adozona.hu
AVI 2003.12.132
AVI 2003.12.132
A jövedéki termék forgalmazása során fokozott körültekintéssel kell eljárni (1993. évi LVIII. tv. 4., 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság 1994. április 26. napján jövedéki ellenőrzést tartott a felperes telephelyén, amikor 2 db földalatti tartályból mintavételre került sor. A mintákat az M. Rt. B. Üzeme laboratóriumában megvizsgálták és megállapították, hogy a gázolaj nem szabványos, feltehetően HTO savazással készült. Ezt követően a mintákat a Vám- és Pénzügyőri Iskola Laboratóriumában is megvizsgálták. Az elkészült szakvélemény megállapította, hogy a vizsgált minták közül egyik sem felel meg a magyar szabvány elő...
AVI 2003.12.132 A jövedéki termék forgalmazása során fokozott körültekintéssel kell eljárni (1993. évi LVIII. tv. 4., 67. §)
A vámhatóság 1994. április 26. napján jövedéki ellenőrzést tartott a felperes telephelyén, amikor 2 db földalatti tartályból mintavételre került sor. A mintákat az M. Rt. B. Üzeme laboratóriumában megvizsgálták és megállapították, hogy a gázolaj nem szabványos, feltehetően HTO savazással készült. Ezt követően a mintákat a Vám- és Pénzügyőri Iskola Laboratóriumában is megvizsgálták. Az elkészült szakvélemény megállapította, hogy a vizsgált minták közül egyik sem felel meg a magyar szabvány előírásainak.Az ellenőrzés eredményképpen az elsőfokú vámhatóság 1994. június 13. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért 3 778 950 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, valamint elrendelte a lefoglalt 41 300 liter savazással megváltoztatott jelű HTO elkobzását. A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 1994. december 19. napján az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú határozat megállapította, hogy a jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül, melynek adózott voltát, származását forgalomba hozója nem tudja igazolni, illetőleg vásárlója bizonyíthatóan nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának tisztázása érdekében. A felperes a megvásárolt üzemanyag forgalomba hozójaként az F. P. Bt. nevezte meg, akinek számláját bemutatta. Megállapítást nyert, hogy ez a gazdasági társaság a feltüntetett címen nem ismert, cégbírósági bejegyzése nem történt meg. A vásárlás során a felperes az eladótól a jövedéki engedélyt nem kérte. A becsatolt minőségellenőrzési bizonylat sem bizonyító erejű, tekintettel arra, hogy nem tartalmazott cégszerű aláírást, illetőleg a feltüntetett számlaszám sem egyezett meg a benyújtott és származást igazoló számlák sorszámával.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a lefoglalt üzemanyagot az F. P. Bt.-től vásárolta, akivel szemben kellő körültekintéssel járt el. E szállító képviseletében eljáró K. László jövedéki engedélyt mutatott, minden alkalommal mintát vettek a vásárolt üzemanyagból, érzékszervi úton elváltozás azon nem látszott, számlát kaptak. 1994. januárjában minőségi bizonylatot is kértek, amely szerint az áru a magyar szabvány előírásának megfelelt. Nem volt tudomásuk azon körülményről, hogy a cég nincs bejegyezve a cégbíróságon, illetőleg a feltüntetett címen ismeretlen. A felperes álláspontja szerint megtévesztették őket, és az ügyben a felelősség kizárólag az F. P. Bt.-t és K. Lászlót terhelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés során még érzékszervi vizsgálattal is megállapítható volt, miszerint a forgalmazott gázolaj savat tartalmazott.