennyiség a felpereshez megérkezett. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében azt sérelmezte, hogy a tényállás tisztázása nem történt meg megfelelően. Büntetőeljárás keretében látta tisztázandónak azt a körülményt, hogy hogyan került kiállításra az ügyvezetőjük B. Gábornak tulajdonított nyilatkozat illetőleg nyilatkozat aláírása, mely szerint az átutalt összeget az ügylet meghiúsulása miatt visszakapták.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az adott ügyben a tényállás megfelelően tisztázásra került. Az eljáró hatóság a közigazgatási eljárás során valamennyi érintettet meghallgatta, beszerezte a rendelkezésre álló iratokat, amelyből egyértelműen megállapítható volt, hogy bár a felperes által hivatkozott számlák ellenértékének banki átutalására valóban sor került, utóbb azonban a számlakibocsátó képviselőjének nyilatkozata szerint az ügylet meghiúsult, ezért az átutalt összeget visszaadták a felperesnek. Ezen megállapítással szemben a felperesnek kellett volna azt bizonyítnia, hogy az üzemanyag szállítás a számlakibocsátó L. S. Bt.-től történt meg, és a becsatolt nyilatkozatban foglaltak nem valósak. Ennek bizonyítására büntetőeljárás lefolytatására nincs szükség. A felperesnek módjában lett volna akár a közigazgatási eljárás során, akár a peres eljárás során a bizonyítékai becsatolására. Az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt döntésében arra, hogy a felperes nem csatolt olyan szállítólevelet, átadás-átvételről szóló okiratot, nem nevezte meg azt a szállítóeszközt, illetőleg a szállítóeszköz vezetőjének nevét, a szállítás időpontját amely egyértelműen igazolni tudta volna azt, hogy a felpereshez a számlában szereplő mennyiségű üzemanyag a számlakiállítótól megérkezett volna. Ehhez képest a felperes által kért tanúbizonyítás ezeket a hiányzó okiratokat nem pótolhatta volna. A Jszt. 43. § (6) bekezdés h) pontja egyértelmű kötelező rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a tényleges áruszállítást mely okiratokkal kell igazolni. Így ennek tanúbizonyítással való pótlására nincsen lehetőség. A felperes a fellebbezésében sem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely a perbeli jövedéki termék származásának igazolására alkalmas lett volna.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes azon álláspontjával is, hogy a perbeli esetben nem volt alkalmazható a felperes által kért 1997. évi CIII. törvény 78. § (1) bekezdése éppen amiatt, mivel az előzőekben kifejtett okoknál fogva a jövedéki termék adózott voltát kétséget kizáróan nem bizonyították. Ebből következik, hogy a hivatkozott kedvezőbb bírság rendelkezés már ez okból sem volt alkalmazható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 35.239/2000.)