adozona.hu
AVI 2003.12.127
AVI 2003.12.127
Az Art. pontosan meghatározza, hogy milyen személyi körből származó és milyen tartalmú nyilatkozat tekintendő az adóigazgatási eljárásban bizonyítéknak (1990. évi XCI. tv. 37., 47. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága megismételt eljárásban 1999. július 26. napján hozott határozatával a felperest az 1995-1996-os évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó nemben 2 953 496 Ft adóhiány, 1 476 748 Ft adóbírság és 1 470 107 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozatot az alperes 1999. október 8. napján kelt határozatával helybenhagyta. A fellebbezés elbírálása során jogszerűnek értékelte, hogy az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatá...
AVI 2003.12.127 Az Art. pontosan meghatározza, hogy milyen személyi körből származó és milyen tartalmú nyilatkozat tekintendő az adóigazgatási eljárásban bizonyítéknak (1990. évi XCI. tv. 37., 47. §)
Az alperes elsőfokú hatósága megismételt eljárásban 1999. július 26. napján hozott határozatával a felperest az 1995-1996-os évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó nemben 2 953 496 Ft adóhiány, 1 476 748 Ft adóbírság és 1 470 107 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozatot az alperes 1999. október 8. napján kelt határozatával helybenhagyta. A fellebbezés elbírálása során jogszerűnek értékelte, hogy az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása ellenére felperes szerződő partnereit nem tanúként hallgatta meg, hanem tőlük nyilatkozatot szerzett be.A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését annak az Adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 37. § (2) bekezdésébe, ezzel összefüggésben az Államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 25. §-ába; az Art. 51. §-ába; Art. 51. § (1) bekezdésébe és 75. § (4) bekezdésébe; az Art. 60. § (2) bekezdésébe ütközése miatt kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szerződő partnerei nem mezőgazdasági kistermelők.
A bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Döntése kiindulópontja az volt, hogy a speciálisan az adóigazgatási eljárásra vonatkozó Art. által nem szabályozott eljárási kérdésekben az Áe.</a> szabályait kell alkalmazni. Az Art. az Áe.</a>-től eltérően az ügyféli nyilatkozaton kívül tartalmaz rendelkezéseket az adózón kívüli más magánszemély nyilatkozataira vonatkozóan. Az Art. 37. § (2) bekezdése szerint az adózón kívüli más magánszemélytől tanúvallomás formájában szerezhető be nyilatkozat. A tanúvallomás - az Art. eltérő szabálya hiányában - az Áe. 25. §-a szerint az ügyfél előzetes értesítése mellett tartott tárgyaláson vagy az Áe. 30. § (3) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hallgatható meg, amelyen az Áe. 36. § (2) és (3) bekezdése szerint az ügyfél jelen lehet, kérdést intézhet a tanúhoz, észrevételt tehet és bizonyíték beszerzését indítványozhatja. E szabályok alapján kifejtette, hogy az adóhatóság által nyilatkoztatott magánszemélyek tanúk, akiknek a meghallgatásáról a felperest az Áe. 36. § (3) bekezdésében foglalt jogai érvényesítésének biztosítása érdekében legalább értesíteni kellett volna. Az ezt mulasztó alperes a döntés érdemére kiható, bírósági eljárásban nem orvosolható, lényeges eljárásjogi jogszabálysértést követett el, amelynek okán a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú határozatra kiterjedően az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte. Az új eljárásra a nyilatkozóknak - a felperes előzetes értesítése mellett történő - tanúkénti meghallgatását írta elő. Az ítélet további indokolása szerint az alperes határozata az Art. 75. § (4) bekezdését nem sértette meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Art. 51. § (7) bekezdése, valamint a 37. § (1) és (2) bekezdése téves értelmezése miatt jogsértő. Azzal érvelt, hogy az Art. 37. § (1) és (2) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmaz azokra a személyekre nézve, akik valamely más adóalannyal szerződéses kapcsolatban álltak vagy állnak, de e körben is csak azon adatok tények körülmények vonatkozásában, amelyeket a felhívással érintett személy ismert, illetve a nyilvántartásában szerepel és a mely adatok stb. a más adóalany adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását illetve ellenőrzését teszik lehetővé. Az Art. az Áe.</a>-ben meghatározott bizonyítékokon kívül meghatározott személyi kör, meghatározott tárgyban rögzített nyilatkozata beszerzését is lehetővé teszi. Az eljárásban a nyilatkozatokat az Art. 37. § (2) bekezdése szerint szerezte be, amelynek során az Áe. 25. §-a, 30. § (3) bekezdése, illetve 36. § (2) és (3) bekezdése alkalmazására nem volt szükség.
