adozona.hu
AVI 2003.11.119
AVI 2003.11.119
A vámhatóságnak nincs kioktatási kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a gazdálkodó szerv milyen módon töltse ki az adatlapot (1995. évi C. tv. 55. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. április 22-én, 27-én és 28-án összesen 56.815 kg ötvözetlen alumínium profil kiviteli ellenőrzését kezdeményezte a tízezres eljáráskód alkalmazásával a vámhivatalnál. A vámkezelés a kérelemnek megfelelően megtörtént, az árut kiléptették.
A felperes 1999. március 16-án módosítási kérelmet nyújtott be a vámhivatalhoz, amelyben EV okmányok eljáráskódjának megváltoztatását kérték azzal, hogy eredetileg tévesen adták meg az eljáráskódot és ezért a bérmunka elszámolásánál az utols...
AVI 2003.11.119 A vámhatóságnak nincs kioktatási kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a gazdálkodó szerv milyen módon töltse ki az adatlapot (1995. évi C. tv. 55. §)
A felperes 1998. április 22-én, 27-én és 28-án összesen 56.815 kg ötvözetlen alumínium profil kiviteli ellenőrzését kezdeményezte a tízezres eljáráskód alkalmazásával a vámhivatalnál. A vámkezelés a kérelemnek megfelelően megtörtént, az árut kiléptették.A felperes 1999. március 16-án módosítási kérelmet nyújtott be a vámhivatalhoz, amelyben EV okmányok eljáráskódjának megváltoztatását kérték azzal, hogy eredetileg tévesen adták meg az eljáráskódot és ezért a bérmunka elszámolásánál az utolsó EV-a 58 215 kg maradványérték keletkezett. Kérték ezért a 37-es rovat módosítását 3251-1 számra.
Az elsőfokú vámhivatal 1999. március 19-én kelt határozatával a módosítási kérelmet elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú vámszerv 1999. április 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat a kérelmet a Vámtörvény 145., 147. §, valamint az Áe. 42. § (1) és 61. és 62. §-ára hivatkozással utasította el utalva arra, hogy az alapvámkezelést a gazdálkodó kérelmével egyezően hajtották végre, az a határozat jogerőre emelkedett.
A felperes keresetében e határozat megváltoztatását és a kérelmének való helyt adását kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy a Vámtörvény 55. § (3) bekezdése és annak végrehajtásáról szóló rendelet 82. § (2) bekezdése szerint a vámáru nyilatkozat adatait az elfogadás után is módosítani lehet, ha nyilvánvaló tévedésnek minősül a hibás bejegyzés. A felperes elismerte, hogy ők tévedtek, mivel a kiszállított alumínium profilok valójában nem exporttermékek, hanem aktív bérmunkából származó áruk voltak. Utalt arra is, hogy a módosítási kérelmük azért is alapos, mivel az egyéb rovatokban bejegyzett adatokból is megállapítható volt, hogy a bérmunka anyag és anyagmegmunkálás történt. Ugyancsak erre utalt az általuk benyújtott proforma számla is. A végleges számla is tartalmazott megmunkálási (bérmunka) díjat, ennek ellenére nem a bérmunkadíj összegét jegyezték be az EV okmány 22. rovatába. Elismerte a felperes azt is, hogy az utóbb kiállított módosító lapot is rosszul töltötték ki, a hibás bejegyzéseikkel azonban álláspontja szerint kárt nem okoztak. A felperes keresetéhez egy vámszakértői véleményt csatolt, amelyik megjelölte, hogy mely rovatban mit kellett volna bejegyezniük.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság az ítéletében hivatkozott az államigazgatási eljárásról szóló többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. § (6) bekezdésére, a 61. § (1), (2), (3) bekezdésére, valamint a vámjogról és a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 55. § (3) rendelkezésére és e törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (R.) 82. § (2) bekezdésére. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eljáró vámhatóságoknak a Vámtörvény és végrehajtási rendelet szerint kellett volna eljárni, az elsőfokú bíróság szerint jelen esetben nyilvánvaló tévedés történt az árunyilatkozat kitöltésekor, ezért lehetővé kell tenni a felperes részére a módosítást. A vámigazgatási eljárás során alkalmazandó speciális jogszabályi rendelkezés határidőt nem szab az írásbeli árunyilatkozat módosítására. Az alperes határozatát az okból is jogszabálysértőnek tekintette az elsőfokú bíróság, hogy sem az első- sem a másodfokú határozat az idézett alkalmazandó jogszabályokat meg sem említette.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek minősítette, de nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi következtetéseit. Az alperes ismételten részletesen kifejtette a határozatában elfoglalt jogi álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A vámhatóság a vámkezelést a vámkezelést kérő felperes kérelmének megfelelően végezte el. A Vtv. 146. § (1) bekezdése szerint a vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni az írásbeli nyilatkozattal kért vámkezelésekről.
A vámhatóság a vámkezelés elvégzését ennek megfelelően határozattal végezte el. Ez a határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Ezt követően a felperes majd egy évvel később benyújtott árunyilatkozat módosítására vonatkozó kérelme - eltérően a felperes és az elsőfokú bíróság álláspontjától - nem minősül a Vtv. 55. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek.
A Vtv. 55. § (2) bekezdése szerint az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérő módosíthatja, illetőleg visszavonhatja az árunyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérővel szóban kell közölni.
A (3) bekezdés szerint az írásbeli nyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetővé kell tenni, ha valamily adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek minősül.
Az EV perbeli rovatainak módosítása - még a felperes által csatolt szakértői vélemény szerint is - olyan többszörös módosítást jelentett volna, amely a vámáru vámjogi minősítését alapjaiban változtatja meg. Ezért nem minősülhetett a R. 82. § (2) bekezdésében foglalt ún. nyilvánvaló elírásnak.
A felperes ezen túl azt sem vitatta, hogy még a módosító adatlapot sem töltötte ki helyesen. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a vámhatóságnak nincs jogszabályi kioktatási kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy az amúgy kötelezően hivatásos vámügyintézővel eljáró gazdálkodó szerv milyen módon töltötte ki az adatlapot.
Tekintettel arra, hogy a felperes módosítási kérelme a fentiek szerint nem minősült a Vtv. 55. § (3) bekezdésében foglalt árunyilatkozat utólagos módosításának, helytállóan utalt az alperes arra, hogy a határozat módosítására a Vámtörvényhez képest szubszidiárius jellegű Áe.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 61. § (1) bekezdésében megjelölt határozat módosításának feltételei nem álltak fenn.
Mindezekre figyelemmel az alperes határozata jogszabályt nem sértett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.023/2000.)