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a perbeli időszakban hatályban volt a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 4. § (1) és (2) bekezdését, 46. § (14) bekezdését, valamint 67. § b) pontját. Megállapította a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy a közigazgatási szervek a tényállástisztázási kötelezettségüknek, amelyet az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése ír elő, nem tettek eleget. Nem vizsgálták azt, hogy a felperes kellő körültekintéssel járt-e el az adott gazdasági esemény vonatkozásában. A felperes következetes előadása szerint a szállításokat megelőzően minőségi bizonylatot, illetőleg jövedéki engedélyt kapott a társaságtól. Nem folytattak bizonyítást arra vonatkozóan, miszerint a felperes az üzemanyag átvételekor érzékszervi vizsgálatot nem folytatott volna. A bíróság a felperes indítványára meghallgatta tanúként az ügyvezető K. Zoltánt, T. Jánost, valamint J. Istvánt, akik egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a szállításkor minden esetben érzékszervi vizsgálat történt, és ekkor a savazásra utaló jeleket nem tapasztaltak. Az elsőfokú bíróság meghallgatta K. Lászlót is, aki előadta, hogy bár a leszállított üzemanyag nem volt a legjobb minőségű, de minden esetben mintát vettek és savazásra utaló jeleket nem észleltek. Ennek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy további tényállás-tisztázás szükséges, ezért az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra előírta, hogy vizsgálni kell a termék beszerzése során a felperes kellő körültekintéssel járt-e el, tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a kérdéses termék jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősül. Meg kell hallgatni e körben a felperesi társaság képviselőjét, illetőleg alkalmazottait, akik a termékbeszerzés és szállítás során tevékenyen közreműködtek. Tisztázni kell azt is, hogy a felperes a szállító ellenőrzése érdekében milyen tevékenységet végzett, illetőleg, hogy a számlakibocsátó cégbírósági bejegyzése megtörtént-e.
Az elsőfokú bíróság egy ízben felfüggesztette a peres eljárást. Ennek oka az volt, hogy az eljáró jövedéki hatóság a perbeli cselekmény miatt K. László terhére is megállapította 1995. május 9. napján kelt határozatában a jövedéki törvénysértést, és kötelezte a felperessel egyetemlegesen a 3 778 950 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Az elsőfokú határozat ellen fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 1997. június 12. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az alperes sérelmezte az elsőfokú ítélet azon megállapítását, mely szerint a tényállás nem került tisztázásra. Hangsúlyozta; hogy valamennyi rendelkezésre álló adat figyelembevételével hozta meg határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes üzemanyag céljára gázolajat vásárolt. Az eljáró vámhivatal az ellenőrzés alkalmával a gázolajból vett minta laboratóriumi vizsgálata alapján megállapította, hogy a vásárolt gázolaj valójában kénsavval kezelt, megváltoztatott jelzésű háztartási tüzelőolaj. Az elbíráláskor hatályos jövedéki szabályozással és ellenőrzésről, valamint bérfőzési adóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 46. § (14) bekezdése alapján tilos a háztartási tüzelőolaj minden egyéb célú felhasználása, így különösen az ipari, mezőgazdasági termelési, a gépjárművekben üzemanyag céljára történő felhasználás.
A felperes sem a közigazgatási, sem a bírói eljárás során nem vitatta, hogy az által beszerzett gázolaj valójában megváltoztatott jelzésű háztartási tüzelőolaj (HTO), mely így jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül a Jszt. 67. § (1) bekezdés f) pontja alapján. A felperes kizárólag a körben terjesztett elő védekezést, mely szerint a jövedéki törvénysértésért nem terheli felelősség, az eladóként szereplő F. P. Bt.-vel szemben ugyanis kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével azért helyezte hatályon kívül az alperesi határozatot, mivel az volt az álláspontja, hogy az eljáró hatóság nem vizsgálta a felperes kellő körültekintéssel járt-e el az üzemanyag-beszerzés vonatkozásában, illetőleg erre vonatkozóan nem folytatott bizonyítási eljárást. Ezért az elsőfokú bíróság az új eljárás során e kérdés vizsgálatát rendelte el a perbeli időszakban hatályos Jszt. 4. § (2) bekezdése alapján.