A felperes - fenntartva a perben előadottakat - a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Art. 51. § (7) bekezdése szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. Az Art. 37. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az adózót nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről amely a felhívásban megnevezett, a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé. A (2) bekezdés kimondja, hogy az (1) bekezdés alá nem tartozó magánszemély az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé, az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni. A (3) bekezdés alapján nyilatkozattétel megtagadható, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. A (4) bekezdés kimondja, hogy az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire. Az (5) bekezdés szerint az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását.
A fentiekben idézett rendelkezésekből kitűnően az Art. mint az adóigazgatási eljárásra vonatkozó speciális eljárási törvény a bizonyítékok egy fajtájáról a nyilatkozatról tartalmaz részletes, az Áe.</a> szabályaitól eltérő rendelkezéseket. Ezekben pontosan meghatározza, hogy milyen személyi körből származó és milyen tartalmú nyilatkozat tekintendő speciálisan az adóigazgatási eljárásban bizonyítéknak. Az adóigazgatási eljárásban beszerezhető nyilatkozat gyökeresen eltér az Áe.</a>-ben szabályozott nyilatkozattól illetve a tanúvallomástól, mert azt nemcsak az ügyféltől (az adott adóügyben adózónak tekintendő féltől), hanem más adózóktól továbbá az ezeken kívüli más magánszemélyektől a törvény szerinti tartalommal be lehet szerezni, a tanúvallomásra és a tárgyalásra vonatkozó általános eljárási szabályok betartása nélkül. Ennek megfelelően az Art. szerint bizonyíték az a nyilatkozat, amely az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy állónak az adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését lehetővé tevő adatról, tényről vagy körülményről szól, és amelyet az adóhatóság az Art. 47. § (4) és (5) bekezdése szerint meghatározott alakiságú és tartalmú jegyzőkönyvben rögzít. Az Art. nem írja elő, hogy a jegyzőkönyv felvételére tárgyaláson vagy az Áe.</a> szerinti meghallgatáson kerülhet sor és arról sem rendelkezik, hogy a nyilatkozat felvételéről az adóhatóság köteles előzetesen értesíteni a felet. Ennek következtében a nyilatkozat jegyzőkönyvezése során az Áe.</a> szerint a tanúvallomásnak tárgyaláson vagy meghallgatáson történő felvételekor érvényesíthető ügyféli jogok hiányoznak. Az ügyfél ugyanakkor az Art. 64. § (1) bekezdése alapján nyilatkozat tartalmát iratbetekintés során megismerheti, az azzal kapcsolatos észrevételeit a jegyzőkönyv átvételét követő 8 napon belül előterjesztheti.
A fentiek alapján az adóhatóság az Art. 47. § (2) bekezdése szerint beszerzett nyilatkozatok kapcsán a felperesnek az Áe. 25. §-ában, valamint 30. § (3) bekezdésében, továbbá a 36. § (2) és (3) bekezdésében foglalt jogait nem sérthette meg. Ez okból az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére jogi lehetőség nem volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte a (3) bekezdésre tekintettel a költségek megállapítása mellett. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a keresetben megjelölt további jogszabálysértések tekintetében kell az alperesi határozatot felülvizsgálnia. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.341/2000.)