adozona.hu
AVI 2003.11.116
AVI 2003.11.116
A bíróságnak adóperben nem az a feladata, hogy a felek által rendelkezésre bocsátott valamennyi bizonyítékot értékelje, hanem az, hogy az anyagi jogszabályok szerint irányadó tényeket és bizonyítékokat kiválassza és azokat mérlegelje (Pp. 206. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. december 12-én vásárolta meg a beavatkozótól 1 591 500 Ft vételárért a személygépkocsiból tehergépkocsivá átalakított P. 106.XN típusú gépjárművet. A beavatkozó a járművet a számlán tehergépkocsiként jelölte meg és az ITJ 41-35-11 besorolási számmal látta el. A felperes a gépjármű vásárlás után az általános forgalmi adót visszaigényelte.
Az alperes az 1999. augusztus 3. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatóságának - a felperesnél 1995. IV. negyedévre általáno...
AVI 2003.11.116 A bíróságnak adóperben nem az a feladata, hogy a felek által rendelkezésre bocsátott valamennyi bizonyítékot értékelje, hanem az, hogy az anyagi jogszabályok szerint irányadó tényeket és bizonyítékokat kiválassza és azokat mérlegelje (Pp. 206. §)
A felperes 1995. december 12-én vásárolta meg a beavatkozótól 1 591 500 Ft vételárért a személygépkocsiból tehergépkocsivá átalakított P. 106.XN típusú gépjárművet. A beavatkozó a járművet a számlán tehergépkocsiként jelölte meg és az ITJ 41-35-11 besorolási számmal látta el. A felperes a gépjármű vásárlás után az általános forgalmi adót visszaigényelte.Az alperes az 1999. augusztus 3. napján kelt határozatával helybenhagyta elsőfokú hatóságának - a felperesnél 1995. IV. negyedévre általános forgalmi adó ellenőrzése alapján hozott - határozatát, amelyben a felperes terhére 318 000 Ft általános forgalmi adó hiánynak minősülő adókülönbözetet és ezzel összhangban 394 860 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A határozat indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 67. §-a alapján az általános forgalmi adó kötelezettség elbírálásánál a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Ipari Termékjegyzékének 1994. június 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A gépjármű a személygépkocsi kategórián belül kialakított ITJ 41-32-5. termékszám szerint nagy rakodóterű személygépkocsinak minősül, ezért a gépkocsi beszerzése után az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése és 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján az általános forgalmi adó nem vonható le.
A bíróság a felperesnek az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította. Az eljárás során meghallgatott műszakai szakértői véleményre valamint a KSH nyilatkozatára utalva az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adókötelezettség szempontjából a KSH termékbesorolása az irányadó az Áfa. tv.
67. §-a értelmében, erre tekintettel az adóhatóság helyesen járt el, mikor a gyárilag személygépkocsinak készült gépjárművet az átalakítás ellenére is nagy rakodóterű személygépkocsinak minősítette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §-át valamint a 206. § (1) bekezdését. A bíróság elmulasztotta a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldását, figyelemmel arra, hogy a KSH véleménye egy a szakértői vélemények sorában, amellyel szemben más szakértői bizonyításnak is helye van. A bíróság a bizonyítékok összessége - ezen belül a műszaki szakértői vélemény - mérlegelési kötelezettségének nem tett eleget, amelynek következtében a típus bizonyítvánnyal igazolt véglegesen tehergépjárművé átalakított járművet műszaki ismérvei ellenére tévesen minősítette. Az nem felel meg az ITJ 41-32-5 termékcsoporti ismérveknek. Utalt arra, hogy az ítéletben megfogalmazott "adójogi" és "műszaki" szempontú különbségtétel elfogadhatatlan. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság nem volt jogosult a KSH megkeresésére.
A felperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem tett.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság csak azon jogszabálysértéseket vizsgálhatja a felülvizsgálati eljárásban, melyeket a törvényes határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem tartalmaz.
