adozona.hu
AVI 2003.12.124
AVI 2003.12.124
Az adóhatóság csak körültekintően minősítheti az ügyletek valódi tartalmát [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesi gazdasági társaságnál általános forgalmi adó és agrárpiaci támogatás adónem ellenőrzését végezte 1995. év vonatkozásában, majd az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozatot később visszavonta és elrendelte az adóhatósági ellenőrzés folytatását. Az így lefolytatott adóhatósági vizsgálat alapján az elsőfokú adóhatóság az 1995. évre vonatozóan határozatával a felperes terhére 1 095 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből adóhiány 915 000 Ft volt, e...
AVI 2003.12.124 Az adóhatóság csak körültekintően minősítheti az ügyletek valódi tartalmát [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesi gazdasági társaságnál általános forgalmi adó és agrárpiaci támogatás adónem ellenőrzését végezte 1995. év vonatkozásában, majd az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozatot később visszavonta és elrendelte az adóhatósági ellenőrzés folytatását. Az így lefolytatott adóhatósági vizsgálat alapján az elsőfokú adóhatóság az 1995. évre vonatozóan határozatával a felperes terhére 1 095 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből adóhiány 915 000 Ft volt, ezen túl 457 000 Ft adóbírságot és 1 116 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot 1999. március 10-én helybenhagyta. E határozat indokolását 1999. október 8-án kelt határozatával módosította a rendelkező rész fenntartásával.
Az adóhatóság ugyancsak vizsgálatot tartott a felperesnél általános forgalmi adó, valamint agrárpiaci támogatás adónemben 1996. évre vonatkozóan is. Az ezen vizsgálatok eredményeként meghozott elsőfokú határozatával a felperes terhére 7 832 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből az adóhiány 6 762 000 Ft volt.
E határozatát a felperes fellebbezése folytán az alperes megsemmisítette és új eljárást rendelt el. Az új eljárás során újabb adóvizsgálati jegyzőkönyv készült, melynek eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 2 966 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből adóhiány 2 962 000 Ft volt. Az adóhiány után 1 481 000 Ft bírságot és 2 275 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított.
E határozat elleni fellebbezés folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, majd ezen határozat indokolását is utóbb a rendelkező rész fenntartása mellett módosította.
Az adóhatóság által megállapított adókülönbözet, illetőleg adóhiány a következő ügyletek folytán keletkezett. A felperes az N.-K. Bt.-vel folytatott gazdasági kapcsolata alapján több számlát bocsátott ki nemzetközi fuvarozás címén, mely számlákban a teljesített szolgáltatást általános forgalmi adó mentesnek tekintette, így általános forgalmi adót nem tüntetett fel. Az adóhatóság ezzel kapcsolatban az N.-K. Bt.-nél végzett célellenőrzése alapján is azt állapította meg, hogy valójában a felperes árufuvarozási tevékenységet nem végzett, tevékenysége arra korlátozódott, hogy a tulajdonát képező tehergépjárműveket fuvarozás céljára bérbe adta bérleti díj ellenében az N.-K. Bt.-nek, valamint ő biztosította a gépjármű vezetőt is. A valóságos fuvarozási tevékenységet az N.-K. Bt. végezte tekintettel arra, hogy az ő nevére szóltak a különböző fuvarozási engedélyek, a nemzetközi fuvarleveleken is a Bt. volt fuvarozóként feltüntetve, a fuvarozási megbízások is az ő nevére szóltak és a megbízók javára az N.-K. Bt. állította ki a számlát, a megbízók neki fizették ki a díjat. A pénzügyi elszámolás a felek között úgy történt, hogy a fuvar lebonyolítása után az N.-K. Bt. a pénztárbizonylattal átadta a felperesnek a fuvardíjakat, melyből 10%-ot saját számára visszatartott. Az adóhatóság értékelte a rendelkezésre álló szerződéseket, valamint a felperes által becsatolt N.-K. Bt.-vel kötött 1995. május 2-án kelt ún. együttműködési megállapodását, melyről megállapította, hogy az nem minősülhet alvállalkozói szerződésnek, a fuvarozási szerződésnél ugyanis ilyen alvállalkozói tevékenység fogalmilag kizárt. A felperes nem végzett nemzetközi fuvarozási tevékenységet, arra jogosultsága sem volt, valamennyi fuvarlevél, bélyegző és a nemzetközi árufuvarozási tevékenység jogosultja is a Bt. volt. Az alperes a határozata indokolásának utólagos módosításában változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes és az N.-K. Bt. között az Áfa törvényben meghatározott 0%-os adókulcsú vagy áfa területi hatályán kívül eső értékesítés nem volt. A felperes teljesítési segédként történő közreműködése nem volt kizárható, de ez a körülmény nem eredményezhette, hogy az e körben nyújtott szolgáltatás nemzetközi fuvarozásként vagy ahhoz kapcsolódóan legyen értékelhető.
