adozona.hu
AVI 2003.12.131
AVI 2003.12.131
A Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti kedvezmény a Magyarországon élő személyeket nem illette meg [1995. évi C. tv. 113. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes több mint két évig Németországban dolgozott, hazatelepülésekor kérte 1 darab G. C. Jeep gépkocsi vámmentes vámkezelését 1998. augusztus 28-án.
Az elsőfokú vámhivatal 1998. szeptember 18-án kelt határozatával a vámfizetés mellett vámkezelte a belföldi forgalom számára a felperes által behozott gépkocsit. A vámmentes vámkezelést két okból utasította el.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, az alperes 1999. április 29-én kelt határozatával az indokolás megváltoztatás...
AVI 2003.12.131 A Vtv. 113. § (1) bekezdése szerinti kedvezmény a Magyarországon élő személyeket nem illette meg [1995. évi C. tv. 113. § (1) bek.]
A felperes több mint két évig Németországban dolgozott, hazatelepülésekor kérte 1 darab G. C. Jeep gépkocsi vámmentes vámkezelését 1998. augusztus 28-án.Az elsőfokú vámhivatal 1998. szeptember 18-án kelt határozatával a vámfizetés mellett vámkezelte a belföldi forgalom számára a felperes által behozott gépkocsit. A vámmentes vámkezelést két okból utasította el.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, az alperes 1999. április 29-én kelt határozatával az indokolás megváltoztatásával az elsőfokú határozatot érdemben helybenhagyta. A másodfokú határozat az indokolást annyiban változtatta meg, hogy kizárólag egy ok miatt utasította el a felperes vámmentes vámkezelési kérelmét. Ez az ok az volt, miszerint a felperes nem rendelkezett vezetői jogosítvánnyal, a becsatolt iratok szerint édesapja rendelkezett jogosítvánnyal, ő viszont a felperessel a külföldi tartózkodása alkalmával nem élt együtt. A határozat szerint a Vámtörvény 113. § (4) bekezdésének alkalmazásában csak azoknak a családtagoknak van lehetősége a vámmentes vámkezelésre, akik az érintettel együtt életvitelszerűen külföldön éltek közös háztartásban.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését és a kérelmének helytadást kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy a vámtörvény és annak végrehajtási rendelete nem ír elő olyan feltételt, amely a határozatban szerepel. Nincsen olyan jogszabályi előírás, amely arról rendelkezne, hogy a jogosítvánnyal rendelkező közeli hozzátartozónak együtt kellett volna eltölteni a külföldi kiküldetést a kérelmezővel. A felperes sérelmezte az ügyintézési határidő túllépését is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Ugyanakkor utalt a VPOP 35/1999. (III. 23.) utasítására is, amely az álláspontjukkal egyező.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet idézte a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 113. § (1) bekezdését, (2) bekezdés és (4) bekezdését. Ennek értelmezésével azt állapította meg, hogy a jogszabályi rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a korábban külföldön élő személy az általa teremtett körülményeket belföldön is biztosítsa. Ebbe tartozik, hogy ha külföldön legalább 6 hónapja személygépkocsit használt a hazatelepülő, azt belföldön is megtehesse. Ennek feltétele amennyiben a külföldön tartózkodó vezetői jogosítvánnyal nem rendelkezett, hogy az akkor biztosít vámmentességet amennyiben a vele együtt élő családtagja vezette külföldön a gépkocsit, és ezt a megszokott életfeltételt belföldön is igénybe vehesse.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a bíróság a jogszabályban megfogalmazott családtag fogalmához olyan további feltételt írt elő, amely a jogszabályban nem szerepel. Abban az esetben, ugyanis hogyha a családtagnak közös háztartásban kellett volna élnie a külföldön tartózkodóval, ez lehetetlenné tenné azoknak a vámmentes vámkezelési kedvezmény igénybevételét, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak vezetni. A törvény 6 hónap tulajdonlást ír elő a kedvezmény igénybevételéhez; a használatról nincs szó.
A felperes ki tért arra is, hogy a Fővárosi Bíróság a jogerős ítéletében nem hivatkozott az alperes által említett VPOP állásfoglalásra, mivel az nem is volt hatályban a kérelem benyújtásakor. Így ez a szabályozás sem indokolhatta az ítéletben foglalt döntést.
A felperes kérelméhez vámszakértői véleményt csatol, amelyik alátámasztja az álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felperes utóbb benyújtott előkészítő iratában ismételten kifejtette, hogy hátrányos megkülönböztetést jelent abban az esetben, ha a vezetői jogosítvánnyal nem rendelkező nem hozhat be vámmentesen személygépkocsit. Hangsúlyozta, hogy nem a családtag jogán, hanem a külföldön tartózkodó jogán járt ez a kedvezmény.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdés alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A perbeli esetben a felperes abban jelölte meg a jogerős ítélet jogszabálysértését, hogy a vámtörvény rendelkezését kiterjesztően értelmezte és olyan feltételhez kötötte a vámmentesség igénybevételét, amelyet a jogszabály nem tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes ezen indokát nem tartotta alaposnak, tekintettel arra, hogy a Vtv. perbeli időszakban hatályos 113. § (1) bekezdése szerint vámmentesek a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a Magyarországon keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából legalább 12 hónapra második lakást berendezők, vagy külföldön keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntető, valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okokból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkező) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül 2 évet meghaladóan Magyarországon kívül volt.
E törvényi rendelkezésből tehát megállapítható, hogy a vámkedvezmény főszabályként a hazatelepülőkre, bevándoroltakra stb. vonatkozik. A vámmentes vámkezelés egyéb törvényi feltételeit e kedvezményezett személyek által hazahozott ingóságok tekintetében a Vtv. 113. § (1) bekezdés a) és b) pontja továbbá a (2) (3) és (4) bekezdése tartalmazza. Ebből következik, hogy e kiegészítő rendelkezésekben előírt feltételeknek is osztoznia kell a főszabállyal, azaz a Magyarországon élő személyekre a kedvezmény nem terjedhet ki. Ez okból volt helytálló az alperesnek és a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a hazatelepülő felperesre a vámkedvezmény azért nem volt alkalmazható, mivel vezetői jogosítvánnyal nem rendelkezett és családtagja aki a vezetői jogosítvánnyal rendelkezett külföldön nem élt vele együtt. Magyarországon lakó személyként viszont reá a kedvezmény nem hatott ki.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, a bíróság nem alkalmazta a vámkezeléskor még hatályban nem lévő VPOP utasítást. A vámhatóság esetleges határozat hozatali késedelme az ügy érdemére nem hatott ki.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.361/2000.)