adozona.hu
AVI 2003.11.121
AVI 2003.11.121
A törvény a zárjegyelszámolás kötelezettsége alól csak szűk körben ad lehetőséget a mentesülésre és a szűk kört a törvény taxatíve rögzíti (1993. évi LVIII. tv. 20. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1998. július 7-én kelt határozatában a felperest mint nyilvántartott zárjegyfelhasználót 900 000 Ft díjösszeg megfizetésére kötelezte arra figyelemmel, hogy a felperes 1996. december 16-án átvett 100 000 db szeszesital zárjegyből az 1997. február 7-ei, illetőleg július 29-ei zárjegyelszámoláskor a felmérési jegyzőkönyvben foglaltak szerint 3000 db-bal nem tudott elszámolni.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy az ál...
AVI 2003.11.121 A törvény a zárjegyelszámolás kötelezettsége alól csak szűk körben ad lehetőséget a mentesülésre és a szűk kört a törvény taxatíve rögzíti (1993. évi LVIII. tv. 20. §)
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1998. július 7-én kelt határozatában a felperest mint nyilvántartott zárjegyfelhasználót 900 000 Ft díjösszeg megfizetésére kötelezte arra figyelemmel, hogy a felperes 1996. december 16-án átvett 100 000 db szeszesital zárjegyből az 1997. február 7-ei, illetőleg július 29-ei zárjegyelszámoláskor a felmérési jegyzőkönyvben foglaltak szerint 3000 db-bal nem tudott elszámolni.Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy az általa bérelt telephelyen üzemrészében 1997. február 7-én éjjel betörés történt, és ekkor a tettesek elvitték azt a 2 db páncélkazettát, amelyekben a felperes az italzárjegyeket is tárolta. Az elkövetőket a rendőrség megtalálta ellenük büntetőeljárás folyt, bűnösségüket a bíróság megállapította. A felperest tehát a zárjegyek eltűnése miatt felelősség nem terheli.
Az alperes mint másodfokú hatóság 1998. szeptember 17én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a határozatát az 1993. évi LVIII. törvény (Jszt.) 20. § (4) bekezdés d) pont 3. alpont, valamint az 52. § (3) bekezdés b) és 51. § (6) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy jogszabálysértő a keresettel támadott határozat. Hivatkozott arra, hogy az elháríthatatlan ok miatt történt a zárjegyek eltűnése, ez az elháríthatatlan ok pedig nem csupán a tűz- és árvíz lehet. A zárjegy hiányáért fennálló felelősség nem objektív, az alól mentesülni is lehet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 2.K.31.578/1998/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a 31/1994. (XI. 18.) PM rendelet (R.) 6. § (7) bekezdése, valamint 6. § (8) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a zárjegyfelhasználó az átvett zárjegyeket székhelyén, telephelyén biztonságos tároló helyen köteles tárolni, és a zárjegyhiányból eredő díjfizetési kötelezettsége az átadás-átvétel időpontjától fennáll. Az elsőfokú bíróság ezt követően megállapította, hogy a Jszt. 20. § (4) bekezdés d) pontjának 3. alpontja szerint a zárjegyelszámolásnál valóban csökkentő tételként kell figyelembe venni a jövedéki tevékenységen kívül álló elháríthatatlan külső ok miatt használhatatlanná vált megsemmisült vagy elveszett zárjegy darabszámát. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az itt felsorolt példák nem taxatívek, hanem két tipikus példát emelt ki a jogalkotó, a tűz és árvíz esetét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem tekinthető eleve kizártnak az, hogy az elszámolásra kötelezett bizonyíthassa keletkezett hiánya mentesüléshez vezető módon elháríthatatlan volt. A perbeli eset azonban amiatt következett be, mert a felperes kisméretű kazettákban oldotta meg a zárjegyek tárolását, így azokat a tettesek nagyobb nehézség nélkül eltudták a telephelyről szállítani. Ebből következik, hogy az adott esetben az elsőfokú bíróság nem látta a lopást elháríthatatlannak, ezért a Jszt. 20. § (4) bekezdés d) pontjának 3. alpontja szerinti csökkentésre sem látott alapot.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresete szerinti ítélet meghozatalát. A felperes arra hivatkozott, hogy az adott büntetőeljárás irataiból - mely eljárásban hozott ítélet egy példányát csatolta - megállapítható, miszerint az adott esetben a nagyobb mértékű páncélszekrények feltörése, illetőleg elvitele sem volt akadály az elkövetők számára, így ezért a felelősség alóli mentesülését meg kellett volna állapítani.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Ugyanakkor fenntartotta azt a nyilatkozatában és határozatában foglalt álláspontját, melynek értelmében a Jszt. 20. § (4) bekezdésében foglalt felsorolás taxatív és nem példálódzó jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perben nem volt vitás tény, hogy a felperesnek az R. 6. § (7) és (8) bekezdése alapján elszámolási kötelezettsége volt az átvett zárjegyekkel.
A Jszt. 20. § (4) bekezdés b) pont 3. alpontja szerint az elszámolási időszakban felhasznált bizonylattal igazolt zárjegy darabszámát csökkentő tételként kell figyelembe venni a baleset vagy az egyéb, a jövedéki tevékenységen kívül álló elháríthatatlan külső ok (tűz, árvíz) miatt használhatatlanná vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy darabszámát, ha az biztonsággal megállapítható.
Az elsőfokú bíróság e rendelkezést úgy értelmezte, hogy az példálódzó jellegű, ezért elvileg nem kizárt, hogy az elszámolási kötelezettség alól a kötelezett a lopás eseményére hivatkozással is mentesüljön. Az adott esetben azonban úgy látta, hogy a felperes nem tett meg mindent az elhárítás érdekében, ezért a felelősség alól nem mentesülhetett.
Az alperes az elsőfokú ítélet indokolása ellen fellebbezést nem jelentett be, a fellebbezési ellenkérelmében azonban az ellentétes jogi álláspontját fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési és fellebbezési ellenkérelem korlátai között [Pp. 253. § (3) bekezdés] bírálta el. Ennek megfelelően azt kellett elbírálnia, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helytálló-e. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően kötelezte a felperest díjfizetésre tekintettel arra, hogy mint zárjegyfelhasználó az adott elszámolási időszakban az átvett zárjegyek egy részével nem tudott elszámolni. Ezért a zárjegyhiányból eredően díjfizetési kötelezettsége az R. 6. § (8) bekezdése alapján fennállott. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a megállapítással is, hogy a felperes a Jszt. 20. § (4) bekezdés d) pontjának 3. alpontja alapján nem mentesülhetett az elszámolási kötelezettség alól. A Jszt. 20. § (4) bekezdés d) pontjának 3. alpontja a zárjegyelszámolás kötelezettség alól igen szűk körben ad lehetőséget a mentesülésre, e szűk kört a törvény pontosan és kizárólagos taxatív jelleggel sorolja fel, megnevezi, hogy az baleset vagy egyéb, a jövedéki tevékenységen kívül álló elháríthatatlan külső ok, mégpedig a tűz és árvíz lehet.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés hiányában az ezzel ellentétes elsőfokú ítéleti indokolást nem vizsgálta felül, az érdemben helytálló elsőfokú ítéleti döntést viszont a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.241/2000.)