adozona.hu
AVI 2003.11.112
AVI 2003.11.112
Az általános forgalmi adó áthárítása megtörténhet az apport fogadóra is, aki azt az általános szabályok szerint bevonhatja (1992. évi LXXIV. tv. 40. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998. első negyedévi kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 1998. szeptember 4én kelt határozat a felperes terhére 643 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, mely alapján 321 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
E megállapítást az adóhatóság arra alapozta, hogy a felperes 1 323 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza, a visszaigényléshez azonban nem mellékelt...
AVI 2003.11.112 Az általános forgalmi adó áthárítása megtörténhet az apport fogadóra is, aki azt az általános szabályok szerint bevonhatja (1992. évi LXXIV. tv. 40. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998. első negyedévi kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett.Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 1998. szeptember 4én kelt határozat a felperes terhére 643 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, mely alapján 321 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
E megállapítást az adóhatóság arra alapozta, hogy a felperes 1 323 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza, a visszaigényléshez azonban nem mellékelt megfelelő számlát. A felperesi betéti társaság beltagja T. Gyula, kültagja T. Gyuláné volt. 1998. március 24-én vették fel D. Lászlót, aki egy Hyundai tehergépkocsit apportál 2 570 000 Ft értékben a társaságba. A felperes ennek a gépkocsinak az általános forgalmi adóját, 642 000 Ft-ot igényelt vissza.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 1999. február 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felperes arra hivatkozott, hogy a felperesi társaságba belépni kívánó D. László magánszemélyként kíván tagsági viszonyt létesíteni és az adóhatóság által kért számlát helyettesítő okmány pótolta a felek között 1998. március 24-én felvett jegyzőkönyv a Bt. társasági szerződésének módosításával együtt. A felperes bejelentette, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmét visszavonta, a kültagként belépett D. László tagsági viszonyát megszüntette, a későbbiek folyamán mint magánvállalkozó igényelte vissza az általános forgalmi adót. Tekintettel arra, hogy végső soron adóhiány nem keletkezett, ennek következtében az adóbírság kiszabására sem kerülhetett volna sor. Az eljáró adóhatóság az adóbírságot mérsékelhette volna, de nem vette figyelembe a felperes magatartásának súlyát és a körülményeket.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet megállapította az általános forgalmi adóról szóló perbeli időben hatályos 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 3. §, 7. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, valamint 13. § 18. pontja alapján, hogy a felperes által csatolt apport bevitelére vonatkozó bizonylat nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ennek alapján tehát a felperes nem rendelkezett az adólevonáshoz szükséges jogszabályban meghatározott alaki kellékekkel rendelkező számlát helyettesítő okmánnyal, ezért kérelme jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság adóbírságot állapít meg, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be többek között az általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmét. A bírság alapja a jogosulatlanul igényelt összeg. A bíróság helytállónak találta az adóhatóság azon megállapítását, hogy az Art. 73. § (1) bekezdése alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmény - amely alapján a bírság mérsékelhető lett volna - nem merült fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta felülvizsgálati kérelmében is a korábban kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a kérdéses esetben adóhiány nem keletkezett, a tehergépkocsi vásárlása kapcsán a gépkocsit vásárló D. László magánvállalkozó jogosult volt az általános forgalmi adó visszaigénylésére és a felperesi társaságba történő belépéssel az apportszolgáltatásra tekintettel a felperesnek is joga lett volna a visszaigénylésre. A felperes hangsúlyozta, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésére jogosult volt, csak azt a hibát követte el, hogy számlahelyettesítő okmányt nem állított ki. A felperes szerint azonban az apport esetében a törvény nem írja elő, hogy számlát helyettesítő okmányt kell az apportálónak kibocsátania. Ebből következik, hogy jogtalanul rendelkeztek a felperes terhére bírságfizetési kötelezettségről.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes gazdasági társaságban D. László kültagként, magánszemélyként apportálta a perbeli gépkocsit. Ezen apportált tehergépkocsival kapcsolatosan felmerült általános forgalmi adót kívánta a felperes visszaigényelni. Gazdasági társaságba nem pénzbeli eszköz adóalany által történő bevitele (apportálása) a perbeli időszakban hatályos általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdés alapján általános forgalmi adóköteles értékesítésnek minősül. Az apportot átadó, az Áfa. tv. 40. § (3) bekezdése alapján köteles az általános forgalmi adót megfizetni a költségvetés felé. Megtörténhet az általános forgalmi adó áthárítása az apportot fogadóra is, aki azt, mivel általános forgalmi adófizetésre kötelezett adóalany, az általános szabályok szerint levonhat.
Az Áfa. tv. 43. § (2) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, számlát helyettesítő okmányt kibocsátani. Az Áfa. tv. 13. § 18. pontja szabályozza, mit kell tartalmaznia a számlát helyettesítő okmánynak: bármilyen adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat, irat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a terméket átadó (szolgáltatásnyújtó) adóalany neve, címe és adóigazgatási azonosítószáma,
b) a terméket átvevő (szolgáltatást saját nevében megrendelő) neve, címe és adóigazgatási azonosítószáma,
c) a teljesítés időpontja,
d) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint statisztikai besorolása legalább az e törvény szerinti hivatkozásnak megfelelő részletezésben;
e) az adó alapja,
f) a felszámított adó százalékos mértéke,
g) az áthárított adó összege.
A perbeli esetben az apportról e törvényi előírásoknak megfelelő számlát helyettesítő okmány nem készült. Az iratok között található számla a tehergépkocsi értékesítésről az egyéni vállalkozó nevére szól. Ennek alapján a felperes adólevonásra nem volt jogosult.
Ugyancsak nem helyettesíti a számlát helyettesítő okmányt a becsatolt kapcsolódó szerződés sem. Az apportált termék után az általános forgalmi adó levonására nem volt lehetőség, az erre vonatkozó igénylés jogosulatlannak minősült. A perbeli esetben a felperes lényegében ezt a tényt már nem is vitatta, hiszen az általános forgalmi adó visszaigénylési kérelmét visszavonta. A perben vitatott volt viszont a felperes részéről az adóbírság kiszabása.
A jogerős ítélet és az alperes helytállóan állapította meg, hogy az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény 72. § (1) bekezdése szerint adóbírságot kell az adóhatóságnak megállapítania, ha az adózó jogosultatlanul nyújtott be adó-visszaigénylési kérelmet és ezt a kiutalás előtt az adóhatóság megállapította. A bírság alapja a jogosulatlanul igényelt összeg mértéke 50%. E jogszabályi előírás kógens, ettől eltérni csak a törvényben meghatározott esetekben lehet. Az Art. 73. § (1) bekezdése tartalmazza azt a lehetőséget, hogy az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén mérsékelheti a bírság összegét. Az adóhatóság a perbeli esetben mérlegelte ezen törvényi feltételek meglétét és azt állapította meg, hogy az adózó nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, a kivételes méltánylás körülményei nem merültek fel. Az adóhatóságnak ez a megállapítása és az ezzel egyező jogerős bírósági döntés a jogszabályokat nem sértette, felülvizsgálati eljárás során ezért ennek megváltoztatására lehetőség nem volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.299/2000.)