adozona.hu
AVI 2003.12.125
AVI 2003.12.125
Tisztázni kell, hogy a fél adózó vagy az adó megfizetéséért helytállni köteles személy (1990. évi XCI. tv. 25. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága Csődeljárási és Végrehajtási Osztálya 1994. július 6-án kelt és jogerős határozatával a H. K. Gmk. felszámolás alatt álló adózó terhére 1997. évre általános forgalmiadó-hiányt, bírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetését írta elő.
Az adóhatóság a felpereseket, mint a felszámolással megszüntetett Gmk. tagjait egyetemlegesen kötelezték a fennmaradt 9 034 083 Ft megfizetésére. A határozat felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perben a megyei bír...
AVI 2003.12.125 Tisztázni kell, hogy a fél adózó vagy az adó megfizetéséért helytállni köteles személy (1990. évi XCI. tv. 25. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága Csődeljárási és Végrehajtási Osztálya 1994. július 6-án kelt és jogerős határozatával a H. K. Gmk. felszámolás alatt álló adózó terhére 1997. évre általános forgalmiadó-hiányt, bírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetését írta elő.Az adóhatóság a felpereseket, mint a felszámolással megszüntetett Gmk. tagjait egyetemlegesen kötelezték a fennmaradt 9 034 083 Ft megfizetésére. A határozat felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perben a megyei bíróság 3. számú ítéletével 1998. szeptember 16-án hatályon kívül helyezte az adóhatósági határozatokat és új eljárásra kötelezte az adóhatóságot, amelynek során azt írta elő, hogy részletezni kell az adótartozás jogcímeit, összegszerűségét, jogalapját és a késedelmi pótlék számítását.
A jogerős ítélet alapján lefolytatott új eljárásban az elsőfokú adóhatóság 1999. március 12-én és 17-én hozott határozatával a felpereseket egyetemlegesen összesen 9 034 083 Ft megfizetésére kötelezte azzal, hogy a felperesek 1984. július 19-től 1995. szeptember 11. napjáig a Gmk. megszűnéséig voltak az adózó gazdasági társaság tagjai, ezért az adótartozásért az Art. 25. § (2) bekezdés f) pontja alapján kötelesek voltak.
A fellebbezés folytán eljáró alperes a másodfokú 1999. május 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolást módosította annyiból, hogy megállapította a H. K. Gmk. elleni felszámolási eljárásban 10 103 624 Ft jogerős és végrehajtható okiraton alapuló hitelezői követelést jelentettek be. A kijelölő felszámoló ezt elfogadta, és felszámolói zárómérlegében 10 104 000 Ft összegben szerepeltette. Ezt az összeget csökkentették a felszámolási időre felszámított 445 541 Ft késedelmi pótlékkal, és az így fennmaradt 9 658 083 Ft megfizetésére kötelezték a felpereseket. A másodfokú határozat részletezi az egyes megállapított összegeket és a késedelmi pótlékot. A másodfokú határozat megállapította, miszerint a bíróság az alapperben előírta, hogy a tagok az összegszerűséget jelen eljárásban nem kifogásolhatják, viszont annak részletes számítási mód megismerésére joguk van.
E határozat ellen a felperesek nyújtottak be keresetet, kérték annak hatályon kívül helyezését. Sérelmezték, hogy az alapeljárás során kizárólag a felszámolónak küldték meg a határozatot, akitől csak késve kaphatták meg azt, ennek következtében a fellebbezésük elkésett. Kifogásolták, hogy így nem élhettek ügyféli jogukkal, és továbbra sem volt érthető, hogy hogyan jött ki a megítélt adótartozás. Különös tekintettel arra, hogy 1984-ben megalakult társaság 2 900 000 Ft tagi betéttel indult. Ezt az összeget tárgyi eszköz beszerzésére fordították. Majd további
4 millió Ft-ért szereztek be általános forgalmi adómentesen eszközöket. Ebből következik, hogy a továbbértékesítésük sem lehetett általános forgalmi adó köteles. Sérelmezték ezért a Gmk. terhére előírt adótartozást.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában kifejtetteket.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet megállapította, hogy a megismételt eljárásban az első- és másodfokú adóhatósági határozatok eleget tettek a korábbi bírósági ítéletben foglalt iránymutatásnak. Az elsőfokú határozat pontosan felsorolja az egyes adónemeket, azok összegszerűségét, esedékességét és megállapítja, hogy a felperesek marasztalása, - egyébként a felperesekre kedvezőbben - miért tért el a gazdasági társaság kötelezésétől összegszerűségében. A felperesek jelen keresetükben az alperesi határozat ezen részét nem vitatták, a gazdasági társaságot kötelező alaphatározat pedig a korábbi bírósági iránymutatásnak megfelelően a közigazgatási perben már nem volt felülbírálható. Jelen eljárásban a felperesek csak az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 25. § (2) bekezdés f) pontjához kapcsolódóan állíthattak volna alperesi határozat jogszabálysértést. Erre vonatkozóan azonban érdemi indokot nem hoztak fel.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérték az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát. A felperesek fenntartották a korábban kifejtett jogi álláspontjukat, hangsúlyozták, hogy az alaphatározatot nem küldték meg a tagoknak. A felszámoló késve küldte meg a határozatot, ezért nem tudtak jogorvoslati jogukkal határidőben élni. Továbbra sem értik miért kötelezte az alaphatározat a Gmk.-át általános forgalmi adó megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet helyesen tartalmazta az ügy tényállását és helytálló volt az abból levont jogi következtetés is. A korábbi alapeljárásban a bíróság jogerős ítéletében kötelezte a közigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására, előírta az új eljárásban kötelező vizsgálati szempontokat. Ebből következően ez a döntés kötötte az eljáró adóhatóságot. Az új eljárást ebben a keretben folytatta le, és nem volt lehetőség ismételten vizsgálni azt a kérdést, hogy az alaphatározat során hogyan történt meg a határozat kézbesítése, milyen határidőben volt lehetősége a felpereseknek a jogorvoslati joguk érvényesítésére. Az adóhatóság az új eljárásban végrehajtotta a jogerős bírósági ítéletben előírtakat, és helytállóan állapította meg azt, hogy a felperesek felelőssége az Art. 25. § (1) bekezdés f) pontján alapul. Ennek megfelelően: az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetni, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.
A gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgárjogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet a jogi személy felelősség vállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel.
E törvényi rendelkezés alapján a jogerős ítélet helytállóan utalt tehát arra, hogy a felperesek az adott perbeli esetben nem adózó, hanem az adó megfizetéséért helytállni köteles személyek voltak. Helytálló volt a hivatkozás a mögöttes gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 54. § (2) bekezdésére is. Így jelen eljárásban már nem vitatható, hogy az eredetileg kötelezett gazdasági társaságot az adóhatóság milyen jogcímen kötelezte fizetésre. A jelen eljárás tárgya kizárólag az volt, hogy a felperesek mögöttes felelőssége a jogszabályok alapján fennállott-e. E kérdésben a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.267/2000.)