A Jszt. 4. § (2) bekezdése szerint a jövedéki ellenőrzés és az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül vagy nem engedélyezett helyen folytat, vagy az e törvényben tiltott tevékenységet végez, olyan jövedéki terméket vesz át, vásárol meg, tart birtokában, amelyről tudja vagy kellő körültekintés mellett tudnia kell, hogy azt a jövedéki ellenőrzés alól elvonták.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú ítélet megállapításával. A rendelkezésre álló iratok szerint megállapítható, hogy a jövedéki hatóság a tényállást megfelelően tisztázta. Az ellenőrzéskor jelen volt a felperesi kft. ügyvezetője, K. Zoltán, aki úgy nyilatkozott, hogy a gázolajak megérkezésekor szemrevételezték a színét, és azt megfelelőnek tartotta. Egyéb vizsgálatot nem végeztek. Ezt követően a mintavétel folyamán a jegyzőkönyv szerint - amelyet K. Zoltán aláírt - tanúsította, hogy a vödörbe kiengedett gázolaj gőzéből párolgásából megállapítható, hogy az savat tartalmazhat.
Az elsőfokú bíróság által meghallgatott felperesi cég alkalmazottai - T. János és J. István - azt adták elő, hogy a mintavétel akként történt, hogy egy edénybe leeresztették és általában szagról vizsgáltak. Ez az előadás ellentétes volt K. Zoltán előzőben idézett előadásával. Ugyanakkor az alkalmazottak azt is elmondták, hogy az elsődleges vizsgálat a pénzügyőrök részéről lakmuszpapírral történt, majd ezt követően vitték el a mintákat laboratóriumi vizsgálatra. Ezen túl olyan előadást is tett J. István bírói kérdésre, hogy amikor már észlelték a savazási problémát kint is voltak a vám- és pénzügyőrség emberei.
Ezen tanúelőadásokból a Legfelsőbb Bíróság is azt a következtetést vonta le, hogy a felperes az üzemanyag beszerzésénél a minták vizsgálatánál sem járt el kellő körültekintéssel. A felperesi előadás szerint minőségellenőrzési bizonyítványt is kértek a szállító F. P. Bt.-től. A felperes által említett M. Rt. emblémával rendelkező minőségi bizonyítvány az iratok között nem volt található, a felperes által becsatolt minőségellenőrzési bizonylat egyszerű ránézésre is megállapíthatóan hitelesnek nem volt tekinthető. Ehhez kapcsolódott a bíróság által tanúként meghallgatott és az üzemanyag szállítóként eljáró ügynök K. László tanúvallomása, aki szerint minőségi tanúsítványt a leszállított anyaghoz nem adtak, a felperes képviselője által bemutatott minőségellenőrzési tanúsítványt nem ismerte.
A felperes saját előadása szerint is hosszú ideje nagymennyiségű gázolajat szerzett be, így tudnia kellett, hogy a jövedéki termék forgalmazásánál fokozottabb körültekintéssel kell eljárnia. Különös tekintettel arra az esetre is, amikor az üzemanyag szállítójaként egyetlen személlyel állt kapcsolatban. A felperes nem bizonyította, hogy - a cégbejegyzésben nem szereplő és ismeretlennek tekinthető - F. P. Bt.-től jövedéki engedélyt kért volna. A nagymennyiségű 41 300 liter üzemanyagot pedig az ügynök kezébe készpénzben fizették a nagykereskedelemben szokásos banki átutalás helyett.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes a kellő körültekintést nem tanúsította, tudhatta volna, hogy olyan jövedéki terméket vásárol meg, amelyet jövedéki ellenőrzés alól elvontak. A Jszt. 4. § (2) bekezdésében írt feltételek megvalósultak.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a megismételt eljárásra olyan tényállás-tisztázási kötelezettséget írt elő, amelyet az eljáró alperesi hatóság már megtett. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljáró hatóság a bűnügyi hatóságtól szerezte azt a tudomását, hogy a számlakibocsátó gazdasági társaság nem létező fiktív cég, ezen tény megerősítést nyert az eljáró értékesítő ügynök K. László ellen lefolytatott büntetőeljárás adataiban. Ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania azt a elsőfokú bírósági előírást, mely szerint a felperes milyen tevékenységet végzett a szállító ellenőrzése érdekében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a tényállás további tisztázásra nem szorul, az alperes határozata jogszabályoknak megfelelt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.</a>) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 35.075/2000.)