adozona.hu
AVI 2003.11.117
AVI 2003.11.117
A vámtörvény pontosan rögzíti, hogy ki adhat kezességvállalási nyilatkozatot (1995. évi C. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. Bt. 1997. június 16-án 1 db Opel Omega típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a 7. számú Vámhivatalnál. A vámhivatal a kért vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, egyúttal azonban megállapította, hogy a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb, így azt vizsgálat tárgyává tette és a bevallott értéket ideiglenesnek tekintette. A bevallott és összehasonlító érték kö...
AVI 2003.11.117 A vámtörvény pontosan rögzíti, hogy ki adhat kezességvállalási nyilatkozatot (1995. évi C. tv. 7. §)
A G. Bt. 1997. június 16-án 1 db Opel Omega típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte a 7. számú Vámhivatalnál. A vámhivatal a kért vámkezelést a kérelemnek megfelelően elvégezte, egyúttal azonban megállapította, hogy a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb, így azt vizsgálat tárgyává tette és a bevallott értéket ideiglenesnek tekintette. A bevallott és összehasonlító érték közötti különbözet erejéig a vámkezelést kérőt vámbiztosíték nyújtására hívta fel, melyet a felperes készfizető kezességi nyilatkozat formájában nyújtott 1997. június 16-án.Az új vámérték kimunkálását követően a vámhivatal 1999. július 30-án kelt határozatával 1 745 296 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte a vámkezelést kérő G. Bt.-t. A határozatot a vámkezelést kérő átvette, befizetési kötelezettségét azonban nem teljesítette. Ezt követően a vámhivatal 1999. augusztus 26-án kelt határozatával azonos összegben 1 745 296 Ft megfizetésére a felperest kötelezte mint kezest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. november 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a perben vizsgált vámhatósági intézkedés nem felel meg a vámkiszabásról rendelkező határozathoz fűződő követelményeknek, ez csupán egy egyszerű fizetési felhívás. A felperesnek mint vámfizetésre kötelezett személynek ugyanis jogában áll megismerni a vámértéket, illetőleg a vámérték kialakításának módszerét. A határozat ezen jogszabálysértése oly mértékben súlyos, hogy a határozat rendelkezéseinek megítélésére alkalmatlan. A felperes a vámérték vizsgálati eljárásban vállalt kezességet ezért mindenképpen érdekeltségi körébe tartozó kérdés, hogy a kezességvállalásának felhasználásával folytatott vámérték vizsgálati eljárás milyen megállapításokkal és milyen eredménnyel zárul. A felperes azt is kifogásolta, hogy az eljáró vámszervek nem bizonyították az általuk "összehasonlító értékként" megnevezett érték milyen tényleges importforgalmi adatok felhasználásával került meghatározására, annak objektivitása kétséges, jogszerűsége vitatható. A felperesi álláspont az volt, hogy a vámigazgatási eljárásban kezességet vállaló személy a vámteher fizetési kötelezettsége keletkezésének jogalapját, mértékét vitathatja.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatban foglalt álláspontját.
A Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 7. § (3) bekezdés, 125. § (2) bekezdés b/3. pontja, valamint 126. § (6) és (2) bekezdés, valamint 125. § (7) és (6) bekezdés alapján azt állapította meg, hogy a kezes és a vámhatóság között létrejött közigazgatási jogviszony tartalmára nézve irányadó törvényi szabályozás a kezesre mint vámkötelezettre nézve speciális elemeket a perbeli időszakban nem tartalmaz. Tehát a kezest mint vámkötelezettet megillető és terhelő jogosítványok körének szűkítése nem lehetséges. Ezt támasztja alá az is, hogy a perbeli vámbiztosítékkal érintett közigazgatási jogviszonyban a vámkötelezettek felelőssége egyetemleges. Így amennyiben helytállási kötelezettségük azonos, az intézmény jellegéből adódóan jogosítványaik köre sem lehet eltérő. Ezért a bíróság az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezéséről rendelkezett az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az új eljárásra azt írta elő, hogy a biztosított vámáru vámértékét ki kell dolgozni és közölni kell a felperessel.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes részletesen kifej tette a jogi álláspontját, amelynek lényege az volt, hogy a kezes a vámérték megállapítás jogszerűségét nem vitathatja, ellenkező esetben ugyanis a vámjogi kezesség nem érhetné el azt a célt, hogy a vámteher késedelem nélküli megfizetése biztosítva legyen.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
Jelen eljárásban felülvizsgálandó közigazgatási határozat a felperest mint vámkezest kötelezte fizetésre. A felperes kezesi felelősségét elismerte, vitatta azonban a fizetési kötelezettsége mértékét tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a fizetendő összeg kimunkálásának módszerét nem ismerte.