A megyei bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott 11. számú ítéletével az alperes keresettel támadott módosított határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét részben találta alaposnak. A megyei bíróság a beszerzett iratokon túl értékelte az általa lefolytatott bizonyítási eljárást, melynek keretében meghallgatta K. Gyulánét az N.-K. Bt. ügyvezetőjét, valamint a felperes alkalmazottját O. Lajos gépkocsivezetőt, aki a nemzetközi fuvarozási tevékenységben részt vett. Ezek alapján azt állapította meg, hogy a felperes és az N.-K. Bt. között sem a felperes által hivatkozott nemzetközi árufuvarozási jogviszony, sem az alperes által megállapított bérleti jogviszony nem jött létre, hanem valójában összetett, többirányú jogviszony volt. Kétségtelen tény, hogy az okiratok alapján a felperest önálló nemzetközi árufuvarozónak nem lehetett tekinteni, hiszen a hatósági engedélyek nem szóltak a nevére, a beszerzett nemzetközi számlák és fuvariratok szerint is ezen tevékenységet egyértelműen az N.-K. Bt. végezte. Az adóhatóság tehát joggal kérdőjelezte meg az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyleteket, illetve megalapozottan vizsgálhatta az ügyletek valódi tartalmát. A bíróság azonban azt is megállapította, hogy az adóhatóság téves következtetésre jutott e vizsgálatok során akkor, amikor kizárólag bérleti jogviszonynak minősítette a felperes és az N.-K. Bt. közötti megállapodást. Bár kétségtelen, hogy a létrejött jogviszonynak voltak bérleti elemei is miután a felperes a tulajdonában lévő tehergépjárműveit használatba adta az N.-K. Bt.-nek. Ugyanakkor azonban voltak a jogviszonynak olyan elemei is, amit az alperes elmulasztott értékelni. A tevékenység a két fél között valójában megoszlott, a fuvarozással kapcsolatos adminisztratív tevékenységet valóban az N.-K. Bt. végezte, de a tényleges fuvarozást a gépjármű rendelkezésre bocsátását, sofőrbiztosítást, a fuvarozást a felperes végezte. A bíróság tévesnek ítélte az alperes okfejtését az alvállalkozói tevékenység kizártságára a Ptk. 488. és 389. §-ára utalással, mivel a polgári jogszabályok az ilyen típusú szerződéses közreműködést nem zárják ki. A megyei bíróság kiemelte, hogy a felperesi tevékenység, amelyet a nemzetközi árufuvarozás keretében látott el, adójogilag több irányból minősül. A gépjármű rendelkezésre bocsátását bérleti szerződésnek, illetve bérleti jogviszonynak kell tekinteni, az ezt meghaladó valamennyi felperesi közreműködést, tehát a sofőri feladatok ellátását, a szállítással és rakodással felmerülő tevékenység is nemzetközi árufuvarozási tevékenységnek minősül.
A megyei bíróság a felperes eljárásjogi kifogásait nem találta megalapozottnak. Mindezek alapján a megyei bíróság az alperes keresettel támadott határozatait hatályon kívül helyezte és elrendelte az új eljárást.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a bíróság jogi minősítésével, továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Ptk. 389. §-a szerint kizárólag a vállalkozási szerződésnél beszélhetünk alvállalkozói jogviszonyról, a fuvarozási szerződés mint önállósult szerződéstípus ezt a megoldást nem ismeri, legfeljebb közreműködő vagy teljesítési segédi minősítés jöhet szóba. Valamennyi egyéb, a felperes által végzett tevékenység, akár a gépjárműhasználatba adása, akár a gépkocsivezető biztosítása illetőleg telephely biztosítás, rakodás stb. 25%-os általános forgalmi adó köteles.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Becsatolta az alperes által lefolytatott új eljárásban hozott határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással történhet. A perbeli esetben az adóhatóság az általa lefolytatott vizsgálat alapján minősítette a felperes és üzleti partnere, az N.-K. Bt. között létrejött szerződést és ennek következményeként állapított meg a felperes terhére adó, bírság és késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság a per során értékelte a rendelkezésére álló iratokat, bizonylatokat, szerződéseket és megállapodásokat, továbbá az általa lefolytatott bizonyítási eljárás - tanúvallomások - adatait. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperest önálló nemzetközi árufuvarozónak nem lehet tekinteni, mivel a hatósági engedélyek nem a nevére szóltak, illetőleg a beszerzett nemzetközi számlák és fuvariratok szerint is ezen tevékenységet egyértelműen az N.-K. Bt. végezte. Az adóhatóság tehát joggal kérdőjelezte meg az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyleteket, illetőleg megalapozottan vizsgálhatta azok valódi tartalmát. Ugyanakkor azonban az adóhatóság e vizsgálatában részben téves következtetésre jutott, részben következtetése leegyszerűsítő jellegű volt, amikor a felek közötti jogviszonyt kizárólag bérleti jogviszonynak minősítette. Az adóhatóság nem vizsgálta meg a felek közötti megállapodás valamennyi elemét, ezért a bíróság további tényállás tisztázást tartott szükségesnek.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a jogerős ítélet ezen megállapításával. Helytállóan állapította meg a bíróság ítéletében, hogy a nemzetközi árufuvarozás teljesítésében a tevékenységet a felperes és az N.-K. Bt. között valóban megosztotta. A felperes rendelkezett a gépjárművek tulajdonával, ő bocsátotta rendelkezésre a gépkocsivezetőt, a telephelyet és az effektív fuvarozási tevékenységet is ő végzete. Ennek részletes felderítése és minősítése valóban egy új eljárás feladata lehet, e tevékenységet az adóhatóság által egyszerű bérleti jogviszonynak minősíteni nem lehetett. Ezért helytálló volt az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a tényleges jogviszony minősítésével kell dönteni a felperes által kibocsátott számlákban foglalt teljesítményértékek megbontásáról. Ennek alapján lehet dönteni arról is, hogy a felperest milyen mértékű általános forgalmi adó és ehhez fűződő járulékfizetési kötelezettség terheli.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszabálysértését nem tartotta megállapíthatónak, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.193/2000.)