A felperes az ítéletnek az alábbi jogszabályokba ütközését állította. A Pp. 182. § (3) bekezdésének megsértését, amely szerint ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő véleményével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni; továbbá a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértését, amely kimondja, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
Az ismertetett jogszabályok eljárási jellegű szabályok, amelyek az adott jogviszonyra irányadó anyagi jogszabályok érvényesítésének eljárásjogi eszközeiül szolgálnak. Az anyagi jogszabályok határozzák meg, hogy érvényesülésükhöz, mely tényeknek és bizonyítékoknak kell rendelkezésre állniuk. A bíróságnak nem az a feladata, hogy a felek által rendelkezésre bocsátott valamennyi bizonyítékot értékelje, hanem az, hogy az anyagi jogszabályok szerint irányadó tényeket és bizonyítékokat kiválassza, vizsgálja és ezeket mérlegelje.
Azt a felperes sem tette vitássá, hogy a perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására kizárólag az adójogi jogszabályi rendelkezések lehetnek irányadóak. Nincs és nem is lehet ezért relevanciája annak, hogy egy adott gépjárművet műszaki vagy közlekedésrendészeti szempontból mely gépjármű típusba sorol a szakértő, vagy a közlekedési hatóság, mert szempontjaik sajátosak, szakmai illetve hatósági elvárásokból erednek.
A perben - ahogy erre helyesen a jogerős ítélet is utalt - a bíróságnak azt a jogkérdést kell eldöntenie, hogy a felperes a Peugeot 106. XN típusú tehergépjárművé átalakított személygépkocsi után jogszerűen gyakorolta-e az általános forgalmi adó levonási jogát. Az Áfa. tv. 33. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem vonható az áfa személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Az Áfa. tv. 67. §-a kimondja, hogy statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (ITJ) az 1994. év június hónap 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő változása az adókötelezettséget nem változtatja meg. Az 1/1995. KSH rendelkezés 2. §-a értelmében az ipari termékek ITJ szerinti besorolására a KSH illetékes, vitatott besorolás esetén is a KSH dönt. A bíróság tehát jogszerűen kereste meg a KSH-t a gépjármű besorolásának közlése érdekében. A KSH tájékoztatása értelmében pedig gépjárművek esetén az eredeti, gyárilag kialakított állapot, a gyári típus a meghatározó függetlenül attól, hogy utólag azt átalakították és attól is, hogy a Közlekedési Főfelügyelet a forgalomba helyezés szempontjából minek minősíti, a típusbizonyítványt milyen járműfajtára adja ki. A gépjármű eredetileg gyári állapota szerint személygépkocsi volt; a rakodótér növelése céljából átalakított személygépkocsiként az ITJ 41-32-5 nagy rakodóterű személygépkocsi csoportjába tartozik. Az adójogi következtetések levonása szempontjából a műszaki szakértői véleményben foglaltaknak nincs jelentősége, mert a KSH besorolás nem műszaki szakértői kompetencia. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy maga a szakértő nyilatkozott a perbeli gépjármű visszaalakításának lehetőségéről. Az a számla tehát, amelyre a felperes az adólevonási jogát alapította, nem volt hiteles. A számla szerinti statisztikai besorolási szám ugyanis nem felelt meg a gépjármű KSH szerinti ITJ számának.
A megyei bíróság ítélete az előzőekben kifejtettekből következően megalapozottan, a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően eljárva helyesen állapította meg az alperesi határozatok megalapozott és jogszerű voltát. Az elsőfokú bíróság mérlegelése nem téves, nem iratellenes, nem rögzít nyilvánvalóan téves vagy a logika szabályainak ellentmondó okszerűtlen okfejtést, érvelést. Teljes körűen megfelel a perbeli jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, az e tárgyban következetesen követett bírói gyakorlatnak. Felülmérlegelésére nincs törvényes ok, illetve jogi lehetőség sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelelt, eljárási szabálysértés nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.285/2000.)