Az alapeljárásban a vámkezelést kérő által kimunkált vámértéket a vámhatóság nem fogadta el, ezért további vizsgálatot rendelt el és a vámkezelést kérőt vámbiztosíték nyújtására kötelezte a Vtv. 7. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással 1 763 571 Ft erejéig.
A vámbiztosíték vámkezesség formájában került elfogadásra a felperes részéről. A vámkezesség vállalása az 1997. június 16-án kelt 3. számú határozattal történt. A készfizető kezességi nyilatkozat, melyet felperes mint kiállító adott, tartalmazta részleteiben a vámteher adatait, a vámértéket, vámtarifaszámot, devizaárfolyamot, vámtételt, vámösszegét, a fizetendő összeg vámteher mértékét, valamint a kezes azon nyilatkozatát, hogy a kezességvállalás a vámteher különbözet megfizetésére vonatkozik a vámteher megfizetés bármely okból történő elmaradása esetére.
A vámfizetésre kötelezett az utóbb megállapított és jogerős ítélettel befejeződött eljárásban kiszabott vámterhet nem fizette meg.
Jelen - megismételt eljárásban - a felperes fizetési kötelezettségét kezességi felelőssége alapján állapították meg. A vámhatóság határozata hozatalakor megvizsgálta a kezességi felelősség fennállásának feltételeit, időbeli hatályát, mértékét és ennek alapján kötelezte a felperest fizetésre. Az alperesi határozat jogszerű volt.
Nem vitás tény, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés b) pontja 3. pontja szerint a felperes mint kezes vámfizetésre kötelezett, ezért a Vtv. 131. § (1) bekezdése szerint vele a kiszabott vámterhet közölni kell.
A kezes a vámfizetésre kötelezettek egyike, akire - bár éppen az intézmény speciális "biztosíték jellege miatt" mint fizetésre kötelezett az alapkötelezettel egyidejű ún. egyetemleges kötelezettség vonatkozik - nyilvánvaló értelemszerűen más jogok és kötelezettségek vonatkoznak.
A kezesnek - függetlenül attól, hogy a vámkötelezettel egyetemleges fizetési kötelezettsége van - nincs árubemutatás, árunyilatkozat adási, elszámolási stb. kötelezettsége.
A kezesnek viszont jogosultsága van arra, hogy döntsön, vállalja-e a kezességet. A Vtv. 7. § (4) bekezdése szerint a vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelőzően igazoltan legalább 12 hónapja szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó, vagy a kérelem benyújtását megelőzően legalább 12 hónapja vámügynöki engedéllyel rendelkező szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének, gazdasági érdekképviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredő vámteher fizetési kötelezettségéért belföldi székhelyű hitelintézet, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállalt.
E törvényi rendelkezésből is következik tehát, hogy a jogszabály pontosan körülírja, hogy eleve ki az, aki kezességvállalási nyilatkozatot adhat. A jogszabályi feltételeknek megfelelő kezességi nyilatkozatot nyújtható szervezet jogosultságába tartozik, hogy az adott eset körülményeit megvizsgálva döntsön arról, hogy elvállalja-e a kezességet.
A kezes a kötelezettségvállalásakor tisztában van a várható fizetési kötelezettségekkel, perbeli esetben a fent előzőekben ismertetettek szerint is tudomással bírt a vámfizetési kötelezettség mértékéről.
Ezek után a kezes nem hivatkozhat arra, hogy a fizetési kötelezettségének azért nem kíván eleget tenni, mivel nem ismerhette meg, hogy a vámérték a Vtv. 21-26. § valamelyikének alkalmazásával miért nem volt meghatározható, illetve hogyan jutott el a vámhatóság a Vtv. 27. §-ának módszeréhez. Ez a tény nem abból adódik, ahogyan azt a felperes fogalmazta, a kezes ún. "másodrangú személy", hanem a jogintézmény speciális jellegéből, a vámfizetésre kötelezettek eltérő jogaiból és kötelezettségeiből.
A Legfelsőbb Bíróság számos esetben rámutatott már a vámkezesség és a polgárjogi kezesség eltérő jellegére, éppen a közigazgatási és polgári jogviszony eltérő sajátosságai miatt.
Mindezekre figyelemmel az alperes jogszerűen kötelezte a felperest kezességi kötelezettségvállalására tekintettel vámfizetésre. A jogerős ítélet a keresetet törvénysértés nélkül utasította el. A Legfelsőbb Bíróság a felül vizsgálati eljárás során nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.527/2001.)